2010. decemeber 27. – Nyulasi Gábriel
Élvezzük a borokat, akár egy téren kortyolunk, akár egy teremben tesszük ezt. Hogy a körülmények változóak? Hja kérem, nem lehet minden tökéletes, egy hétvégén kint is, bent is folytak a nedűk. Lenn a téren és benn a teremben. Lehetőségek az ízlelőbimbók tornáztatására, hogy egyesek úgy érezték, hogy borfanatizmusukat kihasználták? Az igazság bormezején mindenki elfér, néha csak vastag bőr kell hozzá – csak tessék, tessék… Pohárral a kézben kattintani kockáról, kockára a karácsonyi ételek készítése közben, vagy várva a Kedvest, esetleg az utolsó ajándék becsomagolása után, egy mosolygó koccintás alatt…
Sokan sokfélét írtak a Borjourról, szapulták nagy hangon, szidták a szervezőket, a kiállítókat, a látogatókat egyszerre. Divat lett a hibakeresés, a negatív kritika, természetesen mi sem megyünk el szótlanul itt a 100 akós pagonyban a rossz szájízt okozó tényezők mellett. Ám azért ne legyünk örökös lefittyedt ajkú Fülesek. Inkább kortyoljunk békés taoistaként, mint Micimackó, vagy ugrándozzunk fesztiválról-fesztiválra, mint Tigris. Ha így teszünk Róbert Gida is mosolyogni fog ránk, és Malackának sem kell rettegnie ahogy hazaér az Oktogonra.
Persze, hogy voltak hibák, a tömeg nem fért a gömbbe (ELTE Gömb Aula) a büfévacsorát csak egy szűk („élelmes”) réteg élvezhette. A borászatok mikro-standjai fényárban úsztak, amúgy a gömböt a nem túl kóstolóbarát romantikus félhomály uralta. Reméljük, hogy legközelebb jobb lesz a szervezés, a rendezők több fórúmon elismerték tévedéseiket. Az ihatóbb Magyarországért stábja ott szorongott a húsdarálóban. Fogd a bort és fuss! Ám az emberek természetesen megálltak, a szűk helyek még szorosabbá váltak. Ugyanakkor kiváló volt a felhozatal borászatokból, és borokból egyaránt. Az egy négyzetméterre jutó díjnyertes nedűk és vonzó hölgyek száma is kimagasló volt a Borjouron.
Arról se feledkezzünk meg, hogy közönség is tehet arról, hogy hadiállapotok alakultak ki. Mintha egy süllyedő hajón, az emberi mivoltukból kivetkőző utasok között jártunk volna. Egyszerűen be kell látnunk, hogy ahol sok ember összegyűlik borozni, ott bizony felerősödik az örömszerző borivással együtt járó mértéktelenség is. Boros eseményen megjelenni sikk, divat – ezt el lehet mondani nagyobb társaságokban. Ám ehhez gyakran nem járul nemhogy borkultúra, de még alap kulturáltság sem. Tehát sokan egyszerűen csak inni járnak, és olyanok, mint a vasárnapi autóvezetők, ha igazi forgalomba kerülnek. Azt se tudják, hogy melyik bort igyák, csak tölts, tölts, és újra tölts.
Hubertova Henrieta véleménye (www.facebook.com/ihatobb) az estéről: „A lényeg az, hogy nem azt kaptuk, ami hirdetve lett… Természetesen a borászokat és a finom borukat kivéve… Mivel ők mentették meg az egész estét. Ennek ellenére mi a legjobbat hoztuk ki számunkra merthogy „Always look on the bright side of life” és elvonatkoztattunk attól a sok bakitól, ami itt ért bennünket.”
Ha meg akarsz állni áhítattal, egy borral a kezedben és alfába lemenve a hozamkorlátozás mértékén elmélkedni, na ezzel ne ilyen rendezvényeken próbálkozz. Hanem gyere velünk bortúrázni!
Gratulálunk a díjnyertes boroknak, és reméljük, hogy az univerzum tágulása mellett a Gömb Aula kapacitásai szervezéssel növekednek majd, vagy új helyszínre költözik majd a show.
Jött a vasárnap, ahol lassan kúszott az idő a Liszt Feszten, a belvárosi Liszt Ferenc téren megrendezett újbor fesztiválon. Babakocsit tologató szülők, japán turisták alkották az óvatosan növekedő derékhadat. A kissé csípősre váltó novemberi levegőben izzottak a kültéri gázrózsák, sülkolbászok, lazán elhelyezett pultok mögött pihenő borászok. A Borjour után egy igazán kellemes levezetés volt a rendezvény, itt miénk volt a tér. Maurus Pincészet és Miklóscsabi a két móri jó barát egymás mellett, biobor az egri borvidékről. Ifj. Kamocsay Ákosnál kóstoltam egy keveset a 2010-es újborokból, kicsit még kócosak, fésületlenek voltak, nehéz ilyenkor hosszú távú jóslatokba bocsátkozni.
Leginkább „Csakazízéért” kortyol az ember ilyen borokat. A zsenge frissesség, a még törékeny egyensúly megtapasztalása, egy villanásnyi betekintés az évjáratba, mely 2010-ben a szőlészeket, borászokat szokatlanul nagy kihívások elé kényszeríttette. Látogatásunkkor éppen nem szólt a zene, aminek a a színpadhoz közeli standokon örültek a legjobban. Amúgy a rendezvény igényes zenei programot kínált, leginkább a jazz szerelmeseinek kedvére. Lenkey Gézánál, (akinek a bora nem hiányozhatott az ünnepi asztalról sem) is kortyoltunk pár ismerős és még ismeretlen tételt. A tokaji harmóniák mestere nem más, mint a mádi kör vezére Szepsy István. Kültéren télen a bort érdemes gyorsabban megízleni, hiszen a gyors hőmérséklet csökkenés élvezhetetlenné teszi a kóstolást. Ilyenkor jönnek a forralt borok és társaik… Ahányan meghirdették a rendezvényt, a végén bizony nem sokan foglalkoztak vele, beszámolók, tudósítások, képriportok elmaradtak – így most hiánypótlónak is mondható cikkünk. A Liszt Ferenc téren található éttermek és kávézók kezdeményezésére első alkalommal került megrendezésre ez a fesztivál, debütálásnak jó volt, várjuk a folytatást!
Összefoglalva, élvezzük a borokat, akár egy téren kortyolunk, akár egy teremben tesszük ezt. Mindenhol a helyzetnek megfelelően, a legjobbat kihozva a borokból, az emberekből, magunkból. „Mert minden bölcsesség alja, melyet a magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság.” (Márai Sándor)
