2011. április 22. – Nyulasi Gábriel István
A likőrhagyományok messzire nyúlnak vissza időben, a szerzetesek főzték, ízesítették a középkorban, ám akár az ókorban is előállíthattak likőrszerű italokat. Mi is az a likőr? Milyen hazai emlékei vannak az italnak? Az angyalföldi ipartájban volt valami likőrösség. Amikor húsvétkor az asztalra kerülnek a házi tojáslikőrös palackok, valószínűleg nemigen foglalkozunk e kérdésekkel.
Mi a likőr?
Kezdjük rögtön a (száraz) definícióval, öntsünk tiszta likőrt a pohárba!
A likőr (a francia liqueur szóból) olyan alkoholos ital, melynek cukortartalma fajtától függően legalább 70–100 g/l, alkoholtartalma legalább 15%, és valamilyen alkoholpárlat ízesítésével állítják elő. Az ízesítés különböző élelmiszerekkel és aromaanyagokkal lehetséges, ám gyümölcslikőröknél (feketeribizli, cseresznye/meggy, málna, faeper, fekete áfonya, citrusfélék, törpemálna, sarkvidéki szeder, tőzegáfonya, vörösáfonya, ezüsttövis, ananász) és növényi likőrök (menta, tárnics, ánizs, üröm, gyógybalzsam) esetén aromaanyagok az Európai Unióban nem használhatók. -(wikipédia)
A lényeg tehát a szesz és a cukor fokozott jelenléte, nem véletlen, hogy az édes ital hamar a nők kedvence lett. Látom, ahogy a hölgyek most felhorkannak, hogy mi ez a sztereotípia, hogy a lányok az édesre buknának. Igen, valószínű sok férfiú is szívesen belekortyol a csokilikőrbe, vagy a kávélikőrbe egy nehéz nap után. Lehet, hogy maradi vagyok, de azért egy fröccs jobban olajozza az ember torkát. A likőrre aggatott feminin szerep talán a korai alkoholizálások történetébe nyúlik vissza, amikor a csapszékekben még nem volt általános a női jelenlét. Mivel a férfi-női egyenjogúsági harcok indulása előtt, a hölgyek italozása nem volt túlzottan támogatott, a kiskaput a kávéházakban kapható likőrök jelenthették, melyekbe ők is belekortyolhattak.
A Zöld Tündér nem!
Szeretnénk eloszlatni a tévhiteket, mivel különböző italokra méltatlanul rákerül a likőrjelző. Ha nincs cukor az italban, akkor bizony nem nevezhetjük likőrnek. Például az abszint sem likőr alapvetően, viszont a tradicionális fogyasztásakor cukrot kevernek hozzá.
A ma elterjedt ivószertetartás a cseh módszer: Egy kanálra teszünk egy vagy kettő darab kockacukrot, a pohár fölé tartjuk, és leöntjük abszinttal. Miután a cukor felszívta a folyadékot, meggyújtjuk, és várunk, amíg egy picit karamellizálódik.-(Szubjektív Magazin)
Ha otthon a kerítésszaggató pálinkát egy kis mézzel megszelídíted, rögtön a likőrök világában találja magát a hungarikumod. Hiszen együtt van az italban a szesz és a magas cukortartalom, így pálinkának már nem nevezheted nedűt.
Mikor igyunk likőröket?
Röviden, bármikor. Étkezés előtt aperonak, étkezés után digestivnek. Segítik az emésztést, csökkenthetik a koleszterint a gyomorkeserűk. Mehetnek a likőrök koktélokba, édességekbe, kávéba is önthetjük. A lehetőségek tárháza végtelen, tehát likőrre fel!
Szigorúan ellenőrzött szeszkultúra
Angyalföld egy igazi ipari tájjá vált a XX. században, mára viszont a régi gyáróriások helyén bevásárlócsarnokokban tolongó a népet, vagy fűvesedő üres telkeket találunk. Kevesen tudják, hogy a nehézipar mellett a likőrgyártás fellegvára is itt volt Budapest XIII. kerületében. A kiállítás utolsó napján toppantam be az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménybe, a tárlat címe: Konyak, rum, kevert. A fényképek ott készültek, a jó hangulatú klubestszerű gyors körbenézésen (köszönjük a segítséget Maczó Balázs muzeológusnak).
Éppen 100 éve 1911-ben, a már megerősödött ipar, Angyalföldön életre hívta a Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyár Rt.-t. Bécsi tőkések (a győri likőrgyárnál is bábáskodtak) irányították a gyárat, mely Európa szerte híres volt termékeiről. A II. világégés után az államosításban az Angyalföldi Likőrgyár nevet vette fel az üzem, és a kommersz termékek gyártására specializálódtak. Kevertek, pálinkák szolgálták a szigorúan ellenőrzött szeszkultúrát. A gyár terméke volt többek között az ISOLABELLA nevű olasz likőrfantázia, mellyel a dolgozók minőségi szeszes italfogyasztását próbálták fokozni. Így reklámozták: IGYÉK KEVESET, IGYÉK JOBBAT …étkezések előtt vagy után 25 cc-s adagokban elegendő a szervezet természetes alkoholszükségletének kielégítésére”.
Újabb gyöngyszem a kiállítás anyagából: „Egy rendelet értelmében 1995. január 1-től a nem kizárólag boralapanyagokból készült termékekre nem írható a „Brandy” szó. A gyár minden ilyen termékéről elhagyta az elnevezést, egyedül a kommersz Péter Pál-nál nem találtak más megoldást, mint a „Trendy” szót.”A kiállítás bezárt, ahogy az angyalföldi gyár is már régen, a likőr elfogyott, a képek megmaradtak. A húsvéti koccintásoknál igyunk a dicső múltra is, a likőrök divatja örök.
Szóval, aki szereti, vagy épp most kapott kedvet egy kis likőrözésre, annak hozzon a nyuszi néhány palackkal…
