2014. május 26.- Az ihatóbb Magyarországért/ Nagy Gerda
Mór is csatlakozott a vendégváró borvidékekhez! Persze már régóta várja őket, de most szervezett formában ezért tettek is a móriak. Gyönyörű kis konferenciát szerveztek a szakmai publikumnak. Miről? Az Ezerjóról, mi másról természetesen. Május 23-án egy szép móri kört tettek a vendégekkel megmutatva a borvidék ezer arcát. Mert, ahogy Miklós Csabi mondja: „Mórinak lenni Ezerjó!” Aki az ezernyi ezerjó élményt megosztja velünk, vagyis tudósítónk ezúttal Nagy Gerda.
Mi az Ezerjó?
Milyen is ez a szőlőfajta leírva szárazon: „Tőkéje erős növekedésű, kevés számú vesszőt nevel. Levele szív alakú, vastag szövetű, erősen hólyagos, lombozata ritka. Fagy- és rothadás érzékeny. Fürtje nagy, ágas, tömött; bogyói nagyok, hosszúkásak, sárgászöldek, áttetszők. Korán érik, bőtermő fajta. A kéknyelű beporzója. Továbbnemesített fajtája a zengő. Bora alkoholban gazdag, kemény, kissé fanyarkás ízű, markánsan savas, zöldes-fehér színű, száraz, nem illatgazdag bor. A Mór környéki gazdaságokból származó gyümölcsök bora a legjobb minőségű és jól érlelhető. A Móri Ezerjó 2003-ban megkapta a Magyar Zászlósborok rendjének a zászlós bora kitüntető elismerést.” (wikipedia) Csak, hogy tudjuk miről beszélünk. Móron tényleg otthon van az Ezerjó, hiszen friss reduktív, hordós érlelésű változatain kívül még édességre is hajlamos vagyis a szőlőszemek betöppednek, aszúsodnak és édes bort is adhatnak. Ezután következzen most már a konferencia élménybeszámolója. (Szerk.)
Utunk célja az Ezerjó élmény és konferencia volt. Május végéhez közeledve, mikor már itt a fröccs szezon, jólesett a móri túra. Felmértük a terepet, hogy milyen a felhozatal. Többek között Ezerjóból, hazánk egyik legkisebb borvidékén. Jelentem, minden a legnagyobb rendben van!
Első állomásunk Csókakő volt. Itt a Várbarátok Társasága várt minket egyből 4 tétellel és hatalmas nagy sajttálakkal. Megkóstolhattuk az egyedi Generosát a Móri Molnár Borháztól. Egyből kettővel készültek, egy félszárazzal és egy félédessel, frizzante-val is. Illatában felfedezhetjük az egyik szülőt, a Piros Tramini gyümölcsösségét, míg ízében a másikat, az Ezerjót. Elegáns test és harmonikus sav jellemzi. Bármikor, bárhol és bármihez tökéletes. Mi a Tarkabarka Farm sajtjaiból a rumos-aszalt szilvással és a medvehagymással fogyasztottuk, míg a Csókakői Vár szépségét csodáltuk.
Csókakőtől 10 perces útra van Mór, a borvidék fővárosa. A Kapucinus templomban kezdtük a város felfedezését, ahol Leopold atya tartott egy rövid bemutatót a templom történetéről és a Kapucinus rendről. Kiérve a kellemesen hűvös templomból, újabb kóstolót kaptunk. A móri Borbarát Hölgyek Egyesülete és a Brindisi Szent Lőrinc Borrend tagjai köszöntöttek a városukban. Borkorcsolyaként a Vértesi Natúrpark kolbászait és sonkáit falatoztuk a kiváló borok mellé. Bemutatkozott a fiatal Csetvei Pince egy 2013-as Királyleánykával, ami igazán gyümölcsös, könnyed, fiatalos fehérbor és megalkotója azt sem bánja, ha fröccsként fogyasztják. Megízlelhettünk még a Varga és Fia Pincészettől egy száraz, 2013-as évjáratú Irsai Olivért is, ami igazán fajtajelleges bor, muskotályos illattal és légies savakkal.
Majd, hogy nehogy megunjuk a szőlőből készült páratlan nedűket, lovas kocsira pattanva körbejártuk a várost. Felfrissítő állomás volt a Lamberg-kastély, ahol Miklós Csabi és Kamocsay Ákos 2013-as Ezerjóival és egy helyi specialitással, a kvircedlivel vártak. Régen a hölgyeknek nem fogyaszthattak bort, ám később a női logika mindent megoldott: borba mártogatták a süteményt, hogy ők is élvezhessék a finom nedűt. Nagy bánatunkra az Ezerjó-Pince kiállításra nem volt idő, mert a Bozóky Pincészet és Bormúzeum már várt minket, ahol egy gyors pincelátogatást követően egy elengedhetetlen Ezerjó Cuvée-vel lettünk gazdagabbak. Bormúzeumban egy régi búsprést láthattunk, míg megízleltük a Chardonnay-ra hajazó, testes Ezerjót.
Miután szomjasak már nem voltunk, viszont éhesek annál inkább, utolsó állomásként a fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyt látogattuk meg, ahol finomabbnál finomabb ebédet kaptunk. A kacsamellhez egy igazán különleges Ezerjó járt, amit bodzával erjesztett a Lincz Család Pincészete. Ha becsukott szemmel illatoztuk volna meg, meglepődtünk volna, hogy nem maga a virág van előttünk. Ízében is érezzük, hogy savasabb, de teljes az egyensúly.
Ebéd után jött az igazi móka, a nagy kóstoló. 10 móri pincészet 3 borával zártuk a napot. Az eddigiek mellett jelen volt még a Maurus Pince is. Kiemelkedő a tavalyi évjáratú Sauvignon Blanc, amiben érezzük a füvességet, a sósságot, a „zöld” ízt.
Egész utunk során a 2013-as Móri borkirálynő, Geszler Csilla kísért minket, aki a Geszler Családi Pincészetet is képviselte édesapjával. Ők egy 2012-es Móri Ezerjóval mutatkoztak be nekünk, ami tavaly Mór város bora címet is elnyerte, és ezzel a Móri Ezerjók legjobbja lett. Férfias, karakteres magas alkohollal (13%) és savtartalommal. A helyiek úgy tartják, hogy fiúgyermeket áldó „hatása” van, így bátran ajánlják a hölgyeknek is.
Tagadhatatlan, hogy a móriaknak hatalmas a szívük, és szívesen várják a látogatókat. Örömmel mesélnek magukról, a városról és a borvidékről is. Vendégszeretetük szinte egyedülálló. Bátran ajánlom még azoknak is, akiknek nincs módjuk egy hosszú hétvégére, hiszen itt egy röpke délután is feltöltődéssel és felejthetetlen élménnyel jár.
