2012. január 19. – Karmacsi Andrea
Szeretek külföldi borokat kóstolni és úgy gondolom, kell is. Ahhoz, hogy reálisan tudjuk a hazai borokat elhelyezni a világ borforgatagában mindenképp szükséges, hogy ismerjük egyéb országok felhozatalát is. Ha itthon fogyasztunk külföldit, akkor az jellemzően Magyarországtól nyugatra eső borvidékről származik, vagy esetleg lehet szerencsénk még egy kis Dél-Amerikaihoz vagy Dél-Afrikaihoz is. 
Szokatlan volt tehát, amikor Szlovén, Bulgár és Grúz borok kóstolójára invitáltak a hazánkban tavaly nyár óta üzemelő Vinorium Borház. A váci utcában található üzlet az előbb említett országokon kívül, Magyarország, Szerbia, Görögország, Krim, Oroszország és Grúzia borait továbbá népszerű szeszesitalait kínálja az erre fogékony közönségnek.
Az Ararat, Zubrovka, Russkaya, márkák szüleink és nagyszüleink számára nem ismeretlenek a régi időkből, így ennek a korosztálynak már nem kell bemutatni, de a fiatalabb generáció számára mindenképp újdonságnak számítanak. Az érdeklődők a bolt alatt egy hangulatos, tágas pincében ismerkedhetnek a borokkal és párlatokkal tematikus kóstolók keretében.
Közép- és Dél-kelet borokat és párlatokat, vodkákat importálunk és forgalmazunk, Magyarországon egyedülálló módon. A borkészítés bölcsőjétől kezdve, közel és mégis távol… Felfedezésre váró területek és kincsek, a magyar borok mellett. És még: Prémium vodka és Ararat brandy. A Vinorium hangulatos, autentikus belvárosi borospincéjében megkóstolhatja az al-dunai és Fekete tenger melléki borvidékek legjobb borait, megismerheti a borvidékek, a különleges szőlőfajták, illetve az ezekből készült borok történetét és jellemzőit. (vinorium.hu)
A 6 tételes borbemutatón mindössze egy szőlő volt világfajta – egy szlovén Merlot-, a többi mind helyi fajtákból készült. Fehérek közül kóstoltunk Rebula-t Szlovéniából, fehér Mavrud-ot Bulgáriából továbbá egy Rkatsiteli és Mtsvani házasítást Grúziából. Vörösben a bolgár Melnik kistestvérét a Melnik-55-öt ízlelhettük meg, majd egy grúz Saperavi-val fejeztük be a sort.
Előkerültek a feles poharak, itt már sejtettük, hogy valami erősebbel zárunk. A többszörös díjnyertes Carat vodka rozsból készült. Illatában mentolos, citrusos, enyhe tejcsokoládés jegyekkel hívta fel magára a figyelmet, majd lenyelés után, abszolút meglepően a tejcsokoládés ízérzet köszönt vissza.
Semmi karcosság, veszélyesen jól csúszik ezért érdemes vigyázni vele, mert van ám ereje! Mint megtudtuk ez a lágyság annak köszönhető, hogy a készülő vodkát az előállítás hét hónapja alatt többszörösen szűrik, ez idő alatt pedig a víz és az alkohol selymes eleggyé érik össze. Egy igazi orosz kuriózummal ért véget az este.
A vodka fogyasztásáról: A vodkát Oroszországban és Lengyelországban legtöbbször nagyobb étkezésekkor fogyasztják. Hideg- vagy melegételek, például pácolt gomba, kovászos uborka, húsgombóc, burgonyapüré, vajas rozskenyér, savanyú gyümölcsök találhatók az asztalon, és időnként megisznak melléjük egy-egy vodkát. Sokszor kevés citromot is esznek hozzá. A hagyományos vodkáspoharakba körülbelül 1 dl vodkát öntöttek, ám a Szovjetunió felbomlása óta ezeket egyre inkább kiszorítja a nyugati típusú, 4 cl-es pohár. A vodkát sokszor visszatartott lélegzettel, egyszerre isszák ki a pohárból, majd esznek és isznak valamit. Oroszországban és Lengyelországban a társaság nélküli vodkaivást az alkoholizmus jelének tekintik. (forrás:wikipedia)
Érdekes élményekkel gazdagodva, jó hangulatban indultunk haza. Mindössze annyit kívánok ennek a viszonylag gyermekcipőben járó vállalkozásnak, hogy – a többi európai városhoz hasonlóan ahol jelen vannak – hazánkban is kialakuljon egy olyan fogyasztóréteg, akik nyitottak a boraikra, és értékelik a bennük rejlő egyediséget.
