2011. február 5. – Nyulasi Gábriel
„- Szőlész. Szőlész vagyok… szőlész-borász- mondja ő… -A szőlő az alap. Az a legfontosabb! Ha az nem jó, semmi sem jó.” – idézet kolleginánk Szöllősi Hajni írásából, amit Borbandi és borai ihlettek. Demeter Endre alias Borbandi, egy borász aki írni tud, hiszen saját blogot szerkeszt. Végre! – sóhajtottam elégedetten, hogy sokat nem kell várnom és sorjáznak a borstafétában sorai. Aztán az élet felülírta az elvárásokat, és megnyújtotta az időt. Valahol pihent az írás, fejlődött mint Endre borai a hordóiban, hogy aztán lepalackozza mindannyiunk örömére. Itt olvasható az eredmény – tessék, kóstoljátok!
– Mi foglalkoztatja Önt mostanság?
– Az év kezdete mindig nagy várakozásokkal teli. Ahogy a napforduló után részesei vagyunk a Természet újjászületésének és körforgásának, mindig nagy reményekkel tekintünk az új évjáratra. A cél a dűlők kifejezése, ezért igyekszünk a lehető legjobb feltételeket biztosítani a szőlőnek, hogy megmutathassa, mit tud. Végeredményben nem más ez, mint a legmagasabb minőség elérése. Az embernek korlátos számú szüret áll rendelkezésére, ezért szerintem minden évet úgy érdemes kezdeni, hogy idén sikerülnie kell a tökéletes évjáratnak, amikor végre bebizonyíthatjuk a világnak mi Tokaji borvidékiek, Mádiak, hogy nem csak az édes borok terén vagyunk dobogósok, hanem első tízben a helyünk a száraz fehérek között is. Ennek elismertetéséhez első lépés a csúcsminőség. Azt tanultam, hogy mindenki végezze el a munkáját becsülettel, és akkor minden rendben lesz. A kiváló borok készítésén kívül nincs is más lehetőség a kezünkben, marketingre sosem telt, állami segítséget nem kapunk, ezért kétszer annyira kell igyekeznünk. Pontosan tudom, hogy milyen érdekek mozgatják a modern világot, és hogy a Világörökség fenntartása, a hagyományok haladó és kutató ápolása kevésbé érdekes, mégis eltökélten bízom abban, hogy hamarosan sikerül az áttörés a nemzetközi véleményformálóknál, és egy igazán szerencsés évjárat esetén már nem ignorálhatnak minket tovább. Nagyon szép közösség a miénk, igazi boldog kaláka, baráti társaság.
A konkurencia szó nem tudjuk pontosan mit jelenthet, ezért mindegy is, hogy melyikünknek sikerül először, én pont annyira fogok örülni. A nagy évet azonban készen kell várni, hibázni nem lehet. Sosem tudjuk előre, melyik lesz az, így már metszéstől mindent tökéletesen kell csinálni, a kezdeteken nagyon sok múlik. Pontosan ezért idén is az extrém terméskorlátozást választottuk, így metszünk a későbbi kapkodás megelőzése érdekében. Helyesnek látom, ha van elképzelésünk a jövőről, a célokról, ha már az év elején tudjuk mit szeretnénk, és ezt igyekszünk a szőlővel is korán megbeszélni. Közben készítünk elő területeket telepítésre, a pincében pedig rendet tartunk és figyeljünk a borok fejlődését, féltő gonddal. Azt gondolnánk, hogy amíg a Természet pihen, nekünk is jut ebből egy kevés, de munka mindig akad. Mellette azonban szánunk időt egymásra is, összejárunk, mert az nagyon fontos. Tegnapelőtt járt nálam Maurer Oszkár barátom, akitől a stafétát kaptam, és sok erőt és hitet egész eddigi munkámhoz. Nagy öröm elbeszélgetni a kézművesség egyik élő legendájával, a Szerémség feltámasztójával annál is inkább, mivel az ő borvidékének sokat köszönhet a miénk. Van is egy közös szerémi zöld kísérletünk, ami ugyan kicsi, de a jelentősége talán annál nagyobb. Sosem mulasztjuk el a közös és külön kóstolókon kiemelni ezt, segítjük egymást, ahogy tudjuk, mert ez helyes. Most is jó volt együtt kóstolni, beszélgetni, tapasztalatot és eszmét cserélni, erőt adni egymásnak.
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Nagyon örültem, amikor először találkoztam Veletek. Gyermekkorom óta biztos vagyok abban, hogy boldogabb lesz a boros nemzetünk, ha a mindennapok és a különleges alkalmak borai egyaránt jók, ihatók, szerethetők lesznek. Ez meg fogja szépíteni az élet más területeit is, sokkal többet segít rajtunk, mint azt elsőre gondolnánk.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– Orosz Gábor az általam legjobban tisztelt emberek egyike. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ismerhetem, és felnőttként megtanított a szőlő és a borászkodás rejtelmeire, és annál sokkal többre, a bölcs megfigyelésre és a türelemre. Itthon ugyan kevesen ismerik, sok honfitársunkhoz hasonlóan a világ távoli vidékein többre becsülik, de mivel ezt maga érdemelte ki boraival, azt gondolom érdemes megkóstolni őket.
