2013. március 28. – Nyulasi Gábriel István
Nem könnyű film klubbot szervezni a Strázsahegyre a BOR+ keretében. A KultPince és Az ihatóbb Magyarországért eltökélten kiáll az igényes szórakozás mellett. Már a monoriak is nehezen moccannak, gondoljuk el, ha még Pestről kell leruccanni egy veretes alkotásért. Megvolt az 1.0, majd a 2.0 verzió, és láttuk, hogy ez jó. A dolog működik, a bor és film párosa sikert arat, és mélyíti a műélvezetet. Áprilisban, 19-én a harmadik vetítésre kerül sor, a Monthy Python társulat klasszikusát, a Brian életét fogjuk élvezni a Csillagvölgy Pincészet boraival. Megéri lejönni a fővárosból, és kedves helyiek: „Maradj Monoron!” – szinte házhoz jön az élmény.
1.0 – Az első film rögtön erős kezdés volt, egy igazi kijózanító felütés. Jim Jarmusch: Halott ember. Szavazás eredményeképpen jutott ez a film a nézők elé. Versenyben volt még a Berlin felett az ég, és a Sivatagi Show.
Megszerveztük a KultPincével a BOR+ nevében a Fabro Pincészet paksi remekeivel, a fil és bor találkozását. A borok: Salut, habzó Siller 2012-ből majd Kékfrankos 2011-ből, és a végére feloldásként egy édesen pezsgő habzó cserszegi, vagyis az Érintés 2012. A Halott embert látni kell, látni kell a realista vadnyugatot, látni kell a finom humorral átszőtt road movie-t. Szerintem fejlődéstörténet, vagyis a fiatal William Blake (Johnny Depp), férfivá érik, és közben akaratlanul is egy furcsa hőssé válik. Az elején még szerencsével öl, és majdnem teljesen halott lesz. Ám a haldoklása is elkezdődik, hiszen az élet ugye egy halálig tartó betegség. Kellemes filmvita is kerekedett az est végén, megvédtük álláspontjainkat. A borok a már említett sorrendben jöttek, amikor a vérengzés folyt, akkor került a film közben a testes vérbő Kékfrankos a poharakba. Feloldásként pedig a beszélgetés alatt kortyoltuk a könnyed Érintést.
Milyen a film és a bor kölcsönhatása? Kétségkívül jó páros, közös élvezet, és a borkészítés meg a filmkészítés összefüggései is jól láthatóak. A szőlő szüretelése, a forgatás nyersanyaga, gondozása, az egész megszervezése koordinálása és utóélete mind-mind hasonló jelentőségű motívumok. Ha rossz a forgatókönyv majd a vágás, akkor bizony hiába volt szép a nyersanyag, ez olyan, mint amikor a borász elrontja a kiváló minőségű szőlőt. A megfelelő pillanatok kellenek, hiszen semmi sem véletlen, sem borban, sem filmben. Aztán összeáll a munka, és kortyolhatjuk a filmkockákat élményre szomjas szemeikkel. A párhuzamok száma végtelen, a nagy film és nagy bor igazi szerelmek, és mindkettőnél kell az egyéniség, hogy az alkotó művész legyen. Természetesen megvan a helye és ideje a könnyed boroknak és a könnyed filmeknek is. Hiszen ahogy nem lehet mindig Tarkovszkij filmeket nézni, ugyanúgy nem lehet mindig hegyaljait, vagyis aszút kortyolni.
2.0 – Harmadik hónapban három film újra, így ajánlottuk őket: „A férfiak: Egy fenegyerek Amerikából, egy angyal Európában, és egy ázsiai zugíró… A nők: A Vadóc, A Művésznő, A Titkárnő… Ki kinek a párja lesz? Válassz a filmek közül és megláthatod a történetet. Gyere el a pároddal, hogy dobbanjon együtt a szívetek, vagy érkezz egyedül és töltekezz fel az érzésekkel, és tanulj valami újat a szerelemről…” Nyulasi Gábriel István filmesztéta, Az ihatóbb Magyarország Egyesület elnöke, aki a filmeket válogatta a 2. KultMozi vetítésre.”
Győztek az angyalok, vagyis A Berlin felett az ég. Hatalmas film, ez a film olyan, mint amikor borban egy tétel beszakítja az asztalt. Tömény filmköltészet, minden kockája lírai, egyszóval igazi magas kultúra. Érdekes volt a közönség reakciója, akik között nem sokan láttak ilyen jellegű alkotásokat. Kicsit féltem is, hogy mikor állnak fel és szaladnak ki a gádorok közé a nézőink a sokktól. Mert ennek a filmnek külön ritmusa, nyelvezete van, amire rá kell állni, át kell kattintani az agyunkat. Úgy, mint amikor a filmben az angyal a halhatatlanság magasleséről hirtelen az emberi valóságba kerül. Mindenki volt angyal, csak nem tud róla. Erről is szól a történet, és még számos tanulságot hordoz, például, hogy milyen jó élni, hogy becsüljük meg a földi létet. Bruno Ganz játéka parádés, és a már elhunyt Peter Falk, aki Columbo hadnagyot alakítja itt is, szintén hiteles.
Óriási monológok, amelyek a hétköznapi közbeszéd zajában szinte teljesen kivesztek. A történet folytatódik, nap mint nap, mindig az angyal romlatlan frissességével közelítsünk a minket érő hatásokra. Persze, hogy nem könnyű, persze, hogy ott a világban a gonosz, és emberek, akik hordozzák. Ne csüggedjünk, csináljunk egy jó fröccsöt és üljünk ki valahová, és csak fürösszük az arcunkat a napban… A borok a Gál Szőlőbirtokról érkeztek: Olaszrizling 2012, Szent Márton rozé 2012, Kékfrankos 2011. Hibátlan tételek, számomra a rozé az első, amely szinte tanítható, egyszerűen iskolapélda, na látod borász, ilyennek kell lenni.
Tehát ne feledjétek, jön a 3.0 – Már eldöntöttük, nincs szavazás: A Brian élete, egy veretes és frenetikus poénorgia. A film klasszikus, idéznek belőle, és mindig jókedvre derít. Ki az, aki nem emlékszik a Júdeai Nemzeti Front öngyilkos kommandójára? Vagy erre a részletre:
Brian (az áldást kérő tömegnek): Nektek önállóan kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!
A tömeg: Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!
Brian: Ti mind különbözőek vagytok!
A tömeg: Igen, mi mind különbözőek vagyunk!
Ám a humor mögött, ott vannak a gondolatok, fellelhetők az örök kérdések. A társadalmi feszültségek, a befolyásolhatóság, a szkepticizmus, a vakhit, és a civilizációk találkozása is egyben ez a film. A borok pedig a villányi Csillagvölgy Pincészettől érkeznek, könnyű tavaszias tételek, reméljük, hogy kigombolt kabátokkal ülünk be a KultPince mozijába.
