2009. július 20.
Heimann Zoltán Eszterbauer Jánosnak adta tovább a szót, ezzel a gesztussal első ízben fordult elő, hogy egy borvidéken belül maradt a borstaféta. Eszterbauer Jánosnak – saját bevallása szerint – gyermekkori „játszótere” Szekszárd és a szőlő. A család szőlőműveléséről már 1746-os levéltári adatok is tanúskodnak. Az ősök, és a hagyományok tisztelete ennek megfelelően a borászat minden területét mélyen áthatja. A szekszárdi borász elkötelezettsége nyilatkozatában is megnyilvánult.
– Mi foglalkoztatja Önt mostanság?
– Néhány évvel ezelőtt azt a célt tűztem ki magam elé, hogy a lehető legrövidebb időn belül nevet és elismerést szerezzek a hazai borpiacon. Egyik legfontosabb feladatomnak tartom, hogy a legalább 260-270 éves szőlészeti és borászati múlttal rendelkező családomat visszahozzam a szekszárdiak élvonalába. Úgy látom, hogy az idei évre borászatunk minőségben és megjelenésben elért egy olyan szintet, mellyel közel kerültünk célunk eléréséhez, igazolják ezt a borversenyeken elért eredményeink, és a boraink iránti kereslet növekedése is. Válság ide vagy oda, mi az idén jelentősen növeljük értékesítésünket. Természetesen ehhez kellett Szekszárd sikere is, a borvidékünkön megvalósuló összefogás eredményeként lefaragtuk a versenytársaktól való lemaradást.
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Minden eszközzel a lokálpatriotizmust erősíteném a hazai fogyasztókban és a szakemberekben is. Itt van például a Kadarkánk, balkáni eredetétől függetlenül ma már a miénk és Hungaricumnak nevezzük, csak sajnos a külföldi fogyasztó mit sem tud erről. Hogyan is tudhatna, amikor még belföldön is hiányos az ismertsége és az elismertsége, sőt még a borászok is nagy szórást mutatnak a Kadarkában. Ennek következményeként tele vagyunk ellentmondásokkal. Takler Feri rendszeres kritikája: „mért viszik be a Kadarkát a világfajták utcájába?” És milyen igaza van, a csersavak, tanninok és extrakt versenyében a Kadarka soha nem fog nyerni, de ha valaki a legszebb színt, illatot, savharmóniát, fűszerességet, kedvességet, bájosságot szeretné felfedezni egy vörösborban, akkor egy jó Kadarka mindent megelőz. Ha a szakma tudja, hogy mit vár egy Cabernet Franc-tól vagy Pinot-tól, akkor mért nem lehet ezt a Kadarkára is megfogalmazni és érvényesíteni? Én például a borversenyeken külön Kadarka kategóriát indítanék.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– Szentgyörgyhegyre, Nyári Ödönnek adnám a stafétát, akit a közelmúltban ismertem meg. Rövid ideig tartó találkozásunk is meggyőzött arról, hogy egy értékmegőrző és tisztelő, igazi lokálpatrióta borászember.
