2012. december 9. – kérdezte: Meretei Katalin, szerkesztette: Baranya István, fotó: Ny.G.I.
A Tolnai Borvidékre, Bölcskére utaztunk az ottani Borversenyre, Meretei Katalin kérdezett minket: „FATER”-t, és jómagamat munkákról, borral kapcsolatos tevékenységünkről és természetesen a bölcskei borokról. Ebből a beszélgetésből készült ez a kétrészes anyag, mely körbejárja egy magyarországi fejlődő borvidék lehetőségeit a mai rögvalóságban.
„FATER” civilben ügyvéd, illetve borral kb. 10 éve foglalkozik a Nemzetközi Borakadémia tanára, a borravalo.hu online boros magazin társszerzője. Tavalyi év során is bírált már nálunk, akkor az Óvörös bizottság elnökeként tevékenykedett. Szilárd visszagondolva az alábbiakat mondta: Tavaly mikor felkértek egy összegzésre, értékelésre akkor azt kellett elmondanom, hogy a huszonvalahány mintából, amit megkóstoltunk, néhány országos szinten is megállná a helyét. Az, hogy ez nem csak üres beszéd, nagyon gyorsan visszaigazolást nyert. Hiszen a Molnárék cabernet sauvignonja az ország egyik legnagyobb presztízsű borversenyén a VinAgora borversenyen érmet kapott (a legjobb ár-érték arányú borok kategóriájába beválasztották).
Nyulasi Gábriel István Az ihatóbb Magyarországért egyesület elnöke, édesapja révén bölcskei származású, de ma már Ő is Budapesten él és onnan szervezi a bortúrákat (nálunk is jártak már a Tomolik és Molnár Pincészetben) borversenyekre, borvacsorákra jár és weboldalán, a www.ihatobb.hu címen közvetít is ezen eseményekről a nagy nyilvánosság felé. Gábriel elmondása szerint mivel a Tolnai-borvidékről kevés palackos bor kerül ki, így országszerte nem igazán ismerik az itteni borokat, a tavalyi évben és azóta is éppen ezért szerette volna kicsit a fókuszba állítani az itteni termelőket és több cikkben is megemlíti Bölcskét, Paksot, Dunaföldvárt. Gábriel szerint egy borverseny kiváló lehetőség arra, hogy ha finoman is, de kritizáljuk egy kicsit a borokat, a boros gazdák tevékenységét, mert ez egy jó visszajelzés lehet számukra, hogy mit csinálnak jól és mit kevésbé jól. Gábriel elmondta, hogy a Tolnai-borvidék teljesen egyenrangú a Szekszárdi borvidékkel, jók a termőhelyek, a klíma is nagyon hasonló, megvan a potenciál a borokban, csak ismertségben vagyunk lemaradva.
„FATER”: Három dologra lenne szükség, hogy fel tudjon zárkózni a Tolnai-borvidék (Szekszárdhoz), ami a legnagyobb a Pannon borvidékek közül. Először is SZÁNDÉK, hogy országos szinten is ismertek akarjatok lenni. Ha megvan ez a szándék, akkor TECHNOLÓGIAI TISZTASÁGRA, majd ha már ez is megvan, akkor az EGYSÉGES FELLÉPÉSRE lenne szükség.
Meretei Katalin: Mit jelent a technológiai tisztaság?
„FATER”: A technológiai tisztaság nálam azt jelenti, hogy a pince higiéniára nagyon oda kell figyelni! .(Szerk.: itt Szilárd a régi, rossz hordók használatára, darabban tartott borokra, nem megfelelő kénhasználatra és még sok egyéb dologra gondol kimondatlanul). Arra nagyon oda kell figyelni, próbálok diplomatikusan fogalmazni, hogy merjük egymás borait megkóstolni és merjünk tiszta, nyílt, építő jellegű kritikát megfogalmazni. Mert bár nem pont Tolnában, de másutt találkozunk azzal, hogy a borosgazda csak a saját borát kóstolja, és nem veszi észre azokat a problémákat, amiket mindenki más észrevesz a borában, azokat a nüanszokat, amik elfedhetik borának erényeit.
Nyulasi Gábriel István: Igen valóban, ha nincs meg a kommunikáció és nem kap az egyes borász építő kritikát, plusz nem indítja, valamilyen borversenyen sem a bort akkor előfordulhat, hogy meg van győződve róla hogy jó a bora, jó a technológiája, jók a hagyományok és mindent úgy kell csinálni ahogy azt ő gondolja. Ezt erősítheti, hogy kialakulhatnak olyan kis belterjes „borversenyek”, borkóstolások, ahol még ráadásul fel is dicsérik egymás borait, így mindenki azt gondolja, hogy minden a legnagyobb rendben, közben viszont lehet, hogy teljesen rossz úton jár a borosgazda.
„FATER”: Meg kell nézni Szekszárd példáját. Gyakorlatilag a 2000-es évek közepéig Villány árnyékában éltek. A villányiak elvitathatatlan erényekkel bírnak, de volt egy rossz visszacsatolás, mert a 90-es évek elejétől fogva gyakorlatilag minimális munkával az országos átlaghoz viszonyítva kiemelkedő minőségű borokat lehetett készíteni a submediterrán klíma miatt. Így a villányiak az egész Pannon borvidéket elfedték elég hosszú időre. A 2000-es évek elején történt paradigmaváltás volt az, amikor elkezdett nyitni a vörösborkedvelő közönség nem csak Villány, hanem Szekszárd és más vörösboros vidékek felé is. Ebből a lendületből a Tolnai-borvidék kimaradt! Meg kell nézni a szekszárdi gazdák példáját, mert Szekszárd divatba jött! Ugyanez működne Tolnánál is, bár piacilag kicsit nehezebb helyzetben vagyunk most 2012-ben, mint a 2000-es évek közepén. Úgy gondolom, hogy az egységes fellépés, az egységes marketing és az eladásnak a szándéka, a megismertetésnek a szándéka, az elengedhetetlen.(szerk.: ugyanis csak ebben többek nálunk a szekszárdiak)
Meretei Katalin: Akkor, amiről 2 perccel ezelőtt beszéltél ez az a 3 pillér, ami kellene ahhoz hogy felzárkózzunk? Mondjuk Szekszárdhoz?
„FATER”: Így van, szándék kell hozzá, mert, hogy ha az a jó, hogy helyben eladjuk a bort vagy megisszuk a szomszéd gazdával együtt, az egy nagyon jó dolog, bár én is így élhetnék. Én is szeretnék majd egy pincét és a szomszédommal borozgatni én is szeretnék. Ha nincs szándék az eladásra, akkor hagyni kell az egészet, de ha van szándék az eladásra, akkor technológiai tisztaságot kell teremteni, ami a legtöbb helyen azért megvan, ahol meg nincs meg ott meg kell teremteni. A harmadik dolog pedig az egységes fellépés, hogy az a szó hogy TOLNA az hívó szó legyen, úgy ahogy a VILLÁNY hívó szó volt, vagy, ahogy SZEKSZÁRD hívó szó most a piacon.
Nyulasi Gábriel István: egész egyszerűen ki kell, hogy alakuljon a Tolnai-borvidék arculata, hogy az emberek tudják nagyobb, mívesebb termelőkhöz kötni a borvidéket, tehát fontos hogy a piacon megjelenjen egyáltalán a Tolnai-bor, mert most igazából nincsenek ott, csak nyomokban felfedezhető.
„FATER”: Az a hihetetlen hogy nem tudunk pincészeteket felsorolni Tolnából. Olyan szinten kellene megjelenni, mondjuk, mondok egy pozitív példát: a legnagyobb hegyvidéki borvidékünk a Mátra. Hatalmas területek vannak, mégis hogyha egy műveltebbnek számító borfogyasztót megkérdezünk, nagyon kevés pincészetet tud felsorolni. Olyan pincészeteket tud említeni, ami nagyon rég óta funkcionál, mint például Szőke Matyi bácsi. Vagy azokat a fiatalokat említi, és ez a pozitív példa, akik kiléptek ebből a skatulyából (a névtelenség, ismeretlenség skatulyája). Gondolok itt Tőkésekre, a Losonci Bálint, Karner Gábor, Szecskő Tamás csoportosulására, akik egy fiatalos lendületes arculattal, egységes fellépéssel a kóstolókon, fesztiválokon, a Mátrát hívó szóként használva léptek ki abból a bizonyos skatulyából, amit az a helyzet jelentett, hogy eddig a Mátrát nem ismerte senki. Ma már fent vannak az egyik legnagyobb budapesti nagykereskedés polcain (Bortársaság), és nincsenek eladási gondjaik. Mindezt 2-3 év alatt érték el. Ugyanezt egy melegebb, más talajú borvidékkel simán meg lehetne csinálni.
Meretei Katalin: Tavaly mire számítottatok, amikor az István megkeresett benneteket, hogy gyertek le egy kis vidéki faluba borversenyre, ott miket kóstoltatok, illetve idén mire számítotok?
„FATER”: Három benyomásom volt. Az első az, hogy megtisztelő hogy engem kérnek föl, a második egy rémület volt, mert akkor 2011-et írtunk és a 2010es esztendő borai hát… tartottam tőlük, a harmadik pedig hogy ez egy nagyon izgalmas dolog, mert ország egyik legnagyobb borvidéke, és mégis egy nagyon kicsi és ismeretlen borvidék. Tehát a megismerés és tanulás szándéka vezetett.
Nyulasi Gábriel István: Látom az arcodon a tanácstalanságot Kata, hogy nem teljesen érted, így át is veszem a szót, tulajdonképpen a 2010-es évjárat a 2000-es években a lehető legrosszabb volt, a termelési körülmények nehezek az időjárás katasztrófa volt a szőlőre nézve –Kata: Így már értem – és bárhol jártunk versenyen az évjárat azért érződött. Az ilyen évjáratban mutatkozik meg egyébként a borász nagysága, amikor egy nehéz évjáratban is ki tud hozni a piacra egy klasszis bort. Mert ha jók az időjárási feltételek, a szőlő rendesen be tud érni, jók a körülmények akkor végül is a borász már csak rontani tud az alapanyagon.
„FATER”: Valóban így van, a 2010-es nehéz évjáratra, aki nem volt megfelelően felkészülve és nem biztos kézzel nyúlt az alapanyaghoz, az sok esetben savhangsúlyos, egyensúlytalan borokat készített, készíthetett. És az egyensúly ma már központi fogalom, úgy gondolom, hogy a piacon ma már nem borstílusok uralkodnak, hanem az egyensúly központú gondolkodás. Tehát ha egy bor nagyon tölgyfa ízű (barrique-olt) akkor azt már nem erényként éli meg a borfogyasztó, hanem egy stílusbeli bizonytalanságként. A 2010-es évben nagyon sok volt az eső, májustól ugye gyakorlatilag folyamatosan esett, ehhez képest az éretlenséget és a savtöbbletet valamilyen módon meg kellett regulázni a borban. És ahogy Gábriel említette, ha nem tudott a borász biztos kézzel nyúlni az alapanyaghoz, akkor egy ihatatlan, savhangsúlyos tehát egyensúlytalan bort készített. Tehát félelmem volt 2010 miatt, de ugyanilyen erős pozitív érzéssel tértem haza, mert azt tapasztaltam, hogy voltak nehézségek, de nagyon sokan megoldották azokat.
Nyulasi Gábriel István: 2010-ben a kék szőlők nem értek be sok helyen, így nem is készítettek vörös bort. Én alapvetően minden borvidékre nyitottan érkezem, nem tudtam, hogy mire számíthatok, de nekem abszolút pozitív volt, főleg az miatt, mert a bölcskei boros gazdák vették 2010 akadályát. De ugyanígy az itteni légkör és a verseny, a verseny utáni pincelátogatás is mind nagy élmény volt, ezért is hoztam aztán bortúrázókat ide hozzátok.
folytatása következik…
