2015. július 6. – Az ihatóbb Magyarországért/ Rattner Réka
Ismét eltelt egy év és újra elérkezett a nagyszabású VinAgora borverseny közönségkóstolója, egybekötve a champion helyezést elért borok díjátadójával, amiről természetesen mi sem maradhattunk le. Idén rekord számú nevezés érkezett, 549 minta 18 országból. Mindenki tisztában van azzal, hogy ennyi tételt lehetetlenség végigkóstolni, de azért mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, hogy alapos képet kapjunk a versenyeztetett borokról. Idén a szokottnál több magyar aranyérem született, ami részben a minőségjavulásnak tudható be, részben pedig a jól átgondolt nevezéseknek borász oldalról.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Azt az elvet követve, hogy a pezsgő mindenhol és mindenkor remek kezdés, a jó hangulat megalapozásaként leteszteltem a felhozatalt míg kóstolótársaim érkezését vártam. Elsőként a furmint alapú Kreinbacher Brut Prestige-t választottam ki az aranyérmesek listájáról, amit a kategóriagyőztes cseh tétel követett (Bohemia Sekt Prestige Brut ’13) – ez a rajnai rizling alapú pezsgő illatában florális jegyeket mutat, ropogós textúrája és apró buborékai igazán frissítővé teszik ezt a tételt. Az asztalnál odalépett hozzám egy kedves pezsgőrajongó és rábeszélt, hogy kóstoljam meg a balatonbogláriak Spumante Doux névre hallgató édes pezsgőjét, mondván ez a hölgyek kedvence – már aki az édes pezsgőket szereti, gondoltam magamban, de ilyen kedves invitálásra nem mondhatunk nemet. Az a tény, hogy a nedű cukortartalma 74 gramm és döntően muskotályos szőlőből készült, valóban a gyengébbik nem kedvencévé teszi ezt a tételt.
Amint összeállt a csapat megkezdtük a fehérboros szekció feltérképezését, egy ’13-as Thummerer Egri Csillaggal (Grand Superior), majd folytattuk a Tarjányi Pince ’13-as Egri Hárslevelűjével. Remek indítás volt, a chardonnay és tramini uralta csillag jó egyensúllyal bír, krémes textúrája van, még sincs híján a frissességnek. A hárslevelű egy illatorgia, ami szájban csak még tovább kényezteti az érzékeket. Szépen hozza a fajtajegyeket, virágos, hársmézes aroma és fehér húsú gyümölcsök jellemzik. Nehéz volt abbahagyni, mert itatja magát, de muszáj volt továbbállni, mert még rengeteg kóstolnivaló várt ránk. Személyes kedvencem lett a Tornai pince ’14-es Nagy-Somlói Traminija, ami az ásványokban gazdag talajnak köszönhetően testesebb, a fajtához képest kevésbé illatos bort adott. Idén is fehérborból neveztek a legnagyobb számban, ami nem meglepő. A kategória győztese egy német tétel lett, a ’14-es Anselmann Cabernet Blanc Trocken – érezhetőek voltak rajta a hideg klíma jegyei, élénk savak, illatában és ízében is a zöldpaprika dominált, egy kicsit jobban is, mint kellett volna.
A száraz fehérek után leválva a csapattól, tettem egy kitérőt az édes borok irányába, mert fennállt a veszélye, hogyha a végére hagyom, lemaradok a legjobb tételekről. Abban pedig egyetértünk, hogy ezt nem kockáztathattam meg, ugye? Kezdésnek egy 6 puttonyos aszúval indítottam Kiss István pincészetétől, ez a 160 gramm maradékcukorral rendelkező 2008-as tétel minden édesbor rajongót meghódítana, nagyon egyensúlyos, aszalt gyümölcsös ízekkel teli példány. A Bodnár pince 2003-as sárga muskotály alapú aszúbora kapta a champion díjat. Birsalmás illat érezhető elsőre, ami aztán szájban tovább erősödik, érett gyümölcsök jellemzik az aromavilágát.
A Papp és Fiai pince szürkebarát-chardonnay jégborával zártam le az édesborok kóstolását, ezt a sorrendet indokolta a benne lévő 254 gramm maradékcukor. Ez a tétel az aszúknál alacsonyabb savtartalommal rendelkezett, amitől édesebbnek érződött, így kevésbé keltett egyensúlyos hatást – a stílus rajongóinak azonban biztosan nagy kedvence. A borokat végigkóstolva elég szoros lehetett a verseny, mert a kóstolt tételek mindegyike remekül volt elkészítve, jogosan nyert volna bármelyik közülük.
Egy kis evés-ivás után, felfrissítve az ízlelőbimbókat csatlakoztam kóstolótársaimhoz és folytattuk a rosé szekcióval.
A Gál pincészet ’14-es Kékfrankos Roséjával kezdtünk. Ez a tétel lett a rosé kategória győztese és egyben a fajtaborok kategóriában is elvitte az aranyat a kékfrankosok között. Illatában meleg fűszerek, vanília és gyümölcsösség érezhető, ízében a meggyes jegyek dominálnak. Idén meglepően kevés rosé bort neveztek, mindössze 14 tétel szerepelt a kategóriában.
A vörösborok között mindenki talált kedvére valót, a felhozatalt változatos fajták és rengeteg termőhely jellemezte, ezért igyekeztünk sorban haladni a sorokon, hogy lehetőleg ne hagyjunk ki egy figyelemreméltó bort se. Kissé elfogultan titkos kedvencemmel, a szekszárdi Vesztergombi pincével kezdtem a vörösboros sort – ’12-es Merlot válogatása igen jó belépőnek bizonyult. Gazdag sötét bogyós illatok egy kis csokoládéval, ízben némi lekvárossággal a jól beérett szőlőtől, visszafogott tannin, komoly testtel és közepes lecsengéssel.
A Schieber pince Patina nevezetű ’12-es cabernet francja szintén kellemes meglepetés volt, finom borsosság, visszafogott tannin és egy kis dohányos aroma tette jó ivású, élvezetes borrá. Az ausztrál felhozatalt a Gatt borászat uralta, ’13-as shiraz-juk szép tételnek bizonyult kitörő gyümölcsösségével és édeskés fűszerkészletével. A St. Andrews ’12-es shiraz-ja valódi díszpéldány volt a méltán közkedvelt Clare Valleyből – piros bogyós gyümölcsök és csokoládé kavalkádja, némi fűszerrel, mindent hozott, ami egy jól elkészített shiraztól elvárható. A villányi Lelovits Tamás pincéje számomra nagy meglepetést okozott, kiegyensúlyozott, élénken gyümölcsös, visszafogott tanninokkal rendelkező tételei közül az Adél nevezetű cabernet sauvignon-cabernet franc-syrah házasítás volt a kedvencem. Ebből szívesen vennék egy rekesszel is!
A versenyen különdíjak is kiosztásra kerültek. A legeredményesebb családi pincészetért járó díjat a szekszárdi Takler Borbirtok kapta. A több generációs családi pincészet állandó fejlesztései és őszinte elhivatottsága a borvidék jó hírnevének öregbítésére borain keresztül, valóban méltóvá tette őket erre a kitüntetésre. A verseny felfedezettje díjat a dunaszentmiklósi Kősziklás Borászat nyerte el, akik remek fehérboraikkal hamar felhívták magukra és a neszmélyi régióra az újdonságra vágyó borkedvelők figyelmét. A legeredményesebb fiatal magyar borász díját Mészáros Péter vette át, a szekszárdi Mészáros Borháztól. Édesapjával karöltve sokat dolgoznak a borvidék fellendítéséért, valamint az olyan Szekszárdra jellemző borok népszerűsítéséért, mint a kadarka és a bikavér. Évről évre kiválasztják a legegységesebb pontozással odaítélt aranyérmet nyert bort, ami úgyszintén különdíjban részesült. Idén ez a ’13-as Kamocsay Prémium Olasz Rizling volt a Hilltop Neszmély borászattól. Fehér virágos-mézes illat- és ízjegyek jellemzik, mindez egy tartalmas testben ölt formát.
Egy borkedvelő embernek mindig nagy élmény egy ilyen méretű rendezvény, ennyi hasonló érdeklődésű emberrel és ilyen mennyiségű (és minőségű) kóstolnivalóval. Magyarország szempontjából különös jelentősége van, hiszen egy ilyen nemzetközi versenyen lehetőség van külföldi borokkal is összemérni a sajátjaikat, majd remélhetőleg levonni a tanulságot és ezáltal fejlődni, ami megint csak minket fogyasztókat szolgál. Ezért aztán azt javaslom, hogy járjunk minél több kóstolóra, beszélgessünk a borászokkal és bátran osszuk meg velük a gondolatainkat, elismerésünket, mert ez a fajta kommunikáció fogja elősegíteni, hogy egyre több magyar bor kaphasson aranyérmet!
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
(Ha tetszett a post, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT )
