A teljesség igénye nélkül: KOPAR, SOLUS, ATTILA – ezek csak a csúcsborok, amelyekkel a borértők ismerkedhettek a birtokon…
Győrffy Zoltán írása
Cirka harminc bor, napsütötte dűlők, remek záróebéd és még a mikrobusz is feljutott az Ördögárok tetejére! Elvileg minden cikket mínuszos hírre lehet rövidíteni, ez talán így jönne le. De a mínuszos hírek ideje is elmúlt, jöjjön hát egy kicsit hosszabb beszámoló, mi is történt aznap, amikor a Gere Attila pincészet meghívására tucatnyi sommelier és borújságíró érkezett a birtokra.
A pécsiség előnyei
A pécsiség előnye, hogy közelebb vagy Villányhoz, így nem kell buszoznod (viszont Piroskával 42 perc a vonatút, a retro hangulat grátisz), hátránya, hogy kicsit kívülállóként csöppensz a csapatba. További előny, hogy a többiekre várakozva végre minden telefonhívásos elmaradást behozhatsz, mellette kiváló kávét kortyolgatva.
Az Ördögárkában…
Első programpontunkban dűlőtúra szerepelt, ennek megfelelően két személyautóval és egy kisbusszal indultunk bevenni az Ördögárkot, meglebegtetve, hogy a buszozóknak az utolsó 30-100 métert gyalog kell megtenni, merthogy túl meredek az út a járműnek. De Fröhlich Tomi, a birtok sommelier-je nem így gondolta és a busz életében először felkaptatott vele a dűlő tetejére, így nekünk sem kellett gyalogolni.
Ebben a dűlőben, több más fajta mellett, fekete járdovány is található, ami a már kéklő kollégáival ellentétben még eléggé haloványan prognosztizált későbbi szüretet. Ami itt egyelőre csak a korai fajtákkal indult meg, a Gere-Schubert vonalon az irsai és cserszegi került be a pincébe, a Gere-borok közül csak némi rozé alapanyagot szedtek egyelőre.
Miután mindenki körbefotózta a járdoványt, szelfizett az Ördögárokkal, megkerültük a Szársomlyót és a Konkoly dűlőt vettük célba. A hegy északi oldalán található ez a dűlő, ami szinte egészében Gere-dűlőnek is nevezhető. Felette van a nemrégiben felújított Teleki-ház, a néha nemesítő, Teleki Zsigmond egyik vincellérháza volt ez, amit a Gere-család megvásárolt és felújított. Nem vendéglátás itt a cél, a család használja leginkább, ritka vendégek vagyunk így kóstolóra, itt a könnyedebb tételeket kapjuk pohárba, Friciket, no meg a Gere-Schubert szortiment fehéreit.
Csillagvölggyel indult…
A Csillagvölgy Pincészet hozza ki ezen a néven a borokat, leginkább hipermarket, szupermarket vonalon elérhetően, itt a reduktív, könnyed borok a cél, amit többségük kiválóan teljesít, az irsai például egész szép tétel volt. A Fricik már Gere-gyöngyözők, a fehér illatos, a rozé könnyed, idén koktél-receptek is készültek ezekhez, az ebédnél később kóstoltunk is egy uborkás Fricispritzet.
15+1-es borsor
A pincészetbe visszatérve némi feldolgozó és pinceséta következett, majd 15+1 tétel kóstolása. A plusz egyet a szemfüles csapat találta a palackos raktárban, a régi magyar fajták (bakator, purcsin, balafánt, fekete járdovány, kékbajor, csókaszőlő, feketefájú bajor) egyik első szüretéből, 2007-ben készített Kárpát cuvée is bekerült utólag a sorba.
Tizenhat tétel részletes jegyzeteivel nem untatnám az olvasót. Mondom inkább, mi miért tetszett. Volt egy nyitó organikus portugieser 2018-ból, érett gyümölcsös, szilvás, meggyes, pici mandula, pici marcipán, érintésnyi grillázs, selymes tanninérzet, nálam működött (87-88). A Kárpát Cuvée 12 évesen is teljesen jól működött, bár már őszes halántékkal, de még élveztük, köszönjük, hogy az egyik utolsó palackot megkóstolhattuk. Viszont a fekete járdoványt párban kóstoltuk, a 2016-os fűszeres illatú, érett, mélyebb tónusokkal, van tannin, van még energia benne (86-87), a 2017-es bogyós gyümölcsökkel nyit, vibrál, intenzív, kissé agresszív tanninokkal, de perspektivikus bor (88-89).
Aztán érkeztek válogatott tételek hosszú sorban, a Villányi Franc Csillagvölgy 2017-nél nálam kilengett az inga, elég élénk, elég sok gyümölcs, elég jó savak, elég lendület, minden ott van, minden elég és semmi sem sok. Feszes struktúra, mellette telt és kedves és krémes. És nagyon fiatal. Amiért Villányban helye van, ráadásul kiemelt helye van, az itt tükröződik (91-92). A 2016-os Kopar szeptember elsejével jelenik meg forgalomban, fiatal bor még ez is, bogyósok, ribizli, szeder, édes- és zöldfűszerek. Izgalmas és érlelhető (90-91). A Solus 2016 aztán mutatja, hogy miért is merlot-ban mérték a villányi csúcsborokat sokáig: édes, krémes, gyümölcsös illatok, tanninérzet határozott, de nem túlzó, alkohol egy picit melegít a végén, de a test szenzációs, fess, gyümölcsös, hordófűszeres (91-92).
A végén két Attila. Az Attila Cuvée 2011 az ismertebb, lényegében egy Kopar-szuperszelekció, franc, merlot és sauvignon. De készül minden évben egy fajta-Attila is, az adott évet legszebben mutató fajtából, ami 2011-ben a cabernet sauvignon lett. A cuvée érett és még mindig erőteljes, intenzív, van alkohol, van tannin bőven, de kortyban szaftos, telt, a fűszerek visznek bele játékosságot, érett, de nem túlérett a sok erdei gyümölcs, tiszta, modern és villányi minden porcikájában (93-94). A másik viszont olyan érett CS, amelyet ritkán kóstolni idehaza. Nem vagyok a cabernet sauvignon ultrája, de ez a kékáfonyás, szedres, feketeribizlis gyümölcsösség, amihez a fahéjas, szerencsendiós fűszeresség párosul, ritkán érezhető, nem ezzel a borral telt meg a köpőcsésze. Hosszú, tartalmas, feszes és tartós korty, igazándiból csak a személyes ízlésen múlik, melyik lesz egy hajszálnyival több (93-94).
A borok után egy újabb állomás, a Gere Crocus Hotel Mandula étterme, ahol remek fogásokkal és újabb borokkal vártak ránk, így nem maradt ki az olaszrizling, a kékfrankos, sőt a tempranillo sem a sorból. A desszert után nekem indult a vonatom, így a zárszavak és visszautazás izgalmairól lemaradtam, viszont köszönet Csizmadia Kristófnak a fuvarért, elértem a vonatot, no meg a WineGlass Communicationnek a szervezésért és meghívásért.
A cikk Az ihatóbb Magyarországért a Pécsi Borozóval kötött stratégiai megállapodás keretében jelent meg.
