2012. január 11. – Bukovenkszki Emőke (fotó: Ny.G.)
2012. január 1-jén, 0.01-kor én már rendszerezek, bevetésre készülök, várom a sült galambot. Sorra veszem az elmúlt év jelentős eseményeit. Hogy a most divatját élő semmiről beszélés filozófiájával és stílusában nyilatkozzak: a dolgok és a történések leülepednek, és valami előre vivő gondolat megfogalmazódik a d o l g o k r ó l. Székben hátradől, négyzetrács mintás plédbe beburkolózik, forralt bort századmásodperc alatt elkészít. Semmivel sem szabad időt tölteni, hisz a mozi már kezdődik a fejben, igyekezni kell, nehogy lemaradjunk az elejéről.
Csapó, és tessék!
Titkos jegyzetfüzetében lapozgat, na jó: kutat a 2011_alulvonás_életesemények című mappában. Hamarjában újabb feljegyzés születik az újévi fogadalmak sorába: leszokni az idétlen, valamikori érzelmi töltettel bíró elnevezésekről (állatkodás.doc)
Érdekes tanulság lehet, mi mindent érzett, gondolt 2011-ben a mappáiban, de semmiképp sem praktikus.
A film pörög…
Kellene bele valami romantikus szál, azt szokták szeretni. Nézzük csak ezt a hiányzik.doc fájlt!
Alcím: Nagyvárosból Kis(új)faluba…
Időpont: 2011 csípős novembere
Úti cél: Kisújfalu, Mátyás András pincészete
Kint röpködnek a mínuszok, a szél fújja a magáét, Az ihatóbb Magyarországért csapata egy félreeső bokor tövében gyömbéres, lícium magos pálinkával kelti életre magában a szunnyadó oroszlánt. Hirtelen minden olyan vicces lesz, ifjú szívekbe lángsugarú nyár költözik Átszökellnek a Mária Valéria hídon, tócsnit esznek bryndzával és knédlivel.
Kisvártatva megérkeznek a pincefaluba, ahová romos pinceépületek és ifj. Mátyás András vezeti őket. „Szebb lenne erre az út, ha fel lennének újítva a pincék”- tette hozzá András. (András, nem lenne szebb!) Harapni lehet a természetességet. Boraik nagy része fahordóban erjed és érik, elvetik a segédanyagokat, nem használnak fajélesztőket, enzimeket. Bíznak a természet erejében. Olyan tisztességgel bánnak a boraikkal, mint a vendégeikkel. Hitvallásuknak tartják: „Jobb, amit a természet visz végbe, mint, ami mesterségesen készül.” (Cicero)
Mátyásék által betelepített Nagyhegy és Újhegy dűlők szomszédságában helyezkedik el a Somlyó hely, melyet 1964-ben természetvédelmi területté nyilvánítottak. Dűlőszelektált boraik címkéjén az itt fellelhető 3 leggyakoribb védett növényfaj stilizált alakja ismerhető fel: veresgyűrű-som, árvalányhaj, törpemandula.
Szíves vendéglátással fogadják a betérőket, kóstolótermükben boraik mellé borkorcsolyát kínálnak A Pinot Blanc, Tramini és Chardonnay kóstolása után rövid túra vezet a szőlőbe, ahol szűnni nem akaró fotózási kedv kíséri a résztvevőket: átmenekítik a kisújfalusi pillanatokat a Nagyvárosba. Éjszakába nyúlóan beszélgetnek borba, jókedvbe, életbe vetett hitükről. Majd a hazafelé vezető úton, amikor csillapodnak a fények, halkabb lesz a világ, elgondolkodnak. Mátyásék borainak általános jellemzője az egyedülálló, „roppanó” kerek íz. Jelenlegi fajtáik: olaszrizling, rajnai rizling, chardonnay, kékfrankos, pinot blanc, pinot noir.
Azt hiszem, a 2009-es Pinot Blanc vitte nálam a pálmát. Mindenféle túlzásoktól mentes, természetes, elegáns bor. Savai nem tolakodóak, gyümölcsös, ropogós íze finoman nőiessé teszi. Kisújfalun semmi sem volt több, sem kevesebb, mint amilyennek lennie kell. Épp olyan volt, mint amilyet a természet alkotott.
Elkerült minket a nagyvárosi szmog és sznob a János hegy és Szilvás völgy ölelésében.
Sorra születnek a borászok és boraik elismerését szolgáló díjak, rendezvények, melyeken minden bizonnyal szakmailag felkészült bírák megállapítják, melyik bor fajtája éke. A tisztesség és természetesség méltatása valahogy mindig elmarad. Ha lenne díj, ami a manír nélküli valódiság, a tisztesség és természetesség díja lenne, akkor azt Mátyás András és kedves családja kapná. Garantáltan.
Nem lehetett véletlen az elnevezés: hiányzik.doc
