2012. május 5. – szöveg: Gonda György, fotó: Ny.G.I.
Napos szombat délelőtt, langyos szellő fújja az orgona illatát a kelenföldi buszpályaudvaron. Az egyszeri utazó hirtelen arra lesz figyelmes, hogy 25 mindenre elszánt ember tűnik fel a 4. állásnál. Nem az, az igazán meglepő, hogy ilyen sokan várnak az etyeki buszra hanem, hogy mindenki kezében borospohár („csak” műanyag) és egy fiatalember lelkesen tölti a bort. A fiatalember Nyulasi Gábriel Az ihatóbb Magyarországért Egyesület elnöke, a bor pedig egy badacsonyi rizling.
(A Mi rizlingünk 2011, Badacsony) A korai koccintás oka, hogy mindig így szokott lenni, illetve az ünnepi alkalom, mert 4 éve volt az első bortúra az egyesület szervezésében. Az ünnepi köszöntő végére a busz is befutott, amit megszálltunk okozva egy kis tumultust az út feléig. Szerencsére volt hűtés és jó hangulat, így kibírtuk a közel 45 perces utat.
A bortúra az Újhegyen kezdődik Kertész Zoli vezetésével, aki a Kertész Családi Pince tulajdonosa. Irány a domboldal, ki a szőlőbe, kiadós séta a szürkebarát tőkékig, ahol a 2011-es Carla vár minket. A Carla Pinot Noir-ból készült habzó bor, színe kissé pirosas, halvány rosés. Kellemesen hűvös, frissítő, bőséges piros gyümölcsös illat és íz. A nyár slágere lesz, amíg el nem fogy. Jól esett, mert már dél felé jár az idő, meleg van és sok homokot fúj a szél.
Aztán indulunk vissza az újhegyi pincesoron. Szerencsére egyre több hely nyitott ki, várja az erre járó kirándulókat, borkedvelőket. Nem csak borokkal, hanem harapnivalóval, s ez már így lesz minden hétvégén. Mivel hamar fárad a pesti ember és hamar lesz szomjas meg is pihentünk Rókusfalvy Pálnál egy pohár Sauvignon Blanc–ra, ami 2009-es év termése volt. Szépen beérett, gyümölcsös, barátságos sauvignon, kerek, gyümölcsös, kicsit hordós ízekkel. Igazi fogyasztóbarát.
Szépen lassan megérkezünk Etyek másik végére a Kecskegödörbe, ahol a Kertész család pincéje található. A padok, poharak, borok és pogácsa a fák alatt készen állnak fogadásunkra. Kertész Zoli mesél arról, hogy 6 hektáron gazdálkodnak és 2005 volt az első évjáratuk. Zoli mint tulajdonos eddig a szőlő mellett a fémiparban volt érdekelt, de idén már Ő is csak a szőlővel foglalkozik. Van segítőtársa Monostori Balázs borász személyében, aki Vylyan pincénél tanult, így aztán a kissé újvilági vonalat próbálják ötvözni Zoli klasszikusabb ízlésével, de erről majd később. Gyakorlatilag az összes szőlőfajta megtalálható a palettán, ami Etyeken divatos és elfogadott.
Tudtuk, hogy fárasztó nap lesz, de a hátralévő kilenc borra és kiadós csülkös székelykáposztára nem számítottunk. Arra pedig főleg nem, hogy a fák alatti hűs, füves rész is igen népszerű lesz. Jöttek szépen sorban a minták: fehér Pinot Noir 2011, Zöldveltelini 2011, Királyleányka 2011 és 2010, Sauvignon Blanc 2010, Chardonnay 2011 és 2010. Aztán két kapható tétel a Pinot Gris 2008 és Chardonnay szintén ebből az évből. A kitartók még Pinot Noir-t is próbálhattak, de én ebből már kimaradtam.
Röviden, összefoglaló jelleggel a borokról. Etyeken még mindig divat, vagy megszokás, hogy kicsit korán szüretelnek, savban gazdagon, éretlenül, ahogy az a pezsgőalapanyagnál elvárt. Ám ilyen anyagból csendesbort is készítenek, ami nem díjazandó dolog. A Kertész Pincében ez nincs így, az összes bornál érezhető volt, hogy kellő érettségben szedték le a szőlőket, sőt néha talán túl is mivel egy-két szárazra erjedt tételnél picit megszaladt az alkohol. Persze a borvidéktől elvált savszínt és szerkezet megvan, de emellett törekednek a kerekségre, a savak gömbölyítésére. Ezen sokat segít az előszeretettel alkalmazott battonage technika, illetve több tételnél vegyítik a bor hordós és reduktív verzióját. Jellemző még a borokra a gazdag gyümölcsösség, és a fajtajelleges jegyek.
Olyannyira fajtajelleges jegyek, hogy például a Pinot Gris inkább hasonlított egy badacsonyi szürkebarátra, mint egy etyeki stílusú Pinot Gris-re, és én ennek személy szerint örültem. A kedvencem a 2011-es Királyleányka volt. A fajtát magát is nagyon kedvelem, ennek a bornak a kétarcúsága pedig megfogott. Illatban tényleg olyan, mint egy királyleány: elbűvölő, kedves, bájos, virágos, gyümölcsös. Belekortyolva pedig egy szigorú, szikár, savhangsúlyos, lendületes bor és jóval kevesebb fehérvirág és szőlős érzet. A véleményemmel nem voltam egyedül sokan másoknak is kedvence volt.
Talán kiérezhető a fentiekből, hogy az összes borral nagyon meg voltam elégedve, főleg azért, mert nem akart több lenni, mint ami volt. Nem voltak eltúlzott alkoholok, testek, aromák, csak amit Etyek tud és ez így van jól. A sok finom bort megkoronázta a nagy üstnyi csülkös székelykáposzta, amely mellé jól ment a Pinot Gris. A nap még tovább tartott, amikor én elindultam haza kissé fáradtan, ahogy egy ilyen naptól elvárható és kissé el is szunyókáltam a buszon.
Szép emlék marad ez a nap. Az ihatóbb Magyarországért Egyesület ismét jót tett a túrázókkal. Mindenkit biztattok, hogy a május 19-20-án tartandó Pincefesztiválra látogasson ki a Kecskegödörbe a Kertész Családi Pincéhez. A benzinkútnál leszállva, a mellőle induló kavicsos úton csak 5 perc könnyed séta. (Szerk.) Illetve arra is biztatnánk a kedves borozni vágyókat, hogy jöjjenek el a következő bortúránkra május 26-án a Fabro Pincészetbe!
A Fabro Bortúra elérhetősége a Facebook-on ideklikkelve!
