2013. szeptember 1.- Balla Ágnes, Az ihatóbb Magyarországért
Augusztus 20-a legfőbb attrakciója köztudottan a budapesti össznépi tűzijáték. Ezt lovagolták meg nagyon ügyesen az I. Nemzeti Bormustra szervezői. Szóval, aki kellemesen tömegmentes, tűzijátéknézésre vágyott az a Váci utca 1. szám alatti még át nem adott irodaépület 6. emeleti tetőteraszáról tekinthette meg a Duna- parti attrakciót. A rendezvény nemzeti ünnepünkhöz méltóan az őshonos tehát Kárpát-medencében megtalálható szőlőfajtákra fókuszált köztes és keresztezett szőlőfajtákkal megspékelve.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért – pontosan 44 pillanat!
Semmi cabernet vagy chardonnay ezen az estén! És ez így is volt rendjén. A borfelhozatal tényleg impozáns volt. Rengeteg különleges tétel volt fellelhető, amit bizony szupermarketek polcain soha nem látunk viszont. Az, hogy a “Hungarikum”-nak feltüntetett ételekért, mint például a mezei kolbász vagy sajt 40 percig kellett sorba állni sok látogatónál már a rendezvény elején kiverte a biztosítékot. Ezen kívül kihívás volt egy nem csurig telt kiöntőt is találni. Úgy látszik az elvárás itt a kóstolásra felkínált bor teljes befogadása volt. Pocsékolni tilos! Igyon meg mindent a kedves látogató, ha már befizette a belépőt. Érdemes szót ejteni a látogatókról is. Ilyen heterogén társaságot bizony ritkán látni borkóstolókon. Kuponvilágos nyugdíjasok, befektetési tanácsadók, szlovákiai magyarok, olasz turisták, helyi „nagyemberek”!
Csak kapkodtam a fejem, hogy ezek a személyek így mind egyszerre boroznak. Habár véleményem szerint megnyugtató, hogy Magyarországon a borkóstolás nem egy elitista, hanem inkább egy demokratikusabb bárki által művelhető tevékenység. Az hogy a résztvevők közül ki mennyire volt jártas kóstolásban az már egy más kérdés. A meghirdetett programban néhány dologra nem került sor. Sajnálatos módon a meghirdetett borral kapcsolatos előadások elmaradtak. Pedig biztosan sokan kíváncsiak lettek volna az őshonos fajták legnagyobb magyar patrónusának, Szentesi Józsefnek az előadására. De szerencsére a hárfaművész megérkezett és igazán odacsapott a húroknak egy félkész, meztelen betonburkolatú teremben.
Tény, ami tény meglehetősen bicegősen indult az 1. Nemzeti Bormustra. Habár a szervezésbeli nehézségek ellenére azon látogatók, akik a borokra koncentráltak elégedetten távozhattak erről az eklektikus rendezvényről.
A teraszon dúló szélrohamokról a szervezők nem tehettek és szerencsére az igazi vihar nem érkezett meg. Az esemény iránt tapasztalható érdeklődés mérete meglepte a szervezőket, tehát a tervezettnél nagyobbra duzzadt a létszám. Illetve a korlátlan ételfogyasztásra készülő publikum, érkezés után rögvest az ételek felé fordult, mondván a rengeteg bornak meg kell ágyazni. (szerk.)
A legtöbb magyarfajta még a szakavatottabb bortársaknak is egzotikusan hangzik: zengő, kövidinka, bakator, rubintos, csókaszőlő, generóza, budai zöld, kabar, kék bajor. Mivel kb. 250 bor vonult fel ezen a rendezvényen lehetetlen küldetés lett volna elmélyedni az összes Kárpát-medencei fajtában. Találomra a Csóka szőlőt vettem lelkesen górcső alá. Az 5 kóstolt borból Bussay és Vylyan 2011-es Csóka tételei szépen sikerültek. A Csókaszőlő, mely annyira nem egy ismert fajta, hogy még szócikket se hoztak létre neki a wikipédián egy kadarkánál testesebb, sötétebb színű, fűszeres (fahéj, szegfűszeg, fahéj, kardamon) meggyes ízű bor. Mondhatnánk a magyar pinot noir.
Csak pár lelkes termelő kísérletezik ezzel a fajtával az egész országban. Mivel a Csókaszőlő még a kadarkánál is érzékenyebb fajta, termelése és értékelhető/ iható bor előállítása óriási kihívás. Ezen tényállásnak köszönhetően nem is fenyegeti a tömegtermékké való válás. Én is inkább azt javasolnám, hogy a mindennapokban maradjunk a bevált fajtáknál és merítsünk ihletet a lenti dalból:
(Ha tetszett a post, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT )
Utólagosan a szervezőkkel folytatott beszélgetésünkből kiderült, hogy igyekeznek majd a későbbiek folyamán, a rendezvényen tapasztalt hiányosságok, gyerekbetegségek kivédésére. Szeretnének további boros eseményeket szervezni, a magyar borkultúrához való elkötelezettségük töretlen. Bár a régi magyar fajtákkal nem könnyű a barátkozás a termelés szintjén, nekünk mégis törekedni kell a hagyományok ápolására, mert múlt nélkül nincs igazi jövő. (szerk.)
