2009. március 20.
Eljött a március, gazdasági szemmel nézve az adóbevallások elkészítésének, majd benyújtásának ideje. Itt az ideje tehát, hogy a tavalyi év mérlegét, beszámolóját – ha nem is gazdasági szempontok alapján – Az ihatóbb Magyarországért is elkészítse, még mielőtt belevágnánk az újabb „bor(t)adóévbe”, és első, tavaszköszöntő bortúránkat közhírré tennénk.
A tavalyi év során az ország borvidékei közül a Badacsonyi, az Etyek-Budai, a Móri, a Somlói, a Szekszárdi, valamint az Egri borvidékekre szerveztünk kisebb-nagyobb létszámú túrákat. A 46 fő részvételével induló nagy túráktól a „csupán” Az ihatóbb Magyarországért (IM) elszánt „keménymagja” által képviselt „szakmai utakig” többféle felállásban rajtoltunk az ország különböző pontjaira, hogy borvidékeinket minél alaposabban megismerhessük, illetve megismertethessük valamennyi érdeklődővel. A bortúrákon kívül számos borfesztiválon, borvacsorán, borkóstolón megjelentünk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felmérjük, hogyan is áll kicsiny hazánk a borkultúrával. Nem álruhában, mint Mátyás király, de igyekeztünk szinte észrevétlenül, mégis hatékonyan felmérni a borfogyasztók körében uralkodó állapotokat, hogy talán e tapasztalatok átadásával is segítsük a borászatok, pincészetek munkáját.
A borvilágban tett utazásaink során igyekeztünk a véleményeket, tapasztalatokat mindig figyelembe venni, illetve szem előtt tartani, hiszen nem utolsó szempont, hogy a borra szomjas érdeklődőink melyik borvidékre látogatnának el szívesen, melyik borfajtát részesítik előnyben, és nem utolsósorban, mi a véleményük a magyar borkultúráról, hogyan látják annak jövőjét, illetve melyik területen tartják fontosnak a változtatásokat. Arra is figyelmet fordítottunk, hogy a hozzánk csatlakozók mennyire nyitottak, érdeklődők, és örömmel könyvelhetjük el, hogy túráinkon már visszatérő borbarátokat üdvözölhetünk, gyakran ismerős arcokkal indulhatunk az újabb felfedezőutakra.
Ahogyan mondani szokás, nem reprezentatív felmérésünk alapján – melyet tagjaink illetve borbarátaink körében végeztünk – néhány konklúzió:
A nemek arányát tekintve a hölgyek voltak a tavalyi évben az elszántabbak, ugyan nem jelentős többséggel, de mégis nagyobb számban képviselték magukat boros rendezvényeinken, mint az urak.
A „vörös vagy fehér” kérdésben a mérleg a vörösborfogyasztók javára billent, de a fehérbor-fogyasztók tábora is jelentős. Szerencsére a „vörösborosok” közül kevesen jelölték meg annak édes változatát, mint kedvenc nedűjüket, szinte egyértelműen a száraz vörösborok mellett voksoltak. Ellenben fehérbor-fogyasztóink között szép számmal akadt a félédes-édes szekciót kedvelő borbarát, de ők kiemelten a tokaji bort jelölték meg ebben a kategóriában, mint kedvenc fajtát. Érdemes a rozéborokról is szót ejteni, kimondottan csak rozébor-fogyasztónk mindössze egy fő volt, általában a fehérbor-kedvelőink jelölték be még másodikként a rozét, mint szívesen fogyasztandó borfajtát.
Érdemes még szót ejteni arról, melyik borvidékre látogatnának el szívesen borbarátaink a közeljövőben. Ebben a „versenyben” az első helyen a Tokaj-Hegyaljai, illetve a Villányi borvidék végzett, de említést kapott még szép számban az Ászár-Neszmélyi, illetve a Soproni borvidék is. Kifejezetten konkrét pincészetet megjelölő igények is érkeztek, leginkább a Balatonlellei Konyári Pincészet keltette fel tagjaink érdeklődését.
Kíváncsiak voltunk útitársaink véleményére az ügyben is, vajon mi a véleményük a magyar borkultúráról. A többség élvonalbelinek és kifejezetten fejlődőképesnek ítélte meg a magyar borok helyzetét, de olyan is akadt, aki aggodalmait, kifogásait is megfogalmazta. Akadt, aki az ország politikai hátterének változásában, fejlődésében látja a magyar bor felemelkedését, illetve akadt, aki a minőségi borok jelenléte mellett a minőségi borfogyasztók „kinevelését” tartja a legfontosabbnak. Érdekes javaslatok is születtek, mint például az a kezdeményezés, hogy már kis korban érdemes elkezdeni a szőlő-és borkultúra terjesztését, a borvidékek történelmének, kialakulásának, jelentőségének sulykolását a felcseperedő borbarát-jelöltekbe. A borászatok, pincészetek összefogását, együttműködését is kiemelt jelentőségűnek látják a vélemény-nyilvánítók, illetve hiányolják az „egyszerű” borfogyasztó bevonásával történő nagyobb promóciókat, népszerűsítő kampányokat, úgy érzik, a „hétköznapi” borfogyasztó kimarad a minőségi borok világából, amely ez által egyfajta zárt közösséggé alakul át.
A vélemények között a badacsonyi bortúra alkalmával egy gyöngyszem is napvilágot látott, beszámolóm zárásaképpen hadd osszam meg az olvasókkal kedves túratársunk, Kopcsa Attila szavait, melyeket talán a Balaton és a csodálatos badacsonyi borok hatása hívott életre: „Borkultúránk nagyon jó, gyors és fürge gőzhajó, a világra néző nyílt ajtó, kedvderítő és altató.”
Az ihatóbb Magyarország jövőben sem titkolt célja, hogy a borászatok munkáját és a borfogyasztók érdeklődését megragadva közelítsük a két felet, és egyre több lelkes borbarátot hívjuk táborunkba. Erre – reményeink és terveink szerint – ebben az évben is sok lehetőség nyílik, ezért megköszönve valamennyi közreműködő és munkánkat segítő borbarátnak, illetve a borász szakma képviselőinek eddigi tevékenységét, kitartását, részvételét, szeretettel várunk mindenkit idei bortúráinkon, fesztivállátogatásainkon is az ihatóbb Magyarországért!
Nagy Zita
