2009. március 7. – Nyulasi Gábriel
Frittmann János adta tovább a Borstafétát a rendszerváltás utáni idők egyik nagy úttörőnek számító vörösbor mágusának. A Villányi Mestert hosszas egyeztetés után telefonon sikerült utolérni.
– Mi az, ami mostanában leginkább foglalkoztatja Tiffán Edét?
– A gazdasági helyzet… tudom, hogy ez most elég ünneprontó, de sajnos hozzánk is begyűrűzött a magyarországi vállalkozások közötti általános jelenség, a körbetartozás. A másik gondolatom, amely mióta borral foglalkozom, elkísér: az állandó és folyamatos törekvés a még jobb minőségre.
– Mit üzenne az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak, és általában a magyar borfogyasztóknak?
– Az egyik oldalon a borászok állnak, azzal a szándékkal, hogy igazán iható, jó magyar bort készítsünk. A másik oldalon a borfogyasztó áll a borfogyasztói kultúrával, ami egy kissé sajnos leromlott az utóbbi fél évszázadban. Régen még létezett egy, a fehéreknél olaszrizlingre, a vörösöknél pedig a villányi oportóra és a szekszárdi kadarkára épülő szárazbor ízlés. Bár vannak kedvező jelek, alapvetően tömegesen még mindig a keletről jött félédes, félszáraz borok szeretete uralkodik. Sokat kell tennünk azért, hogy visszatérjen a régi jó ízlés. Azt a hasonlatot tudnám említeni, hogy amikor az ember szobrokban gyönyörködik, ne a kerti törpe jusson eszébe. Bízom a magyar ember általános borízlésében, hogy hiába jönnek be az újvilági borok, azért mégis a hazait fogják választani.
– Kinek adná tovább a Borstafétát, kit tart erre érdemesnek?
– Szepsy Istvánnak, mint a legnagyobb magyar borásznak, aki a nagyvilágban is a legsikeresebb. Az ő igényessége és maximalizmusa példamutató minden borász számára.
