2013. március 23. – Az ihatóbb Magyarországért, Pfiffer Katalin
Március első hétvégéjének említése a borásztársadalom berkeiben, és a borkedvelők körében erőteljesen a VinCE boreseménnyel fonódik össze. A rendezvény hatalmas hírnévnek és nagy tekintélynek örvend, így nem meglepő, hogy sokak számára a részvétel szinte kötelező számban megy, magam sem hagyhattam ki.
Még nem írtam Az ihatóbb Magyarországért Egyesület oldalára. Hirtelen jött a lehetőség, hogy részt vegyek az idei VinCE boreseményen a szervezet támogatásával. Bár a hazai borsajtó támogatása hiányában kevesen tudják, egy többlépcsős szakmai megmérettetés keretén belül Magyarország Borkirálynőjévé választottak 2010-ben, igaz a címet sokáig szinte mindenki kissé komolytalanul „borszépségkirálynőként” jegyezte. A megtiszteltetés ért, hogy a magyar bor arca lehettem egy éven át. Érdekes tapasztalatokat gyűjtöttem ebben az időszakban, mivel Mórról származom, így nekem az ezerjó marad a szívem csücske. Kapcsolatom a borral meghitt és szenvedélyes egyszerre, ma is, ha tehetem a bor közelében vagyok, márpedig VinCE megadja a közelséget igazi eleganciával. Mivel számtalan blog foglalkozik a borok elemezgetésével úgy éreztem ideje lenne egy kicsit más szemszögből is bemutatni eme eseményt, egy borszerető cipő-és divatbolond szemszögéből, tehát női szemmel.
A korábbi évek tapasztalataiból kiindulva a csodálatos borsorok, kiváló pálinkák, mennyei étkek mellett a kiskosztümök dominanciájára is jogosan lehetett számítani. A VinCE 2013 illetve a hasonló boros események női szemmel nézve bizony igenis kiszámíthatóak. Míg a borok tekintetében hódítanak a nemzetközi és hazai trendek (így immáron reduktív, friss, ropogós fehér és rozé borokkal is találkozhattunk) addig a hölgyek valamiért nem kockáztattak, megmaradtak a fekete színvilág, és a konzervatív blúzos, lovaglócsizmás formációnál. A remény azonban néhány merészebb kedvű hölgynek köszönhetően felcsillant, hiszen sokan talán a tavalyi éven felbuzdulva idén az esemény hivatalos színének megfelelően rózsaszínbe öltöztek. Az üde színfoltok között mégis (talán a borra való asszociálás miatt is) a vörös, piros és korall árnyalatok domináltak, s eme élénk öltözékek életet leheltek a fekete kiskosztümös-harisnyás hadsereg áradatába, megcsillantva ezzel a játékosságot valamint a merészebb eleganciát, mely nem csak egy minőségi bor jellemzője, hanem egy magára valamit is adó nő elengedhetetlen kelléktárának eszköze.
Az esemény idén teltházas volt, így sajnálatos módon a teljes borsorok kóstolása, s azok érdemi megvitatása a borásszal egyfajta lehetetlen küldetésnek bizonyult délután. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy idejében érkeztem Balla Géza asztalához, hiszen így volt lehetőségem az összes, az idei évben a piac számára új tételnek minősülő bor végigkóstolására, azonban ez volt szinte az egyetlen pincészet ahol ezt megtudtam tenni. Hiába ez a szombat esti VinCE-láz… A gránitos talaj csodásan megmutatkozott minden egyes tételben, a szokott módon mind e pillanatig csak pozitív emlékeim vannak a tételekről, s a valahonnan előkerült Kékfrankos tüzességét még most is érzem a számban.
A Zwack Izabella Borkereskedés a női retikül számára kifejezetten barátságos újítással állt elő, boraik jellemzését öntapadós névjegykártyákra nyomtatták, így azok bármikor, bárhol könnyen elférnek, és a borok kortyolgatása közben bármikor előhúzhatóak. Ha már arra jártam Légli Géza Pirosbora mellett kóstolás nélkül nem mehettem el, e kedves siller megízlelése ismét emlékeztetett arra, hogy legjobb barátnőmnek, miért ez a kedvenc beszélgetős bora.
Bár a szervezők által biztosított, idén mély-rózsaszín – vörösbor színű notesz biztosította volna a kellő jegyzetelési felületet, azonban a tömeg állandó sodrása nem adott lehetőséget a kimerítő jegyzetelésre, így az ízlelőbimbóimat ért behatások mellett akadt időm kicsit kielemezni a hömpölygő emberáradatot. Egyértelműen elmondható, hogy növekedett a rendezvény női látogatóinak száma, talán köszönhetően annak is, hogy egyfajta társadalmi eseménnyé nőtte ki magát a VinCE, talán azért is mert a kellemes borok mellett, jóképű úriemberekkel is oldottan beszélgethetett az ember.
