2012. február 29. – Karmacsi Andrea
Életemben most láttam először a magyar tenger vizét befagyva, és be kell vallanom nem mindennapi látvány fogadott. Aki a Balatont eddig kizárólag nyári úti célként tartotta számon, ideje, hogy látogatást tegyen Badacsonyban, a hűvösebb hónapokban is. Egy-egy pince mindig tárt ajtókkal várja a borra szomjas vendéget, az interneten pedig könnyen fellelhető, hogy melyik borásznál érdemes kopogtatni látogatásunk napján.
A borok mellé egyes helyeken ráadásul kitűnő vendéglátás párosul, amit a Bazaltbor Badacsonynál tett látogatásunk is igazol. Buda egyik talán kicsit rejtett gyöngyszeméből, az Árkád bisztróból lecsábított üzletvezető Juhász Tamás és Kolozsi Attila séf a garancia a fővárosban megszokott minőségre, a legkevésbé sem városias miliőben.
A tulajdonos ebédre invitálta csoportunkat az Arch Daily által a 2010-es év legjobb ipari épületének elismert pince bemutatása után, a hegyoldalban kicsit fentebb elhelyezkedő Borhotel éttermébe. A domboldalon szőlőtőkék ölelésében a modern épület, a távolban a Balaton fantasztikus panorámája tárult elénk. Ebben a pazar környezetben foglaltunk helyet a 4 fogásos lakomához, melyet a fogásokhoz társított borok aromáihoz komponáltak.
Elöljáróban megtudtuk, hogy az étteremben felszolgált ételek hozzávalóit lehetőség szerint helyi termelőktől szerzik be, ezzel is erősítve a helyi összefogást, támogatva az ottani gazdálkodókat, és természetesen helyi borhoz mi lehetne jobb párosítás, mint a közelből beszerzett alapanyag.
Előételként Grillezett kecskesajt érkezik körte vinaigrette-tel. A pince alapborát a 2011-es Balatoni Pinot Gris-t töltik mellé.
Rizlinges kelkáposzta krémleves libamájkockákkal a következő fogás, mely a Badacsony déli lejtőiről származó 2009-es Rizling 2-tel fantasztikus harmóniát alkot. Számomra ez az ebéd legjobban eltalált párosítása. A tejszín és a libamáj selymessége kitűnően harmonizál a borból előbukkanó krémességgel, míg a feszes savak könnyiteknek a leves komponenseinek töménységén. A bor olasz és rajnai rizling házasítás, fele acéltartályban, fele fahordóban érlelt. Magas extrakt tartalmú, sokrétű tétel az édes fűszerek, a keserű mandulás és fahordós jegyek szépen kiegészítik egymást.
Szűzérme zellerkrémmel és konfitált burgonyával az ebéd csúcspontja. Főfogásunk borával kicsit eltávolodtunk Badacsonytól, poharunkba az Aranydomb dűlőből származó 2009-es Somlói Juhfark Cuveé került. Elegáns, karakteres bor, erős, lekerekedett savak, jó érlelési potenciál. A mineralitás és a gyümölcsök kellemes harmóniában egyesülnek.
Túrótorta szuflé formában zárja lakománkat, az elvárttal ellentétben nem egy nektáros bor kíséretében. Vendéglátóink azt vallják, hogy a desszerthez kínált bor nem feltétlenül kell, hogy édes legyen, a harmóniát kereshetjük az ellentétekben is. Ennek megfelelően a Házigazdáinkkal kóstoltuk utolsó fogásunkat, ami erősen megosztotta az ebédre egybegyűlteket. Volt, aki látott fantáziát az erős kontrasztban, míg mások az édes desszertborra esküdtek.
Ebéd után a jövőre vonatkozó elképzelésekről szót ejtve kiderült, hogy a borvidékben rejlő lehetőségek minél hatékonyabb kiaknázásával, a honos fajtákból világszínvonalú minőséget szeretnének kihozni. 8-12 tételben maximalizálnák a szortimentet és egy olyan brand kialakítása a cél, amely mellett örömmel kötelezik el magukat.
A Bazaltbor Kft. és Laposa Bence különválásának elég nagy visszhangja volt tavaly év végén a bormédiában, ezért meg kellett kérdeznünk mi a jelenlegi álláspont. Megtudtuk, hogy névhasználat terén továbbra is rendezetlen a helyzet, a tulajdonos szerint jogosan használják a Laposa márkanevet, hiszen bejegyezték a cég neve alatt. Laposa Bencét borászként egy francia úriember Alain Rousse váltotta fel.
Reméljük, hogy az ellentétek rendeződnek, hiszen összefogással, és a régió közös felemelésével sokkal látványosabb sikereket lehet elérni, mint egyenként önerőből.
