2012. február 17. – Karmacsi Andrea
A „furmintimádók” népes táborát bővítettük a Vajdahunyad várában múlt kedden. Szerencsére kiállítókban sem volt hiány, jöttek az ország minden tájáról; a jól ismert furmintos vidékekről Tokajból és Somlóról, de egyéb borrégiók termelői is előrukkoltak a furmint általuk megálmodott változatával.
Vegyük Egerből Kovács Nimród pincészetét, akik a 2010-es évjáratot hozták a mustrára, mely 2005-ben telepített tőkék „gyümölcse” és a szőlész szerint is egy vállalható tétel. Kollégám által egy cikkben a „Mátrai királyfi”-nak titulált Losonczi Bálint is jelen volt Gyöngyöspatáról a tőle elvárt minőséget hozva. A zalai Kerkaborum, Bussay doktor keze alól származó 2009-es száraz és félédes sav domináns furmintjait kínálta, míg a Balaton-felvidéki Köveskálról a Pálffy pince borait kóstolhattuk.
A somlói Fekete pince 2006-os furmintjával avattam fel a poharamat. Az első korty után nem értettem a bort. Éreztem, hogy fahordóban is volt, de a reduktív jelleg valahogyan mégis dominánsabban kiérződött. Mint megtudtam ez annak volt köszönhető, hogy az erjesztés fahordóban történt, majd ezután került át acéltartályba a tétel, így máris helyükre kerültek a dolgok. A 2007-es fiatalabb változat teljesen más jegyeket hozott előtérbe; színben érettebbnek mutatkozott, ízre pedig sokkal gyümölcsösebb volt. Egyetértettünk a termelővel, hogy az utóbbi tétel sokkal inkább összhangban volt.
A somlói vonalon továbbhaladva, egy újabb nem mindennapi összehasonlításra volt lehetőségem Kolonics Károlynál. A 2009-es furmintját kétféleképpen iskolázta. Nem a reduktív kontra hordós variációról van szó, hanem kétfajta hordós érlelésről. Az egyik két évet pihent akáchordóban, az érlelést szép illatokkal és aromákkal köszönte meg, kellemesen hosszú lecsengéssel. A másik egy évig állt tölgyfahordóban, ami férfiasabb karakterrel egy időt állóbb bort eredményezett. Szívesen újra kóstolnám egy év múlva – ha még lesz belőle.
Tornai-ék a 2009-es Classic-ot töltötték először poharamba, majd ezt követte a 2008-as Apátsági Furmint, ami a gasztro bor kategóriába sorolható – ételt kíván. A két éves érlelés után (egy év hordóban, egy év palackban) a hordóhasználat szépen köszön vissza egy enyhe mikrooxidációs érzet kíséretében. A pincének egy dűlőszelektált tételéről van szó, amiből mindösszesen négy hordónyi készül.
A jókedvűen kortyolgató magyar közönség között elvétve ugyan, de hallottam külföldi szót is. Egy kanadai származású Hong-Kong-i borkereskedő elismerően nyilatkozott a felhozatalról, különösen a kézműves borászati eredményeink fogták meg. A természetes borok külföldön egyre inkább keresettek, ezért azt gondolja, boraink megállnák a helyüket egyéb piacokon, akár a magas középkategóriás szortimentben is. Beszélgetés közben volt alkalmunk kicsit együtt kóstolni, a 2009-es Bardon Alpha mindkettőnk szerint egy izgalmas tétel volt. Ezután a tokaji kínálat szemrevételezése kezdődött, a „This is fantastic!”- felkiáltást többször is hallottam.
Az eseményen megjelent a borvilág apraja-nagyja; borszakírók, bloggerek, oktatók, akadémiai tagok és lelkes borfogyasztók. Egyes borászok, akik nem kifejezetten foglalkoznak az esemény nevét adó szőlőfajtával szintén jelen voltak; Szentesi József lányával kóstolgatott, Gál Titit pedig húgával kaptuk lencsevégre.
Fajtakóstolóként még egy ilyen kaliberű rendezvényről nem tudok Magyarországon – javítsanak ki, ha tévedek – pedig mennyire jó volna, hiszen kiváló lehetőség ez a borászoknak összemérni boraikat, netán más régióból, más termelőktől új ötleteket meríteni. Mindemellett a fogyasztók, egy helyen egy szőlőfajta megannyi arcát megismerhetik, és kedvükre kóstolhatnak kulturált környezetben.
Vinoport! Furmint Február után lehetne esetleg Juhfark Június?
Nosztalgiázzunk is egy picit, itt van az első Furmint Február Nagykóstolóról készített videónk:
