2013. június 16. – Gábor Krisztina, Szerk.: Nyulasi Gábriel István, fotó: Balog Róbert
Az ihatóbb Magyarországért Egyesület immár negyedik alkalommal szervezte meg hagyományos éveleji túráját a szigetcsépi Gál Pincészethez – az ismétlés pedig nem véletlen, erről később magunk is meggyőződhettünk. A szívélyes és szakértő vendéglátás, amiben részünk volt, a kóstolt borok minősége magyarázatot adott a HÉV megállóban reggel gyülekező tömegre: a túrára több mint húsz magyar borrajongó volt kíváncsi.
Ne feledjétek, következő BORTÚRA!!! június 22-én a ceglédi Kökény Pincészethez! Csatlakozás és információk: Kattints ide a részletekért!
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Külön említést érdemel, hogy bár számos ismerős arccal találkoztunk, közülük még senki nem járt személyesen a Kunsági borvidék e gyöngyszeménél..
Csapatunk lelkesedését a fokozottan hűs áprilisi időjárás sem törte meg, bár napjaink kedvenc témája, a mikor lesz már végre tavasz kérdése most is elmaradhatatlan kísérője lett kis csapatunknak.
Egy órányi vonatozás és némi kalandos séta után – melynek idilli háttért nyújtottak a mellettünk szunnyadó szőlőtőkék – érkeztünk meg a pincészethez.
Már vártak minket házigazdáink: a borász Gálné Dignisz Éva és a családi vállalkozásban a marketing feladatokért felelős leánya, Gál Zsuzsanna. A tőlük megszokott kedves invitálással kezdetét vette hát a szépen megkomponált bemutató: a pince megtekintése némi elméleti és történeti „tananyaggal” kísérve. A Gál Szőlőbirtok és Pincészet esetében nem a klasszikus, talajba mélyesztett pincére kell gondolni: a valamikori tangazdasághoz tartozó étkező épületét alakították át erre a célra, ahol hatalmas acéltartályok szolgálnak. A pincészet történetéből azt is megtudhattuk, hogy éppen akkor szánták rá magukat a saját szőlészet és borászat kialakítására, amikor a többi alföldi termelő igyekezett megszabadulni a számára terhessé vált tevékenységtől.
A lépés tehát kockázatos volt, az eredmény azonban önmagáért beszél. A boraikra jellemző a környezeti adottságok maximális kihasználása – számomra nem kis meglepetést okozott a 2009-es késői szüret, hiszen ez a Kunsági borvidék, de megfelelő odafigyeléssel e termőterület is képes szép tételt produkálni ebben a kategóriában is. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen a szakértő szőlész, akiről eddig méltatlanul nem esett szó: ő Gál Csaba, aki személyesen sajnos nem volt jelen köztünk, a borok nyújtott élményen keresztül azonban annál inkább magunk között érezhettük.
Elméleti képzésünket rövid külső szemle zárta, itt megcsodálhattuk a szőlőtermesztés technikai, műszaki hátteréül szolgáló gépparkot, melynek festői hátterét a birtok szőlőtőkéi nyújtották.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
A kóstolóteremben már várt minket a szépen terített asztal, külön élményt jelentett a azonos kategóriájú borok összehasonlításának a lehetősége, kezdve rögtön két rizlinggel: elsőként a sorban egy 2012-es Olaszrizling, másodikként egy szintén 2012-es Rajnai rizling.
A két rizling egymás női és férfi megfelelőiként aposztrofálhatók – laikus szemmel nézve. Az olaszrizling a maga intenzív, gyümölcsös, első szaglásra magával ragadó illatával, melyet egy szintén gyümölcsös, intenzív ám a rajnainál gyorsabb lecsengésű ízélmény kísér. Semmi esetre sem jelent csalódást az erőteljesen friss zamat a sokat ígérő illathoz képest, ám egyértelmű, hogy a férfiasan zárt rajnai rizling íze továbbtart a szájban, igazi arcát csak itt mutatja meg. Talán nem véletlen, hogy a női kóstolók inkább a barátságosabb, ám gyorsabb lecsengésű olaszt, míg a türelmesebb urak a hosszabban tartó szikárabb rajnait részesítették előnyben.
A következő két tétel ismét összehasonlításra adott alkalmat, hiszen egyazon fajtának (chardonnay) különböző változatait kóstolhattuk. Egy könnyű, balatoni-felvidéki chardonnay-t 2012-ből és egy fahordóban érlelt tételt szintén ugyanonnan, de a 2011-es évjáratból. Ahogy az várható volt, a különbség egyértelmű: míg az első egy frissebb, üdébb, zöld, citrusokban gazdag ízvilágot mutatott, addig a másodiknál határozottan érződött a hordós érlelés és az egy évvel korábbi évjárat: ízében teltebb, illatában hozta a fás jegyeket, színe is mélyebb árnyalatú. Különbségük ellenére vagy éppen ezért a végső szavazáson mindkét tétel megtalálta a maga rajongótáborát, ezzel is bizonyítva, hogy a piacon jól megfér egymás mellett a könnyű és a teltebb ízvilág, kiegészítve egymást.
A zamatos fehérek között személyes kedvencem, a Cserszegi fűszeres következett a sorban a legfrissebb, 2012-es évjáratból. Hozta a fajtára annyira jellemző könnyed, gyümölcsös zamatot, illatában a fűszeres játékosságot. Még egy pohárral!
Külön fejezetet nyitottak a kóstolósorban a rozék, hiszen tudjuk, hogy méltán híresek Gálék ebben a műfajban – ezt legutóbb a rozémustrán is megmutatták.
A kóstolósor három rozét kínált a 2012-es évjáratból, a következő sorrendben: Zweigelt rozét, Kékfrankos rozét és a Szent Márton rozét. Ez utóbbi 3 fajta házasítása: zweigelt (20%), kékfrankos (20%) és pinot noir (60%). Ám, hogy ne legyen hiányérzetünk, vendéglátóink a harmadik összetevő tartálymintáját is megmutatták nekünk, egy bónusz borral bővítve így az amúgy is zavarba ejtően széles kínálatot. Tehát a rozé triumvirátus:
– Első számú versenyző: visszafogott, elegáns ízvilág kedvelői a zweigelt mellett maradhattak.
– Második számú versenyző: az intenzívebb szín- és zamatvilág rajongói a kékfrankos oldalához dörgölőzhettek.
– Harmadik számú versenyző: a gyümölcsösebb, málnás ízvilág és mélyebb színek kedvelőit hozta lázba.
No meg persze a házasítás, mely ötvözte ezek jegyeit, sokan emellett maradtak. A hangulat már megvolt ilyen felvezetés után, és elérkeztünk a kóstoló utolsó felvonásához, a vörösborokhoz.
Egy évjáratból (2011) két fajtát kóstoltunk: kékfrankost és balaton-felvidéki cabernet sauvignont.
A kékfrankos hozta a megszokott mélybordó színt, bársonyos illatot, ízében a meggy, karamell, csokoládé és kávé keveredtek. A cabernet sauvignon mély rubin színe és ínycsiklandó, fűszeresen rusztikusabb íze teremti meg a harmóniát. Picit még jót tesz ennek a bornak majd a fektetés, egy-két év múlva fog a csúcsra járni. Ám így is abszolút sikert aratott, ezt látva vendéglátóink immár a második bónusz tétellel leptek meg minket: szintén cabernet sauvignon, de 2009-ből. Ahogy arra számítani lehetett, a „korkülönbség” érezteti hatását: a hosszabb érlelés egy mélyebb, és jóval kisimultabb bíbor színű, komplexebb illatú, lekvárt, aszalt szilvát, meggyet csempészett poharunkba.
A meglepetéseknek nem szakadt meg a sora, erről vendéglátóink gondoskodtak egy harmadik bónuszborral, igazi különlegességgel kínáltak minket: egy 30 éves kadarkát kóstolhattunk. Nem túlzás a kuriózum kifejezést használni e bor leírására, hiszen nemcsak kivételes kora, hanem készítője is indokolja: Maya Ernő volt a korabeli mester. Az élmény egészen különleges. Rozsdás, arany színe, tömény, konyakos, selymes illata, aromája egy sherry-re emlékeztet. Illata megelőzi ízét: a testes, tömény illatot, zamatban kissé mézes íz, gyors lecsengés követett, hiába az évek ették a savakat rendesen. Nem semmi, pestiesen szólva, megilletődve emeltük fel poharainkat…
Köszönjük a Gál Pincészetnek az élményt, izgalmas volt a negyedik alkalom is, nem hagyjuk ki a következőt sem.
