2012. április 14. – Karmacsi Andrea
Magyarországon nem mindig egyszerű hozzájutni széles választékban az országhatárainkon kívülről származó buborékos borokhoz, vagy ha lehet is, mire a boltok polcaira kerülnek, megvásárlásuk már komolyabban leterhelheti a pénztárcánkat. Szeretem én a Törley-nek a Francois vonalát, különösen a fehér címkéset, de ahogy gőzgombócot sem tudnék mindennap enni, úgy ezen a téren is igénylem a változatosságot, egy-egy alkalommal még a kuriózumokat is.
Ezért örültem nagyon, hogy a VinCe 2012 programjában két workshopot is szántak azoknak, akik a borban a buborékos fajtát is kedvelik. Két nagy múltra visszatekintő régió egy-egy pincészetének kóstolóján vettem részt . A franciaországi Champagne-ból a Piper-Heidsieck pezsgőház főborásza Régis Camus (az elmúlt évek legünnepeltebb és elismertebb champagne készítője) kalauzolta a résztvevőket, Steven Spurrier kommentárjaival továbbá a spanyolországi Penedes borvidékről (Katalónia területén) a Cava őshazájából Christian González a Pere Ventura pincészetet mutatta be.
Mindkét előadás egy amerikai celebrity említésével indult. A „penyedesziek” Woody Allen 1972-ben bemutatott Minden amit tudni akartál a szexről, de féltél megkérdezni filmje címéből a szexet Cava-ra cserélve indították előadásukat. A „sampányiak” Marie Antoinette után Marylin Monroe 1953-ban elhíresült mondásával kezdtek: Ruha nélkül alszom egy leheletnyi Chanel No. 5-val a fülem mögött és reggel iszom egy pohár Piper-Heidsieck-et, hogy felmelegítsem a meztelen testemet. Mindkét esetben felsejlik a szexuális töltet. Összebeszéltek vajon vagy a buborékok és a szexualitás egymásra gyakorolt hatásának köszönhetően másképp nem is érdemes marketingezni?
Amennyiben további hasonlóságokat keresünk, már az alapoknál sikerrel járunk. A pezsgőkészítés elvei minkét régióban ugyanazok, a minőségi pezsgőgyártáshoz a palackban érlelt technológiát használják. Méthode Champenoise az eljárás neve champagne-ban, mely terminust a névadó borvidéken kívül máshol nem használhatják, néhány kivételt leszámítva a Méthode Traditionelle kifejezés jelenik meg a világ egyéb tájairól származó ugyanezen technológiával készült palackokon.
Miben más a Cava, mint a Champagne? A különbségek már a földrajzi elhelyezkedésnél kezdődnek, körülbelül 1000 km eltérés van a két borvidék között észak-déli irányban. Penedes-ben mediterrán a klíma melyet a magaslatok valamelyest ellensúlyoznak, az éves átlaghőmérséklet 14 Celsius fokos körül alakul. Champagne a szőlőtermesztésre alkalmas területek közül az északi határon helyezkedik el, mindössze 10 Celsius fokos éves átlaghőmérséklettel. Kihívás itt szőlőt termeszteni, a régiót körülvevő erdők segítenek némileg a hőmérséklet stabilizálásában és a termőtalaj nedvességtartalmának megtartásában.
A tradicionális champagne-i szőlőfajták Pinot Noir, Pinot Meunier és Chardonnay. Palackozzák őket fajtánként és házasítva is. Cava készítéshez fehérszőlőből leginkább a helyi Macabeo, Xarel lo és Parellada szőlők termését használják, de előfordul egy-két világfajta is. A legjellemzőbb kékszőlők pedig: Monastrell, Garnacha, Trepat és Pinot Noir. Fontos megjegyezni, hogy fajtánként erjesztenek, továbbá nem jellemző egy-egy fajta önálló megjelenése. Mindegyik szőlő másért felelős a házasításban: a Xarel lo a penedesi nemes szőlőfajta, sokoldalú, a Macabeo lágy, gyümölcsös, erős terméskorlátozással lehet kihozni belőle a legjobbat. A Parellada illatos, parfümös fajta, jó savszerkezettel.
Míg a Piper-Heidseck 1785-ben alakult és az egyik legrégebbi pezsgőház, a Pere Ventura 1992-ben indult a közép és magasabb árfekvésű piacon, a tradíció és modernitás szellemében.
Az elmélet után következzenek a kóstolt tételek néhány szóban:
Pere Ventura
Can Bas –Mindhárom helyi fehér szőlőfajta egyenlő arányban oszlik meg, az elsődleges jegyek dominánsak, étvágygerjesztőnek ajánlják.
Tresor Brut Reserva – A Xarel lo és Macabeo hangsúlyosabb, ezért ez egy érlelésre alkalmasabb tétel. Az autolitikus aromák megjelennek élesztős, kekszes formában, mellette pedig méz és mandula is. Továbbra is az étvágygerjesztő kategória.
Cuveé Maria Del Mar Gran Reserva – 1986 óta a helyi fajták mellett Chardonnay is adható a „küvékhez”. 15%-ot adtak hozzá ez esetben, mely szép savakat eredményezett és az eltarthatóságot növelte.
Cuptage D’honor Vintage 2008 – Az első évjáratos a sorban. Inkább az ásványosság, mint az autolitikus jegyek érvényesülnek. Komplex ételekhez is ajánlják.
Tresor Brut Rose 100% Trepat – Parfümös illat sok eperrel és cseresznyével.
Cuptage D’honor Rosé Vintage 2008 100% Pinot Noir – Az előzőnél kifinomultabb, változatosabb paletta; barack, szamóca, fekete bogyós erdei gyümölcsök.
A Piper-Heidseck kóstolón gyönyörű, aprólékos leírásokat fogalmaztak meg, ezekből válogattam néhány saját gondolattal kiegészítve:
Piper-Heidsieck Cuveé Brut 54%Pinot Noir, 10-15% Chardonnay, többi Pinot Meunier- Igazi champagne szín, citrusos, zöld gyümölcsös, vibráló savak, frissesség, szájban kirobbanó ásványosság.
Brut Vintage 2004 60% Pinot Noir, 40% Chardonnay – Markáns illat, ásványos élénkség. Érlelési jegyek közül enyhe narancs lekvár, mellette pici borsosság, érett húsos barack. Regis elégedett az évjárattal, kb. 2 év múlva keressük a vinotékákban.
Rare 2002 – Már a palack is egy remekmű! 1996-ban került forgalomba a Fabergé által tervezett palackdesign. A beltartalomról: 70% Chardonnay, 30% Pinot Noir – 8-9 év alatt kapják meg mélységüket a buborékok, innentől már egy más dimenzióban élnek; lenyeléskor elegáns pezsgés a szájban, az érettebb jegyek kezdenek felsejleni. Utóízben kedves, nem harsány, gazdag, hosszú elemezést kívánó rétegsorok, további komoly érési potenciál. A „Nagylelkű bor” jelzőt kapta Regis-től.
Rare 1998 en Magnum – Az illat kitölti a pohár körüli teret. Frissesség és érettség harmóniája egzotikus jegyekkel. (Magnumoknál megemlítendő, hogy a nagyobb felületen szebben fejlődik a benne levő anyag, az oxidáció lassabban megy végbe, mint a normál palackban.)
Rare 1988 –Abszolút az érett, talán már picit túlérett jegyek dominánsak: száraz avar, szárított gyümölcsök, csonthéjasok. Felsejlik a Chardonnay krémessége továbbá a pörkölés előtti kávé jegyei. Mélység, melegség, árad belőle. Steven Spurrier azt javasolta, hogy lassan kortyolgatva, egy karosszékben elnyúlva, ráérősen, méltányolva kell élvezni ezt a tételt.
Rare 1979 – A Chardonnay krémessége enyhe gyömbérességgel vegyül. Mintha egy antik boltba sétálnánk be; cédrus, fa, polír, wax, füstölő, világos dohány keveredik a mokkás jegyekkel. A karosszékben való minden kortyot kiélvező fogyasztás itt már szinte követelmény. Még egy szép gondolat Steven Spurrier-től: The wine will think for you. – A bor gondolkodik majd helyetted…
A sok buboréktól enyhén megszédülve tettem eleget további kóstolási feladataimnak – ki az, aki mindent kiköp, ha ilyen különlegességek kerülnek poharába? Kedvem lett volna jól betárazni egy-egy palackból gondolva a VinCe utáni napokra is, de érdemes-e nagyobb tételben vásárolni? Felmerült az eltarthatóság kérdése. A Cava nem fejlődik már szépen miután megkapta végső fejdíszét, így palackozás után 18 hónappal legkésőbb el kell fogyasztani. Hogy figyelemmel tudjuk tartani ezt az időintervallumot, a legtöbb Cava készítő a gyártási dátumot feltünteti a palackon. Nagy pezsgők esetében szüret után körülbelül 10 évvel érdemes dugót bontani.
Akiknek ezek a kóstolók kimaradtak figyelmükbe ajánlom a hazánkban is kapható Condrineu Cava-it és az egyik általam preferált Champagne-t a 2004-es Louis Roderer-t. Ugyan még nem lépett a 10. évébe, de már most jó ivású. Egészségünkre!
