2011. szeptember 15. – Balla Ágnes
Szeptember 5-én, egy rendkívül fülledt hétfői napon a Borfesztiválhoz kapcsolodó, igazán különleges kóstolón vehettem részt a Magyar Borok Háza 100%-osan elsötétített pincéjében. A cél az volt, hogy látószervünk kizárásával próbáljuk beazonosítani a kóstolt tételeket. Mielőtt azonban jelenlétünkkel a sötét oldalt erősítettük volna a fenti napfényes kóstolóteremben együtt ízlelgettünk egy 2009-es csopaki olaszrizlinget, melyet a nemzetközi versenyeken használt 100 pontos rendszerben osztályoztunk. Dr. Zilai Zoltán közben lelkesen bátorította a jelenlévőket véleményük megosztására.
Ezután jutottunk le a koromsötét pincébe, ahol Misi nevű vak társunk vezette bátortalan lépteinket az asztalokhoz. Fordult a kocka! Ebben a közegben Misi mozgott a legmagabiztosabban. Miután kitapogattam két poharat lelkesen vártam a két borocskát. Az izgalom egyre fokozódott mivel a borokat szó szerint látatlanban pontoztuk. Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy a látásunk kizárásával történő kóstolás folyamán tényleg jobban érzékelhető az illat és az íz.
Gondoltam is magamban milyen korrekt lenne ha a borbírák először sötétben pontoznának és csak utána jönne a külcsíny értékelése. Miután részletesen kiértékeltük a borokat, kiderült hogy mi is volt a két tétel. És most következik a csavar!! Az első tétel a fent kóstolt csopaki olaszrizling volt! Bevallom, hogy nekem ez nem esett le. Azt éreztem, hogy nagyon hasonló a világosban kóstolt tételhez. Csodálkoztam is; jaj milyen unalmas, miért nem egy eltérő stílusú bort kóstoltatnak a szervezők. Szóval van még mit tanulnom az biztos! Érdekes módon a pincében ez a bor amúgy kevesebb pontot ért el. Úgy látszik sötétben jobban ízlett a vörös bor, mely egy 2008-as szekszárdi kékfrankos volt. Míg a sajtót sötétben tették próbára, addig jó pár vak és gyengénlátó látogató hat tételből álló borsort kóstolhatott a szervezők jóvoltából. Remélem ők legalább annyira élvezték a fenti eseményt, mint mi a pincében zajlót!
