Mi jót ittam ’17-ben? Arccal és májjal 2018 felé...

Egy bevallottan szubjektív évzáró visszatekintés az elmúlt évben kóstolt borokra.

szerzőnk: Tóth Zoltán, foodie

Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani a májamnak, ha ő nem lett volna, én magamban nem boldogultam volna ezzel az 1800 tétellel. Ő kísért el mind a 145 alkalommal, és nem morgolódott, csak ontotta az alkohol-dehidrogenázokat, akkor is, ha szárazon hoztam haza a kiöntőt. Igaz, lassan nagyobb helyet foglal el a törzsemben, mint a tüdők, de hát többet is kell dolgoznia, igazán megérdemli! Kitartást, jó egészséget, haver az új esztendőben is!

Nos nézzük miféle nedűk keveredtek a poharamba. Pontosabban először keseregjünk el egy pillanatra azon, hogy bár többségében a borászok által megmutatandónak ítélt tételeket vettem magamhoz, még így is a kóstolt borok több mint 40 százaléka nem haladta meg a közepes szintet. (Az én pontozási skálámon: második pohárral csak erős unszolásra fogadnék el belőle.) Jó hír viszont, hogy egy borászt sem hallottam panaszkodni beragadt tételről, szóval ami nem az én torkomon folyik le, felissza azt más, így kerek a világ!

Most pedig lássuk, mi volt a másik véglet, mik voltak a legemlékezetesebb italok. Mivel háromnegyedrészt magyar borokat kóstoltam, kezdjük ezekkel.

(Aki eddigre már elfáradt az olvasásban, ugorjon az aljára, ott vannak felsorolva tételesen az általam tavaly legjobbnak ítélt borok. Ezek azok, amelyekből akárhány palackkal szívesen elfogyasztanék.)

Fehérborok

A lista alapján le sem tagadhatom, hogy rajongok az ásványos ízvilágért, valahogy nekem attól válik igazán kerekké és emlékezetessé egy nagy fehérbor. Még akkor is, ha többen azt állítják, nem is az ásványt érzi az ember. Hiába növénybiológus az eredeti végzettségem, nem tudnék se pro, se kontra érveket, de pártolom a tapasztalati úton levont következtetést: ha kovakövet, krétát, meszet, vagy sót érzek a számban, jobb híján ásványosnak fogom nevezni ezt az ízt ezután is.

Most a nagy kedvencem: Tokaj, s Bodó Judit. Nem csak borait, szavait is innám naphosszat, mindegy, hogy a kóstolón mesél, a Bottszerdába ír, vagy a Magvető Caféban idézi fel a múltat. Minden szava hitvallás az emberség, a mások szeretete mellett. Bárcsak több ilyet hallhatnánk! Ja, és nem mellesleg remek borokat készít, olyanokat, amik az idők próbáját is kiállják, és tizenévesen is ragyogók.

A többi, nálam toplistás fehér is nagyágyú. A tokajiak komplex ásványbombák, akárcsak a Balog Zoli hársa. Bencze István Rieslingjei légies eleganciájukkal fogtak meg, Losonczi Bálint furmintja pedig remek példa arra, hogy mennyit változhat előnyére(!) egy bor a palackérés során. Ha van türelmünk kivárni.

Vörösek

A vöröseknél is bejön nekem, ha nem zabolátlanul kócos, hanem éretten kényeztető. Ha lekerekedtek a savak és besimultak a tanninok, ha a hordó már nem dübörög, csak lágyan keretez. A listára került tételek többsége ilyen. A két kivétel a lendületes, jó ivású Homola örömsyrah, és a Pannonhalmi Apátsági Pinot, ami már fiatalon is lenyűgözően érett, gazdag, szinte édes. A potenciált talán jelzi, hogy a nyitott palackot két nap múlva visszakóstolva még jobbnak találtam.

Évek óta tartó Szekszárd-rajongásom csitulóban, most éppen Egerben, és azon belül főként a St. Andrea pincészetnél találtam meg azt a fajta harmóniát a savak és a tanninok között, ami épp az én szájízem szerint való. A Nagy-Eged hegyen termő borokban pedig egészen egyedi az általam olyannyira kedvelt ásványosság. A termőhely szinte sanyargatja a szőlőt, ami kínjában olyan koncentráltságú és komplexitású nedveket termel, amik vörösben sehol máshol meg nem találhatók az országban. Kár, hogy az ár is ehhez mérhető, számomra néha csillagászati…

Aki hozzám hasonlóan árérzékeny, de azért jobbfajta borokat szeretne inni, próbálkozzon Thummereréknél. A fajtában és évjáratokban is igen széles portfólióban akad néhány egészen kiváló ár-érték arányú tétel!

Tudom, készülnek Szekszárdon és Villányban is olyan tételek, amiket kedvelni fogok – majd 3-4 év múlva. Ha lehet, a nagyobb testű vöröseknek még inkább kell a palackérés szerintem, mint a fehéreknek.

Aszúk

Az aszúsor azért érdekes, mert van közte több is olyan, amit az év során visszakóstolva, már nem találtam annyira élvezetesnek. Ennek talán a palackvariancia, talán a minőséghullámzás az érés során az oka, nem tudom. Mindenesetre édes vállalásom, hogy rendszeres kóstolással idén nyomába eredek e rejtélynek!

Rozék

A jó rozék sajnálatosan kevesen voltak a tavalyi életemben, pedig több mint 100 palackkal próbálkoztam, ezért három különdíjast hoztam elétek. A Gróf Grassalkovich úgy itatja magát, ahogy egy jó rozénak kell, a Malatinszky elgondolkodtat, hogy milyen komplex tud lenni a tuttifruttin túli világ, a Heimann pedig hipszter, akár egy kézműves pop-up sör.

Külhoni borok

A külföldi borokról csak félve merek írni, egyrészt tudatlanságom okán. Az elmúlt 4 év több mint 7000 kóstolt tételéből alig 1000 volt külföldi. Másrészt félő, hogy komoly vitát kavar, ha leírom: nem csak pinot-ból, vagy rajnaiból, de olaszrizlingből is a legjobb idén általam kóstolt bor külföldi volt. Meggyőződésem, hogy nem a külföld iránti kritikátlanul ájult tiszteletem az oka ennek, hanem sokkal inkább az, hogy az én pénztárcám által leginkább hozzáférhető (8-50 eurós) szegmensbe külföldön sokkal jobb tételek is beleférnek. Azaz ár-érték arányban nekem sokszor drága a magyar bor.

Búcsúzóul segítséget szeretnék kérni. Az ilyen visszatekintő összegzések egyik legnagyobb hátránya, (itt, nálunk, Magyarhonban), hogy ha a kedves olvasó kedvet kapna, hogy maga is kipróbáljon egyet a listázott tételek közül, azokból már elvétve sem talál. Kérem ezért, hogy aki tud még ezekből valahol megvásárolható palackot, kommentben ossza meg velünk és a többiekkel!

Most pedig arccal és májjal az új év felé, kóstolásra fel!

2017 legjobbjai Tóth Zoli szerint:

Fehérek:

Bencze Családi Birtok Riesling 2015

Bencze Családi Birtok Riesling Aries 2015

Bencze Családi Birtok Riesling 2016

Bott Pince Kulcsár Furmint 2013

Bott Pince Csontos Furmint 2006

Bott Pince Exczellencziás parafa magnum 2007

Bott Pince Csontos furmint 2007

Gizella Szent Tamás Hárslevelű 2011

Hangavári Lapis Furmint 2015