Sóletkalandok! A Kádár újra régi fényében ragyog, kipróbáltuk! Végigettük, leírtuk a tapasztalatokat!
Jánosházi Eszter írása
Kádár Apámmal
Édesapám kezdeményezésére ellátogattunk a nemrég újranyitott Kádár étkezdébe a Klauzál térre. Gyerekkorom óta hallottam róla történeteket: mennyire családias volt a hangulat, milyen finom ételeket tálaltak, és hogy a Kádár több volt egyszerű étkezdénél – egy találkozóhely, ahol az ember mindig otthon érezhette magát. Természetesen nagyon kíváncsi voltam, mit nyújt ma, annyi év után.
Asztal helyett szék foglalás
Már kedd reggel lefoglaltam két széket – mert itt nem asztalt, hanem széket foglal az ember. Csak délután kettőre kaptunk helyet, de úgy éreztem, ez tökéletes időpont lesz egy jó ebédhez és egy kis nosztalgiához.
Belépéskor egy kedves úr fogadott minket az ajtónál, majd az asztalhoz kísért. Két pincér is leste a kívánságainkat, apró vitájuk inkább mosolyt csalt az arcomra, hiszen ettől csak még inkább azt éreztem: fontosak vagyunk.
A Kádár Étkezde
Az 1957-ben megnyílt és alig pár év kihagyás után újranyitott Kádár szolid hely. Mondhatni puritán. Itt mindenki egyenrangú, mindenki törzsvendég. A különbség csupán az, hogy ki hol szeret ülni és kit választ felszolgálónak. kadaretkezde.hu
Retro ízek, uj emlékek
A szomszéd asztalnál régi, retro szódásüvegből töltötték a friss szódát. Olyan csábító volt, hogy azonnal én is kértem egyet. Az íz és a látvány egy pillanat alatt visszarepített a múltba.
Ebédre sóletet választottam főtt tojással, apukám pedig a marhahúsos változatot rendelte. Az adag bőséges volt, nekem talán még túl sok is, de minden falat megérte: a bab selymesen puha lett, a füstölt ízek átjárták az ételt, a hagyma édeskés karaktere szépen ellensúlyozta a sólet nehézségét. A főtt tojás lágyan krémesre főtt, ami jól oldotta a tartalmas fogás súlyát, míg apukám marhahúsos változatánál a hús omlós, szaftos, szinte szétolvadt a szájban.
Apám szerint a Kádár
Felmerül a kérdés, miben különbözik ez a sólet bármely más sólettől? Édesapám szerint, aki vendége volt a régi Kádár étkezdének is, ezt nem lehet pusztán konyhatechnikai kategóriákkal (hosszú főzés, alapanyagok megválasztása, füstös ízvilág stb.) érzékeltetni.
Azt mondja, ez egyszerűen ugyanolyan jó étel, mint régen volt.
Természetesen mindehhez személyes emlékek, kulturális-társadalmi asszociációk is kötődnek. Aki pedig először jár itt, immár az új Kádár étkezdében, az jó eséllyel megérez valamit ebből a varázslatból.
Kádár desszert
A desszertek sem okoztak csalódást. Az aranygaluska foszlós tésztája könnyed volt, a borhab jól kiegészítette az édességet. A mákos nudli is nosztalgikus hangulatot idézett, a lágy vaníliamártás pedig krémes, édeskés kísérőként vonta be a tésztát. Az egészet egy csésze feketekávé zárta le retro üveg kávéspohárban felszolgálva.
Közösségi Kádár
Az élményt végül egy apró mozzanat tette teljessé: miközben ettünk, egy úriember a családjával érkezve ránk köszönt, és jó étvágyat kívánt. Ekkor éreztem igazán, hogy a Kádárban nemcsak az ízek, hanem a hangulat is visszatért a régi időkből.
Az újranyitott étkezde számomra nem csupán egy gasztronómiai kaland volt, hanem egy utazás a múltba. Egy hely, ahol egyszerre lehetett részese lenni a nosztalgiának és a jelennek – és ahol apám történetei életre keltek.
Ha tetszett a cikkünk, és érdekelnek a magyar borok, sörök, pálinkák, koktélok (#italok) alkalmanként gasztronómiával, (#ételek) és mindenféle kapcsolódással (#kultúra) és nemzetközi kitekintéssel és szeretnél értesülni további hírekről, eseményekről, játékokról, egyedi beszámolókról, akkor csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért közösségéhez (vagyis lájkolj minket) a facebookon: ide klikkelve! )
