2011. augusztus 25. – Az ihatóbb Magyarországért
„Az Orsolya Pince az Eger közelében található, Ostoros község határában működő borászat, melyet Turcsek Orsolya és Tarnóczi Zoltán működtet.” – (Wikipedia)
Néhány éve volt szerencsém megismerni az Orsolya Pince borait, a palackok vidám gyermekrajzai, a meseszerű bornevek (Százrejtekű, Tehéntánc, Abrakadabra), és a meggyőző tartalom hármasa felkeltette a figyelmem. Már évtizetes múltra tekintő munkájukkal kezdik kihozni a fajták és a dűlők magasabb harmóniáit. Most Tarnóczi Zoltán, az Orsolya Pince egyik „működtetőjének” nyilatkozatát olvashatjuk. (Szerk.)
„Ami mostanában foglalkoztat, az a közeledő szüret. A 2010-es hűvös, csapadékos év után az idén sokkal bizakodóbban tekintünk a szüreti napok elébe. Már amennyire az ember bizakodó lehet egy olyan országban, ahol folyamatosan csökken évek óta az egy főre eső borfogyasztás, illetve ahol uniós támogatással az elmúlt években rengeteg szőlőterületet vágtak ki. (Sok esetben értékes területeket, jó dűlőkben, idős szőlőtőkékkel – amikről remek borokat lehetett volna készíteni.)
Tanulhatnánk Szlovéniától, ahol minimális export mellett, elfogyasztják az teljes bortermelését. (csaknem duplája az éves egy főre eső borfogyasztás Szlovéniában, mint Magyarországon.) Ami viszont biztató, hogy Magyarországon egyre nő azoknak a tábora, aki igényes, természetesen készített ételeket, italokat akarnak fogyasztani. Ezt a közösséget kell tovább növelnünk. Ehhez fontos lenne, hogy minél több értékorientált, természetes borokat készítő kicsi borászat legyen az országban.
Ha a magyar bor jövőjét a belföldi fogyasztás növelésében képzeljük el, akkor nem az üzemméretek növelésére van szükség, nem sok százmilliós nemzetközi marketingre, hanem egész egyszerűen sok jó, tisztességesen készített borra és sok intelligens, érdeklődő borfogyasztóra.
A Borstafétát Balogh Zoltánnak adnám tovább (Somlói Apátsági Pince).”
Tarnóczi Zoltán
