Tóth Zoltán foodie írása
Az ötödik éve futó Nemzeti Borkiválósági Program gazdái maguk sem gondolták, milyen nehéz fába vágják fejszéjüket, amikor elhatározták, hogy az országhatáron túlra is kiterjesztik a program fókuszát. Midig is volt határon túli szekció a kiválóságok között, de most először azzal a szándékkal kezdtek minták bekérésébe, hogy kifejezetten egy szűkebb régió, Erdély magyar borászainak tudásáról, sikereiről számolhassanak be. A munkát összegző kalauz (Erdély – Kárpát-medencei borkalauz) bemutatóján Balla Géza borász szükségét is érezte kiemelni, hogy a rendszerváltás óta a jelenlegi kormány az első, amelynek egy ilyen kezdeményezés az eszébe jutott, elősegítendő a külhoni magyarokkal való kapcsolatok fellendítését, ápolását.
A törekvés nehézségét jó mutatja, hogy több fronton is kompromisszumra kényszerült a kiadó. A tervezettnél jóval kevesebb borásszal sikerült csak felvenni a kapcsolatot, így a teljes körkép helyett inkább csak ízelítőt kapunk az erdélyi borok sokszínűségéből. A kapott minták egy része nem azzal a szándékkal készült, hogy egy bírálaton, versenyhelyzetben, hanem hogy a helyi kisbolt polcán bizonyítson, így végül ezek nem kerültek bemutatásra. Ráadásul végül úgy adódott, hogy a kiemelésre érdemesnek tartott tételek mind Krasznában és Bánátban készültek, azaz „csak” a tágabb értelemben vett Erdély területén.
Ahogy azt a munkát koordináló Dr. Kiss Eliza kiemelt borágazati feladatokért felelős miniszteri biztos is hangsúlyozta, mindezekkel együtt is hiánypótló a kiadvány. A füzetecske akár egy tágasabb kirándulókabát-zsebben is elfér, tartalmazza a bemutatott borászatok elérhetőségeit, így jó szolgálatot tehet, ha a táj szépségei mellett a helyi termelők életét, borát is meg akarnánk ismerni. Magyar termelőkről lévén szó nyelvi korlátokkal sem kell számolni, ha foglalunk, barátkozunk.
A könyv bemutatójára elhozták valamennyi, a könyvben szereplő tételt, közülük néhány Balla Géza és Recas bort meg is kóstolhattunk. Egyet kell értsünk Horkai Andrással, aki a bíráló csapatot vezette, valóban számos tételben megjelent a helyi terroir adta egyedi, ásványos, földes karakter. Számomra a legizgalmasabb Balla Géza különleges zamatú 2017-es Magyarádi fehér bora volt. A vöröseknél a Recas 2015-ös Medvetánca az egyensúlyával, Balla Géza ugyancsak 15-ös Sziklabor feketeleánykája fűszeres töménységével hódított meg többeket.
Ugyanabban bizakodhatunk, mint a szerkesztők: reméljük, hogy a kiadvány sikere meghozza más erdélyi borászatok kedvét is arra, hogy boraikkal bírálatra jelentkezzenek. Az évről évre gazdagodó kínálat pedig egyre több és több borbarátot ismertet majd meg Erdély ízeivel.