2013. március 16. – Balla Ágnes és dr. Gál Fruzsina
Talán az egyik legjobban várt mesterkurzus volt az idei VinCE Budapesten, az MW legnagyobb koncentrációja, a Bor Jedik tündöklése: 10 wines, 10 lives, 10 MW masterclass. Ahhoz, hogy valaki MW lehessen, vagyis Master of Wine: A bor mestere – óriási tudásra és rengeteg gyakorlásra van szüksége, akár egy jedinek. Mi is készültünk rendesen, ugyanis két tudósítót is küldtünk a jeles, mondhatni bortörténelmi eseményre. Így most egyszerre két szemszögből élhetjük át az élményt. (szerk.)
egyik nézőpontunk:
Balla Ágnes: Wine it up!
Idén 4. alkalommal vettem részt a grandiózus és minden évben megbízható minőséget nyújtó, Master of Wine borszakértőket szép számban felvonultató VinCE Budapest boreseményen, melyre a hasonló nevű VinCE Magazin rendezésében került sor.
Dióhéjban annyit erről a híres intézetről, hogy 1955-ben alakult Londonban annak érdekében, hogy fejlesszék és standardizálják a brit boroktatást. A MW titulus a világon a lehető legmagasabb borszakértői képesítés. Jelenleg 24 országból 301 ember büszkélkedhet MW titulussal. A vizsgaközpontok földrajzilag egyenletesen elosztva Londonban, Napában és Sydney-ben találhatók. Annak ellenére, hogy az első nem brit MW (Michael Hill Smith, Ausztrália) csak 1988-ban szerezte meg ezt a sokak által hőn áhított képesítést az elmúlt 20 évben egyértelmű tendencia a brit dominancia csökkenése, mely persze az 1992-ben kialakított globális oktatási programnak is köszönhető. Azon kívül, hogy a MW cím elérése legalább 3 év megfeszített tanulást/ kóstolást/ vizsgázást igényel a költségek sem elhanyagolható tényezők: a kurzus éves díja 2900 font, 1300 fontos vizsgadíjjal és 900 fontos disszertációs költséggel. Ráadásul ezen összegek ÁFA nélkül értendők. Persze ne felejtsük el, hogy a tanfolyam felbecsülhetetlen kapcsolati tőkét és szakmai tudást nyújt, melynek elvégzése után a friss MW több irányba is mozdulhat: kereskedelem, vendéglátás vagy szabadúszó borszakíró.
A finn Tuomas Meriluoto például bevallotta, hogy ő legfőképp üzleti szempontból viszonyul a borhoz. Az érdekli, hogy mi befolyásolja a trendeket, a fogyasztók ízlésbeli változásait. Ennek példája okán egy jó ár/érték arányú reduktívan erjesztett pinot noir-t prezentált, melynek kiskereskedelmi ára 7 és 10 euró között mozog. Hasonló volt a brit Andrew Howard mozgatórugója is, aki egy hordós érlelésű chardonnayt mutatott be. Mindkét világfajta jól prezentálja a szupermarketek átlagborát, melyet keresnek és szeretnek a fogyasztók. Az sem véletlen hogy mindkét tömegfogyasztásra szánt tétel Chiléből érkezett, mely jelenleg talán a legjobban képes az uniformizált, globális ízlésvilágnak megfelelő borokat nagy mennyiségben előállítani.
Az érdekesebb tételek az (helyi) autochton fajtákból kerültek ki mint a Pedro Ximenez, a Pinotage, a Mansois és a Savagnin.
A norvég Mai Tjemsland által prezentált Pedro Ximenez bor különlegessége abban az egyszerű tényben rejlik, hogy a megszokottal ellentétben nem édes, hanem száraz. Mondhatni, hogy nagyon markánsan száraz! Grapefruit-os, füves íze miatt nagyszerűen párosítható ázsiai ételekkel. A hölgy a vendéglátóipar által került kapcsolatba a borral, és fő missziója a lehető legkülönlegesebb tételek fellelése és csúcséttermekben való bemutatása.
A dél-afrikai Lynne Sheriff-nek a chilei bordominanciát csökkentvén és szülőföldjének hódolván egy Pinotage-ra esett a választása. Véleménye szerint ez egy megosztó szőlőfajta, melyet vagy szeretni vagy utálni lehet. Jómagam és a körülöttem ülőknek is pozitív élmény volt ez a fekete bogyós (szeder), tanninos (új tölgyfahordó használata) ízjegyeket mutató bor. Ezen kívül Lynne Sheriff hangsúlyozta, hogy sokkal nagyobb lenne a potenciál ebben a fajtában, ha a termelők a sztenderd 2-3 évnél tovább érlelnék.
A kóstolósor kétségtelenül legmegosztóbb bora a brit Julia Harding által prezentált Mansois-i szőlőfajtából készült Marcillac-i bor volt. A bor szokatlan savanykás fűszeres (paprikás) illat és ízvilága egyszerűen zavarba hozza a fogyasztót. Meglepő módon semmiféle vörös bortól elvárható gyümölcsösség nem volt jelen ebben a tételben, inkább a zöldségjegyek domináltak. Volt is hümmögés a hallgatóság soraiban, hogy ez meg mi a csuda. Ám pont a bor megfoghatatlansága miatt biztos, hogy mindenki emlékezni fog a Lo Sang del Païs borra.
Végül, de nem utolsó sorban ejtsünk szót egy másik nagyon érdekes tételről a brit Jo Ahearne által választott Vin Jaune-ról. Ez a Jura vidékről származó bor teljes mértékben a száraz sherry-re hasonlít. Élesztős, gyógynövényes (borsmenta), diós illat és íz köszön vissza benne. A nagy különbség abban áll, hogy a Vin Jaune nem erősített bor, de a technológiája hasonló a sherry készítéshez. A borocska legalább 2-3 évet oxidálódik egy vékony élesztőréteg alatt. Mivel Jo Ahearne az exkluzívitásáról ismert Harrods áruházlánc beszerzője ez a különleges tétel teljesen beleillik a portfóliójába. A bor másik érdekessége az, hogy 62 cl-es üvegekben kerül forgalomba, mely a 6 évnyi érlelés alatt elpárolgott teljes mennyiségből megmaradó 62%-ra utal. 38% bizony az angyalok jussa lett.
Zárszóként annyit jegyeznék még meg, hogy a VinCÉben egyszerűen nem lehet csalódni. Azon borbarátok, akik még nem vettek részt ezen a rendezvényen véssék be 2014 márciusának második hétvégéjét jó előre a naptárukba. Akik meg már jártak valaha a VinCén úgyis minden évben visszatérnek a csodás Corinthia Hotelbe.
másik nézőpontunk:
dr. Gál Fruzsina: 10 Master of Wine és kedvenc boraik a VinCE Budapesten
A Master of Wine (MW) képzésért is felelős intézet, a The Institute of Masters of Wine már a kezdetektől fogva a VinCE partnere. A szombati napra meghirdetett kurzus azonban mégis különlegesnek ígérkezett, eddig ugyanis sosem gyűltek össze ilyen szép számmal MW-k a VinCE-n, hogy kedvenceikről és életútjukról meséljenek. A kurzus betekintést engedett a csupán 301 ember által birtokolt Master of Wine képesítés megszerzésének hosszú és sok-sok tanulást megkívánó folyamatába, de megmutatta azt is, hogy hogyan és milyen szempontok alapján választatja ki borát egy Master of Wine. A kurzus igazi esszenciáját mégis az jelentette, hogy a borok értésének valódi mesterei személyes történeteiken és mindennapjaikon keresztül kalauzolták el a résztvevőket a kedvenc boraik világába.
Felejthetetlen tételek és felejthetetlen történetek következnek azokról a szőlőültetvényekről, amik olyan a borokat adtak a világnak, melyek kiállták egy Master of Wine értékítéletének próbáját.
A mesterkurzust Jane Masters MW nyitotta meg, aki a kedvenc bora bemutatása „helyett” a The Institute of Masters of Wine munkájáról mesélt. Valamennyi részt vevő MW egyetértett abban, hogy a Master of Wine diploma megszerzése kemény munkát és még több tapasztalást igénylő folyamat eredménye, de a borok iránti szenvedély és szerelem miatt (ami szintén valamennyiük közös vonása), mégis megéri végigjárni ezt az utat.
A kurzus első borát az 1980 óta MW képesítéssel rendelkező Angela Muir mutatta be. Az egykor tanácsadóként a szlovén Verus –nál dolgozó Muir a pincészet furmintját mutatta be, utalva arra, hogy ezzel szerette volna kinyitni a világot és megmutatni, hogy csodás hazai furmintjainkon kívül a szomszéd termőterületeken is szép potenciállal rendelkezik a fajta.
A Marks&Spencer divatóriás bortanácsadójaként dolgozó Andrew Howard MW szívét a kilencvenes évek végén a bordeaux-i borok lobbantották borszerelemre, mostanra azonban az újvilág fehér borai is közel kerültek hozzá. Chile termőterületein a hihetetlenül száraz, extrém időjárási körülmények ellenére is nagyszerű borok születnek, amiknek jó példáját hozta az MW által bemutatott Limari-völgyben született chardonnay is.
A norvég étterem-tulajdonos Mai Tjemsland MW elmesélte, hogy vendéglátóipari egységeiben mindig nagy körültekintéssel választja ki borait. Keresi az újdonságokat, és felfedező útjai alkalmával őt is lenyűgözték Chile borai. A chilei Elqui-völgyben tett látogatásakor nemcsak a táj szépségei és az ég elképzelhetetlen tisztasága varázsolta el, hanem a Vina Falernia pincészet grapefruitos ízjegyekkel és fűszeres lecsengéssel megáldott Pedro Ximenez szőlőből készült borai is.
A feltörekvő újvilági stílus Toumas Meriluoto MW fantáziáját is megragadta, aki a Cono Sur Bicicleta Szőlőbirtok és Pincészet pinot noir-ját mutatta be. Meriluoto-t a fogyasztók bor vásárlásánál felmerülő preferenciái érdeklik a leginkább, ezért is választotta ezt a kifejezetten jó ár-érték arányú chilei pinot noir-t, ami szépen hozza a termőterületre jellemző karaktert.
A The Institute of Masters of Wine egykori elnöke, az afrikai származású Lynne Sherriff MW borválasztásánál merészebb volt annál, minthogy a fogyasztókat egyaránt lenyűgöző bort válasszon. A pinotage ugyanis kifejezetten megosztja a fogyasztókat, de a bortermelők sem mindig elég bátrak ahhoz, hogy ezzel a fajtával kísérletezzenek. Ha azonban bátrak, akkor olyan nagyszerű, a tölgyfahordós érlelés jegyeit is magán viselő bor készülhet belőle, mint a bemutatott Redhill Pinotage a Simonsig borászattól.
A boríróként tevékenykedő Julia Harding MW borválasztásával aztán visszakanyarodtunk Európába. Harding szerint a bornak két igazi bűne lehet: az egyik, ha hibás (borhibás), a másik pedig, ha unalmas. Elmesélte, hogy kizárólag azok a borok nyűgözik le az érzékeit, amik elbűvölik azzal, hogy tudnak valami újat mutatni. Harding igazán megnyitotta a szívét és olyan bort hozott, ami élete elmúlt 4 évére emlékezteti: a francia Philippe Teulier családi birtokán megalkotott hihetetlenül egyedi Domaine Du Cros „Lo Sang Del Pais” Marcillac-ot kóstoltatta meg a résztvevőkkel.
A hazánkban többször megforduló Caroline Gilby MW az örmény Zorah pincészet Karasi nevű borát hozta el. A Gilby-vel jó kapcsolatot ápoló pincészet Armeni Noir szőlőből készült Karasi-ja az örmény borkészítés előtti tiszteletadás jeléül született meg, Örményország ugyanis mintegy 6100 éves borászati hagyományokkal rendelkezik. A karasi az amfora szó örmény megfelelője, ami utalás arra, hogy a borok hosszú érlelési folyamata az örmény területeken hagyományosan amforákban történt meg.
Jo Ahearne MW egy igazán izgalmas, semmi mással össze nem téveszthető bort kóstoltatott a kurzuson. Ahearne egy vakteszten találkozott bemutatott borával, ahol annyira lenyűgözte az összes érzékét, hogy azóta is rajongással beszél a francia Jura régióból származó különlegességről. Jaques Puffeny Vine Jaune-je a mesterkurzuson is óriási élményt nyújtott, illata már a kitöltéskor utat tört magának a többi bor illata felett, mandulás-diós aromái pedig örökre felejthetetlenné tették a bort résztvevők között is.
A kurzus szép lezárásaként az Erzsébet Pince Tokaji Fordítását mutatta be Ronn Wiegand, aki a MW képesítése mellett Master Sommelier címmel is büszkélkedhet. Wiegand-t a szerelem hozta Magyarországra, ám időközben beleszeretett Tokajba is. Szerinte az a legfontosabb, hogy valamennyi borban lássuk meg a jót. A tudományos bórkóstolást nála felváltotta az élvezeti értékeket kereső borkóstolás, és ez egyszerűen csak arról szól, hogy melyik bor ízlik neki. A tokaji pedig ízlik neki. Kinek is hihetnénk hát jobban, mint egy Master of Wine és Master Sommelier cím közös birtokosának, ha arról van szó, hogy szeretett tokaji borainknak kitüntetett helye van a világ legszebb borai között.
Talán egyszer csak hirtelen nekünk is lesz egy MW fokozatú borszakértőnk, igen egy magyar MW. Már többen is készülnek rá. Szerencsére addig van néhány MW a világon, akik kedvelik a magyar borokat, például Ronn Wiegand. Van pár hazai MW aspiránsunk is, az egyikkel beszélgetve, ő azt fejtette ki: „Örül, hogy többen is pályáznak már az elsőségre, és igazából nem is verseny ez. Hiszen tudják egymást segíteni, és a magyar borkultúrának mindenképpen hasznos a „saját” MW.” Bizony milyen jó lesz, ha a háromszáz valahány kiválasztott között végre a születésénél fogva a magyar bornemzetet támogató MW foglal majd helyet. (szerk.)
A borok listája:
Angela Muir MW: Furmint, Verus, Szlovénia 2011
Andrew Howard MW: Tarapaca Chardonnay, Chile 2011
Mai Tjemsland MW: Pedro Ximenez, Vina Falernia, Chile 2012
Tuomas Meriluoto MW: Cono Sur Bicicleta Pinot Noir,Cental Valley, Chile 2011
Lynne Sherriff MW: Simonsig Redhill Pinotage, Dél- Afrika, 2009
Julia Harding MW: Lo Sang del Païs, Domaine du Cros, Marcillac, Franciaország 2011
Caroline Gilby MW: Karasi, Zorah Pincészet, Örményország, 2011
Jo Ahearne MW: Vin Jaune, Jaques Puffeny, Franciaország 2005
Ronn Wiegand MW: Erzsébet Pince, Tokaji Fordítás, Magyarország 2008
