2014. április 1.- Karmacsi Andrea
Műcsarnok, nagy terem, március idusa felé csütörtök este valamivel hét után. Nyüzsgés, könnyed kacajok és lágy zongoraszó mellett töltik a nagyérdemű számára bemutatni kívánt nedűiket a soproni borászok. Aki néhány ínyencséget kóstolna, azt is megteheti, majd ha ezek után kedvet kapott egy Nyugat-dunántúli látogatáshoz, információt is osztanak hozzá bőven.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Mesterkurzus Mészáros Gabriellával
A kis terem viszont kizárólag a boré, Mészáros Gabriella regisztrációhoz kötött mesterkurzusán történelem, szőlőfajták, borászok és persze néhány anekdota mind azt szolgálja, hogy az est végén úgy érezzük tanultunk valami újat a Soproni borvidékről. Tudta, hogy a Soproni elődje a Ruszt-Sopron-Pozsony borvidék volt? Azt, hogy a filoxéra előtt leginkább fehérborok teremtek a régióban? Továbbá azt, hogy a háború után azért esett a választás a kékfrankosra, mert egy jól terhelhető fajtára volt szükség ahhoz, hogy el tudják látni az óriási felvevőerejű Orosz piac igényeit? Ilyen és hasonló információk birtokában láttunk neki a Mészáros Gabriella által összeállított kóstolósornak, melynek a borszakértő szerint reprezentálnia kellene azt, amit a borvidék jelenleg tud. Amellett, hogy a szőlőfajták és a termelők bemutatásra kerültek a kóstolt tételek is górcső alá lettek véve, az elhangzott borleírásokat néhány saját gondolattal is kiegészítem.
„Bemelegítő” tételként Taschner Kurt 2008-as Chardonnay Methode Traditionelle technológiával (hagyományos pezsgőgyártás) készült pezsgőjét kóstoltuk. A múlt év őszén degorzsált határozott, tiszta karakterű pezsgőt, nem a megszokott módon jól lehűtve, hanem kicsit melegebben szervírozták, ami határozottan elősegítette, hogy az autolitikus; enyhén kekszes, vajas jegyek szépen megmutatkozzanak. Mindemellett a tétel nem nélkülözte a frissességet, volt benne egy finom almás vonulat, élénk savaival izgalmas ízvilággal hangolhattuk ízlelőbimbóinkat az előttünk álló kóstolóra. Gazdag, apró buborékok jellemezték a tételt, amik egy leheletnyivel lehettek volna elegánsabbak. Poharunk tartalma szép bizonyítéka annak, hogy pezsgő alapbornak kiválóan alkalmas a borvidék.
Következő borunka Merlot-járól híres Iváncsics Pince 2011-es Zöldveltelinije. Nem tolakodó, de szépen rétegezett illat, mely az íz világban hatványozottan köszön vissza. Enyhe virágosság, fehér húsú gyümölcsök, pici hárs és fehérbors gusztusos kombinációja. A szájban a korty vége kissé melegít, telt karakterűvé teszi a tételt. 2011 melegebb évjárat volt, ami a savérzeten visszaköszön, enyhén vibrálóbb lehetne, de mindemellett nem mutat fáradást, tiszta és kimondottan hosszú bort kóstolhattunk.
A Winelife Zweigelt 2012 a kitűnő ár-érték arányú kategóriában száll ringbe. Illatában némi bors, enyhe húsosság, nyári piros gyümölcsök keverednek. Hűvös árnyalatú, kissé alkohol hangsúlyos, visszafogott tanninszerkezettel. Megfontolandó választás egy baráti összejövetelre, ahol egy „csevegős” borra van szükség komolyabb mennyiségben.
Aki számára Sopron a Kékfrankosokról szól, végre úgy érezhette eljött az ideje, hiszen poharunkba a fajta egyik folyamatosan megbízható minőséget produkáló borászatának Weningeréknek a 2010-ese került. Kifejezett illat aromatika, gazdag test a szinte kötelező ibolyás, feketemeggyes jegyekkel. A korty elején picit várakoztat, majd lenyeléskor igazi ízorgia. Utóízében ásványos, fűszeres, borsos. Savakról, gyümölcsről, eleganciáról szól.
Jandl Shiraz 2007. Ismét egy érettebb tétel, tercier aromákban gazdag, meleg, fűszeres illatvilágú. Savai nem annyira vibrálóak, picit kilóg az alkohol, de még bőven a szerethető kategóriában. Flambírozott kacsa meggyel szép társa lehetne Gabriella szerint.
Luka Enikő Cabernet Sauvignon 2011. Ezt a bort bizonyára nem az fogja a kosarába emelni, aki a jó ár-érték arányú tételek között keresgél, de aki kibont egy palackkal, az mindenképp adjon neki időt, mert ez a bor megérdemli. Dohány, cédrus és szantál illata tölti meg az orrot. Kiváló párja lehetne egy erdei gombás szarvas bélszínnek. Ugyan Sopron nem a Cabernet Sauvignon-jairól híres, de borunk kiváló bizonyossága annak, hogy odafigyeléssel ebből a fajtából is lehet nagyot alkotni ezen a vidéken is. Ha a kóstoló itt véget ért volna, akkor a csúcson fejeztük volna be.
Vincellér Ház Zenit 2011. Mazsolás virágos illat, elsőre kiérződik, hogy töppedt és nem botritiszes szőlővel van dolgunk. Könnyed, ízében enyhe mandulásság végén pici mézzel. Savai picit lomhák, mindemellett a gasztronómiában lehet neki helyet találni. Egy könnyedebb déli gyümölcsös szuflé vagy mousse mellet jól mutathat.
Borkollégiumot vagy hasonló intézményt végzettek számára valószínűleg a kóstoló rész volt izgalmasabb, továbbá kiváló lehetőség volt az ismétlésre és némi új információ beszerzésére a borvidékről. Akik viszont még nem tanultak erről a régióról, azoknak egy szépen felépített, informatív előadásban lehetett részük igényesen összeállított borsorral. Személyes kedvenceim az Iváncsics Zöldveltelini, a Weninger Kékfrankos és a Luka Enikő Cabernet Sauvignon voltak.
