2015. július 7. – Az ihatóbb Magyarországért
A titok az, hogy nincs titok… A borok jók és mindig jó betérni Éváékhoz. Szigetcsép nincs messze, csak felpattansz a HÉVre és máris ott vagy. Jó kell egy bő háromnegyedóra és a BKV-val is kell egyeztetni, hogy kérem, szépen álljanak meg az ideiglenes Egyetemi Tangazdaság megállónál. Aztán egy 20 perces séta a bortájban és máris ott vagy a Gál birtok központjában. Kezdődik újra és újra az édes játék, milyen volt az évjárat és végigmegyünk rajta. Mindig ilyen kedves utakat kívánok a magyar borkultúrában, nyugalom és öröm. Szóval bortúráztunk immár hatodszor a Gál Szőlőbirtok és Pincészethez!
Ez az, amit nem lehet megunni, hiába voltunk már ötször a pincészetnél. Mindig van új a nap alatt, és mindig faggatunk egy új évjáratot. A Gál Pincészetnél, Gál Csaba (a szőlész) mindig kicsit tapasztaltabb az évek során és a szőlőt egyre jobban kondicionálja, a borász: Gálné Dignisz Éva is gyarapodó szakmai tudásra (2013 – Év Bortermelője díj birtokosa) tett szert. Ám ott a természet, amely vagy kegyesen jó terméssel áldja meg az ültetvényeseket vagy szűkmarkúan keveset és gyengét ad. Persze ilyenkor a rosszabb esetekben van a borász nagy munkában, hiszen mindent be kell vetnie, hogy mentse a helyzetet.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért, mert tényleg nagyon szépek és vidámak lettek!
Nem hiányozhatott a túráról, Gál Zsuzsi a mosolygós csodaszép leány, aki a családban a marketinget/kereskedelmet intézi leginkább. Természetes és sugárzó kedvessége önmagában egy élmény!
Ráhangolódás
Az utazásunk sem telt esemény és bor nélkül, megállítottuk a HÉVet ahol kellett oda-vissza. Köszönjük néked kedves BKK közvágóhídi HÉV kirendeltség!
Az utazás alkalmával három csavarzáras bort pukkantottunk ki, a sorrend a következő volt. A üdvözlő ital az első koccintás még megtörtént az állomáson ez volt a Tarjányi Pincészet (Eger) 2014-es Brill habzó bora. Kiváló reggeli bor, jó kezdés édes és játékos savak, gyümölcsök. Mi kell még?
A szerelvényben már Balaton-partra tendáltunk át, a „régi” kedvencünket – a 2013-as Podmaniczky Rajnai Rizlinget kóstoltuk. Most különösen jó formában volt a bortúrán, krémesen, ám jó savakkal adta a jóivású nagy fehéret.
Mielőtt leszálltunk volna szükség volt persze egy búcsúkortyra, ez volt a mádi Zombory Pincészet kristálytiszta, penge Furmintja. A savak itt sem hiányoztak a zöldalmás ásványok mögül…
Hangulatot nagyon szépen megalapoztuk, így kell felépíteni egy bortúrát. Soha rosszabb ráhangolódó sort, a Bortársak is elismerően csettintettek. Nem szabad, hogy unatkozzon és kiszáradjon a bortudásra szomjas vándor!
2014
A 2014-es évjárat bizony nem került be az évkönyvekbe, mint nagy évjárat, hanem keserves (nagyon esős, éretlen savak és egyéb huncutságok) esztendő volt ez a szőlő és borágazatnak. A család összefogott és az évek meg a rutin ellensúlyozta Szigetcsépen a negatívumokat. Emlékszem, hogy a 2010-es évjárat kóstolása embert próbáló feladat volt néhány tételnél, ám a 2014-esnél ezt a fajta karcosságot nem tapasztaltuk. Egyensúly, gyümölcsösség, markáns, de nem túlzó savak jellemezték a repertoárt.
Először a bortúráink történetében velünk kortyolt és aktívan részt vett Gál Csaba a szőlész. Kellemes meglepetés volt a jelenléte így első kézből lehetett válaszokat kapni az ültetvény életéről.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért, mert tényleg nagyon szépek és vidámak lettek!
Mivel is nyithattuk volna a sort, mint egy Olaszrizlinggel. Végig 2014-et írunk, csak a sorvégi vörös tért el ebben. Tehát jött az Olasz Rizling frissen, remek savakkal, citrus, kesernye és fehérvirágos illatok. Majd a mostanában elszaporodott Bianca szőlő bora, lágyabb savakkal, kedves, jóivású egyszerű képlet.
A harmadik bor egy Balaton-felvidéki Chardonnay volt, hersegett a zöldalma, a savérzet nem simogató, de még nem bántó. Ugyaninnen a Szürkebarát, szép testtel igen hosszú zamattal. Aztán visszatértünk Szigetcsépre egy Cserszegi fűszeres, a szőlő gyümölcsösségével, vibráló illatorgiával fogadott minket. A Nektár-Cserszegi házasítás édes kis bájjal teli borocska, mézecske és fűszer, amikor jó a félédes…
Aztán a rozé trióból választhattunk: Szent Márton, Kékfrankos, Zweigelt. Ez volt a sorrend, Márton (Pinot 60%, Kékfrankos 20%, Zwiegelt20%) – málnás, a Kékfrankos epres,málnás savanyú cukorka, a Zweigelt pedig csipkebogyós volt leginkább kortyoláskor. Most is, ahogy ebben az évben a Kékfrankos lett a Királynő, (a három rozé közül) őt raktuk az első helyre!
Aztán a végén a vörös korona a gyönyörűséges Balaton felvidéki 2012-es Cabernet Sauvignon 2012-ből. Igazán harmonikus, az a vörösbor, amelyet bármikor kibontanál, egyszerre komoly és vidám a korty.
A végén ért minket a meglepetés, bizony Gál Csaba megkínálta az egész társaságot házi, saját készítésű szalámikkal. Frenetikus volt, akár az egész bortúra és szépen keretbe foglalta a HÉV. Ezt a szép zöld és elektromos kötött-pályás járművet a végén igaz, hogy kis hajrával, de mindenki elérte! Jövőre ugyanitt, a 2015-ös évjáratot is ki fogjuk faggatni, tehát végigmegyünk rajta!
Aztán tessék majd időben jelentkezni a következő bortúrára! A legfrissebb hírek mindig a forródróton, vagyis a nagy közösségi oldalon jelennek meg a leghamarabb! Tessék csak, tessék csatlakozni!
(Ha tetszett a post, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT ) meg ugye a legfrissebb hírek is…
