2013. június 19. – dr. Gál Fruzsina
Jön a borfesztiválok, a nagy boros bemutatkozások szezonja és ennek előszezonjában ismét megrendezésre került egy tematikus, sétálós kóstoló Budapesten, ahol a szekszárdi borvidék borai mutatkoztak be a Károlyi Palotában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban május 24-én. A Borok és Borászok Szekszárdról rendezvényen azonban nemcsak a borvidék borkészítésének új irányvonalait ismerhettük meg, kóstolófalatokat hoztak az összefogásukra büszke a helyi élelmiszeripari kör tagjai is és az egyedi kóstolósorok végére a Brill Pálinkaház tételei tették fel a pontot.
A borkóstoló az érdekesen megválasztott időpontja ellenére (pénteken délután egytől hétig) abszolút sikerrel járt a rendezvény, legalábbis a tömött terem látványa egyértelműen sejtette, hogy sokan voltak kíváncsiak a borvidék budapesti bemutatkozására. A zsúfolásig telt helyszínt ugyanakkor a bemutatkozó borászok neve és hírneve is garantálta. És aki ott volt nem is csalódott: a borászok többsége maga képviselte borait és pincészetét, így a kóstolási élményeket fokozta a poharak felett megejtett borásszal való beszélgetések lehetősége is.
Az érdeklődést a borvidéket eddig távolról figyelők előtt között is felkelti, hogy Szekszárd az utóbbi időben kiugróan szerepel valamennyi borversenyen. Az International Challenge du Vin borversenyen Eger után Szekszárd lett a legeredményesebb, majd jött az a bizonyos idei Pannon Bormustra, ami a tokaji borok mellett egyértelműen a szekszárdi vörösek egyértelmű sikeréről szólt.
A borvidék hirtelennek tűnő kiugrásának titka talán pont abban ragadható meg, hogy Szekszárd nyitott a világ hívószavára is. Amellett, hogy a borvidék tiszteletben tartja a hazai igényeket, különösen figyelmes a nemzetközi trendekre. Itt már okosan csengett le a nagy, robosztus tanninok ideje, és egy tudatos új munka eredményeként a gyümölcsös-fűszeres, könnyebb, de több dimenziót felmutató, az érzékeket jobban megbolondító boroké lett a főszerep. A borvidéken egyébként már egy bársonyosabb világ köszöntött be, némi alkoholhangsúly továbbra is jellemző a borokban.
A borászatok közül egy ilyen sétálós kóstolón mindig igazságtalannak tűnik kiemelnem bárkit is, hiszen a jelenlévő borászok nemcsak a maguk „szekszárdiságával”, de önálló stílusukkal is meghatározzák azt, ami ma a hazai mezőnyben éppúgy, mint a nemzetközi szinten is egyedülállónak mutatkozik. Olyan nevek voltak itt, mint a kóstolón megjelent Heimann Családi Birtok, akiknek két bora is csúcsbor lett a Bormustrán (Barbár Cuvée 2009, Szekszárdi Bikavér 2011). Személyes nagy kedvencem azért mégiscsak Bősz Adrián, akinek pirosbogyós-édesfűszeres jegyes, könnyed testű kadarkája már az első találkozáskor maradandó nyomot hagyott bennem, így a „tudományos fehér-rosé-vörös kóstolósoromat” elfeledve, megérkezésemkor ezzel alapoztam meg a szekszárdiság megismerését. De egyébként elmondható, hogy bár „fejben” Szekszárd egyébként vörösboros vidék, kevés is volt a felvonultatott fehér borok aránya, pedig itt is szép tételeket és bátor próbálkozásokat, újonnan megfogalmazott irányokat mutathatna a vidék. A Tűzkő Birtok azért bevállalta, hogy három fehérborával mutatkozzon be a rendezvényen.
Hiszem, hogy egy borvidék felemelése az ott működő borászatok tudatos közösségépítő munkájának eredménye is, noha belátom, hogy ez nyilván ez sosem mehet az egyediség megmutatásának rovására. Szekszárdnak szép próbálkozásai vannak a borvidék kiemelésére, és marketing szempontból is jók a próbálkozásaik. A rendezvény hibája talán pont ezeknek az eredményeknek a háttérbe szorítása volt, a borvidék közösségi szelleme valahogy nem ütött át a poharak és az egyediségek falán. Pedig ott van a Fuxli, a párbajozás az egri és szekszárdi bikavérek között, a Kadarkát népszerűsítő Kadarka-túra az Iván völgyben. Érdemes lett volna hangsúlyt helyezni a különálló asztalok sora között azokra a momentumokra is, amik ezeken a kezdeményezéseken keresztül egyértelműsítik és meghatározzák Szekszárdot az oda tévedő, utat, egyediséget, de egyszer s mindenkorra azt a bizonyos „szekszárdiságot” is kereső fogyasztó előtt is.
A borok és borászatok Szekszárdról:
Bodri Pincészet:
– Szekszárdi Siller QV (2012)
– Szekszárdi Sauvignon Blanc (2012)
– Szekszárdi Kékfrankos (2012)
Bősz Adrián:
– Kadarka (2011)
– Merlot (2009)
– Kékfrankos (2009)
Cannes-i Rosé Borverseny díjazottjai
– Szent Gaál Rozé (2012)
– Lajvér Cuvée Rozé (2012)
– Dúzsi Rozék (2012)
Dúzsi Tamás és Családja Kft.
– Cabernet Sauvignon Rozé (2012)
– Syrah (2010)
– Pentaton – Pinot Noir alapú Cuvée (2009)
Eszterbauer Borászat
– Sógor Kadarka, Szekszárdi Kadarka (2011)
– Tüke, Szekszárdi Bikavér
– Pinceátlag, Szekszárdi Bikavér (2011)
Fritz Pincészet
– Medicina Cuvée (2009)
– Cabernet Sauvignon (2009)
– Kékfrankos (2009)
Heimann Családi Birtok
– Birtokbor (2009)
– Kékfrankos válogatás (2011)
– Syrah válogatás (2011)
Hetényi János Pincészete
– Szekszárdi Merlot (2011)
– Szekszárdi Kékfrankos (2011)
– Szekszárdi Cabernet Sauvignon (2011)
Mészáros Borház
– St. Grál Kadarka (2009)
– Bikavér (2009)
– Bubi Rosé (2012)
Remete-Bor
– Kadarka (2011)
– Kékfrankos (2009)
– Vicarius (2009)
Scheiber Pincészet
– Kadarka Siller (2012)
– Cabernet Franc (2011)
– Cabernet Sauvignon (2009)
Szeleshát Szőlőbirtok
– Cabernet Franc (2011)
– Syrah (2011)
– Merlot (2011)
Szent Gaál Pincészet
– Rose Cuvée – Rosalinda (2010)
– Vinouvo (2012)
– Szekszárdi Bikavér (2009)
Takler Pince
– Syrah (2011)
– Szenta-völgyi Kékfrankos (2009)
– Bikavér Reserve (2008)
Tüske Pince
– Tüske Rozé (2012)
– Siller (2012)
– Merlot 5 BB (2009)
Tűzkő Birtok
– Tűzkő Grüner Veltliner (2012)
– Tűzkő Traminer (2012)
– Tűzkő Chardonnay Barrique (2010)
Twickel Szőlőbirtok
– Chateau Kajmánd Sauvignon Blanc (2012)
– Chateau Kajmánd Cuvée (2009)
– Chateau Kajmánd Cabernet Sauvignon (2011)
Vesztergombi Pince
– Siller (2012)
– Bikavér (2009)
– Csaba (2011)
Vida Családi Borbirtok
– Hidaspetre Kékfrankos (2011)
– Bikavér (2011)
– La Vida (2011)
Brill Pálinkaház
– Cabernet Franc barrique törkölypálinka (2004)
– Irsai Olivér szőlőpálinka (2011)
– Zeller párlat (2012)
– Cékla párlat (2011)
– Sárga vilmoskörte pálinka (2011)
– Lepotica szilva pálinka (2011)
