Van egy aprócska falu a Balaton-felvidéken, ami újra és újra bekerül Magyarország legromantikusabb helyszíneinek válogatásába, bárki is írja a listát. Mindössze néhány százan lakják, kanyargó utcáin sétálva egy-egy ember jön csak szembe nagyot köszönve az arra járókra. A kéményeken gólyák fészkelnek, az utcai nyomókutak látványa pedig régi időkbe repít vissza minket. A dörgicsei Pántlika Pincészetnél jártunk.
A Pántlika Portához megérkezni olyan, mintha rég nem látott barátok várnának vendégségbe. Csupa barátságos arc lesi minden kívánságunkat, miközben elveszünk a táj szépségét kémlelve. A Balatonfüred-Csopaki borvidéken járunk, Dörgicse völgyben, a karakteres balatoni borok otthonában ahol az olaszrizling az úr, azonban megférnek mellette más fehér (pinot gris és blanc, sauvignon blanc) és ritkábban vörös (cabernet sauvignon, kékfrankos) fajták is. A borászat neve az Akaliban található Pántlika kastélyról és dűlőről kapta a nevét, ahová eredetileg tervezték a pince központját. Végül mégis Dörgicsén talált otthonra, de Mucsi Zalán birtokigazgatót hallgatva a kezdetekről, nekem úgy tűnik, roppant elégedett azzal ahol most vannak.
A pincejárás a fölénk magasodó acéltartályok között vette kezdetét. Ezekben készülnek a könnyed, illatos, gyümölcsös, gyorsabb fogyasztásra szánt reduktív tételek. A palackozóban épp munka folyt, körülöttünk ismert pincék tételei kígyóztak hosszú sorokban várva, hogy visszakerüljenek palackérlelésre vagy a borkedvelők poharaiban illatozva terjesszék a vidék jóhírét. A borászat legszebb része a tölgyfahordókkal teli pince, ami kellemes fényeivel és meghitt atmoszférájával várja az odalátogatókat.
Üdvözlőtételként a pince BalatonBorát kóstoltuk, 2015-ös Olaszrizlingjüket. Illatban és ízben is gazdagon citrusos, mézes-virágos, élénk savakkal, színes aromatikával. Lecsengésében kellemes ásványossággal zár. Valódi nyári tétel, ami különösen ajánlott a fajta kedvelői számára.
A bor mellé pár falat is érkezett, csupa szezonális és helyi alapanyaggal. Kóstoltunk illatozó tepertős pogácsát, spárgás frittata-t, levegőn szárított sonkát és zöldfűszeres sajtokat. Mind kiválóan illett a gazdag savú olaszrizlinghez, ami általában véve is remek párosítás gazdag, zsíros ételek mellé.
Következő utunk a néhány lépésre található Dörgicsei Levendula Majorba, ismertebb nevén a Levendariumba vezetett. A több hektáros ültetvényen mintegy 30-féle levendulát termesztenek organikus módon. Az Árpád-korból fennmaradt templomrom mellett helyet kapó családi vállalkozás több lábon áll: a megtermelt virágokat helyben dolgozzák fel saját lepárlójukban, így egy részükből illóolaj készül, míg a többiből szépségápoló, relaxációs termékek.
Természetesen nem maradhat ki a szortimentből a levendulás fűszerkeverék, szörp, lekvár és további ehető különlegességek sem, amiket annál is inkább érdemes fogyasztani, mert ez a gyönyörű lila virág a szervezeten kívül és belül is képes kifejteni áldásos hatásait. A bejáratnál hangulatos terasz vár, az apró kis boltocskába lépve pedig minden a levenduláról szól – illat, látvány, egy kis Provance a Balatonnál.
A kóstolás tovább folytatódott ebéd közben, következő tételünk pedig egy 2015-ből való dűlőszelektált (Gálickő) Sauvignon Blanc volt. A vegetális jegyek mellett érett trópusi gyümölcsös aromák, ananász és licsi, bodzavirág és a vanília, mint hordófűszer jelenik meg. Savai határozottak, de mégis elegánsak.
Az ebédre felszolgált fogásoknál újfent a szezonalitás volt a fő szempont. Csupa igényesen elkészített, házias étellel találkoztunk a tányérjainkon, melyek nem utolsó sorban a környékről származó alapanyagokból készültek: spárga, fogas, eper és még sorolhatnám. Végezetül pedig gyönyörű és ízletes Nanett-féle csokoládé bonbonokkal zártuk a sort, melyek szintén a kis faluban készülnek.
A sor végén egy valódi nagyágyú várt minket: a 2011-es Cabernet Sauvignon komoly hozamkorlátozás után született, s 22 hónapnyi hordós érleléssel, majd további egy évnyi palackérleléssel került a polcokra. Most abszolút a csúcsán van, érdemes fogyasztani. Érett piros és fekete bogyósgyümölcsök, izgalmas fűszerkészlet, krémes étcsokoládé, selymes, kerek test, lágy tanninokkal. Az alkohol egy picit kilóg, de ezt egy fél fokkal alacsonyabbra való hűtéssel kivédhetjük.
Dörgicse önmagában is megér egy látogatást, egy Balaton-felvidéki túrába pedig egyenesen kötelező beilleszteni. Egyszerűen mindent tud, amire a mai rohanó mindennapokat élő embernek szüksége lehet a jól megérdemelt pihenése alkalmával: nyugalom, szép táj, barátságos emberek, finom ételek és jó borok. Nem is marad más hátra, mint útra kelni és kiélvezni mindazt, amit ez a táj adni képes!
