2012. május 16. – Gonda György
Az Ybl-villa volt a helyszíne Herczeg Ágnes, Vince, Vintex Négociant En Vins Depuis 1982, és a Les Vignobles Gregoire szervezésében egy 10 tételes Bordeaux En Primeur kalandnak.
Úgy történt, hogy Herczeg Ágnes egy külföldi szakkiállításon megismerkedett Philippe Larche-vel, aki a Vintex bordeaux-i kereskedő cég (negociant) résztulajdonosa, kereskedője. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve Herczeg Ágnes megkérte Őt, hogy Pozsonyból tegyen kis kitérőt Budapestre. Larche úr pedig azt válaszolta, hogy akkor hozz bort, csapjunk egy kis 2011-es évjárat kóstolót és képzeletben kössünk üzletet. Ezt Bordeaux-ban En Primeur-nak hívják.
Essen pár szó Bordeaux világáról. A minősítési, és az értékesítési rendszer pont annyira összetett, kifinomult és a hagyományokra figyelő, mint a borok. Teszek egy kísérletet a rövid összefoglalásra.
Először is a rendszer nem a földterületekben, hanem a château-ban azaz birtokban gondolkodik. Persze, hogy grand cru birtok legyél kell a grand cru terület is. A legrégibb besorolása a Medoc-Sauternes körzetnek van. 1855-öt írunk, amikor a mai napig is érvényes ötszintű osztályozást létrehozták. Mivel ebben nem túl sok birtok szerepelt 1932-ben egy újabb rendszer jelent meg a Cru Bourgeois. Ezt azóta többször felülvizsgálták, sokat változott. Az aktuális helyzet szerint minden évben megvizsgálják a termést és ez alapján, csak az adott évjáratra adják meg a jelölés használatának jogát. Mondanom sem kell, ez sem tetszik mindenkinek.
Most jön a nehezítés, mert 1955 óta külön minősítése van Saint-Émillion-nak is, amit 10 évente felülvizsgálnak. A többiek pedig beilleszkednek az AOC rendszer Bordeaux-ban érvényes verziójába. Nesze neked kedves fogyasztó.
Az értékesítési rendszer sem sokkal egyszerűbb. A borvidéken kb. 10 000 borkészítő tevékenykedik, akik boraiknak értékesítésében a brókerek és a kereskedők segítségét kérik. A brókerek és a kereskedőházak emberei áprilisban és májusban lekóstolják az előző évjáratot és felvásárolják a nekik tetsző tételeket. Ez az En Primeur. Ezek után a borok még tovább fejlődnek a pincékben, házasítják őket és érlelik még mielőtt a polcokra kerül. A kereskedőházak emellett rendelkeznek tulajdonnal így ők is készítenek borokat saját jogon.
Az En Primeur rendszer a borászatoknak azért jó, mert így meg tudják finanszírozni a következő évet. A kereskedőknek pedig, mert tudnak tervezni, az évjáratot bevezetni és szerintem bele is szólnak a dolgok alakulásába. A rendszer működik, bár jövőre az egyik grand cru a Château Latour kiszáll a dologból. A rendszer alapja véleményem szerint a hitelesség. A brókereknek és kereskedőknek hitelesnek kell lennie, hogy hihető legyen, amit mondanak, hiszen ez határozza meg az adott bor jövőbeni árát, a borászatok bevételét, és a vevők kiadásait. Emellett vannak, voltak és lesznek nagy tekintélyű szakírók, akik véleményükkel befolyásolhatják egy egész évjárat helyzetét. Robert Parker nevét mindenki hallotta már valamilyen kontextusban.
Erről a rendszerről tartott kb. fél órás angol nyelvű előadást Philippe Larche, majd után megkezdődött a kóstolás.
Nagy kiváltság volt 2011-es borokat kóstolni Budapesten, ráadásul egy időben a tétre menő tesztelésekkel, mert nem szokás ezeket a tételek kihozni Bordeaux-ból. Így én is nagy érdeklődéssel vártam a történéseket. Arra hamar rájöttem, hogy ezeknek a boroknak a felméréséhez évtizedes tapasztalatra és magabiztosságra van szükség. Így én nem is vállalkoztam jóslásokra, csak úgy magamban intéztem ezt a dolgot és inkább élvezkedni próbáltam. Hasonló nehézségeket támasztanak ezek a borok, mint a hazai viszonylatban féléves somlói, badacsonyi, tokaji borokat kóstolni. Lendületes savszerkezet, kicsi nyúzottság (hordóminta), kócosság, fiatal és gazdag tanninok, sok esetben mindent elsöprő gyümölcsösség. Ezek jellemezték a megkóstolt 10 tételt. Mindemellett érezhető volt bennük a készítők felkészültsége, amitől a borokban volt egy nagyon élvezhető magabiztosság, igazi ifjú királyfiként viselkedtek. A hordóhasználatból pedig csak tanulni lehet, mindegy, hogy 8 vagy 120 eurós bor volt a pohárban.
A 2011-es évjárat picit kevesebbre értékelt, mint a 2009-es vagy a 2010-es ezért az árak várhatóan kb. 30%-val lesznek kevesebbek. Ez a kevesebbre értékelés csak annyit jelent, hogy egy jó átlagos évjáratról van szó, amiből hosszabb távra is érdemes vásárolni. Engem meggyőztek.
Mivel fogalmam sincs ezek közül mi kerül a magyar piacra nem fárasztok senkit részletes leírásokkal, inkább közlöm a sort és aláhúzom az én kedvenceimet. A legtöbb bor Cru Bourgeois kategória, az ettől eltérőt külön jelöltem.
Château Belle Vue Haut-Medoc (várható En Primeur ár: 8,5 €) 46% Sauvigon 31% Merlot, 23% Petit Verdot; Château Tour Saint-Bonnet Haut-Medoc; Château Poujeaux Moulis (16 €) 40% Merlot, 55% Sauvignon, 5% Petit Verdot; Château de La Riviére Fronsac (10 €); Château Joanin Bécot Cotes de Castillon; Château La Gomerie Saint-Emilion 100 % Merlot (40 €), Château Beau-Séjour Bécot Saint-Emilion 1er GCC B (32 €); Clos Fourtet Saint-Emilion 1er GCC (65 €) 89% Merlot, 7% Sauvignon, 4% Franc; Château La Conseillante Pomerol (120 €) 85% Merlot, 15% Sauvignon; Aria du Château de La Riviére Fronsac 75% Merlot, 25% Sauvignon és Franc.
Ráadásként további Aria bort kaptunk még mivel a La Riviére borászat a Vintex cég érdekeltségébe tartozik. Egy 2009-es és egy 2002-es évjáratút volt módunk kóstolni.
Összességében az eseményhez illő helyszínen, a témában profi előadóval, elbűvölő és nem kevésbé felkészült háziasszonnyal, sok ígéretes borral tölthettem el egy nagyon tanulságos délutánt.
