Pitiáner és gyerekes dolgok is felbukkannak a boros rendezvények szervezése körül, de ezekkel nem érdemes foglalkozni. Nagy Sebestyénnel, a főszervezővel beszélgettünk a borkóstolás stratégiájáról és a távlati célokról. Sok mindent elárult, de nem mindent, mert… Khm… Ez a cikkből kiderül.
Telt ház, ez a siker igazi fokmérője, és már évek óta bizonyít a rendezvény. A BorJour Magnumra idén rekordidő alatt elkelt szinte az összes jegy. Már minden Borjour rajongó várva várja a kapunyitást… Addig is Nagy Sebestyén lát el minket hasznos tanácsokkal, illetve még belekapunk a hazai borvilág jelenségeibe.
Évről évre Ti szervezitek a legnagyobb kóstolót, gondoltad volna az első rendezvények után, hogy tartós lesz a siker?
2010-ben volt az első Borjour Magnum, akkor azért már látszott, hogy a magyar bor belföldön egyre divatosabb. Azt lehet, hogy nem gondoltam volna, hogy hét évvel később, két nappal a rendezvény előtt ki kell tennünk a Millenárisra a megtelt táblát úgy, hogy hétezer forintba kerültek a belépők…
Az űrkutatás egyszer kiűzte (tavaly) a Borjour Magnumot a Millenárisról. Most visszatértek újra a megszokott helyszínre, ez most akkor a legjobb hely a Magnumozásra?
Hát, igen, tavaly egy három hónapos NASA-kiállítás elfoglalta a komplett Millenárist, nem voltunk boldogok, hogy el kell költöztetnünk a rendezvényt. Két-három éve már az a helyzet, hogy a Borjour Magnumot 3-4000 vendég látogatná, de jóval kevesebb belépőt tudunk eladni helyszűke miatt. De sajnos nem tudunk olyan rendezvényhelyszínről, mely központi, legalább 3000 fős, nem „expós”, nem „sportcsarnokos” – mert az olyat nem szereti a boros közönség egy része –, alkalmas arra, hogy befogadjon kétszáz borászati és gasztrós kiállítót, tehát rendezvényszervezési szempontból is megfelelő a kialakítása, felszereltsége, megközelíthetősége, stb. Ha valaki tud ilyet, szóljon – komolyan!
A szinte korlátlan borfogyasztási lehetőséget előidéző mintegy 200 termelő közé, hogy tudott bekerülni olyan borászat, akivel még nem találkoztatok?
Minden évben felbukkan jó néhány új, fiatal borászat, melyek éppen akkor lépnek piacra a boraikkal. Ha ezek a borok elérnek bizonyos minőségi szintet, örülünk neki, ha jönnek. Sok rendezvényre járunk felfedezni ezeket, és ha minden kiállító minden borát nem is kóstoljuk előre, információt mindenkiről gyűjtünk, ha nincs közvetlen tapasztalatunk.
A sok ital bizony megkívánja az ételfogyasztást is, mint rutinos kóstoló, szerinted mi a legjobb választás ilyenkor az egyensúly fenntartására?
Kell előtte egy nagyot ebédelni… Én borkóstolás közben nem szeretek semmit sem enni, még egy ártatlannak tűnő pogi is el tudja billenteni az érzékelést. De közel húsz gasztronómiai kiállító lesz, mindenki fog tudni választani magának. Azt tapasztaljuk egyébként, hogy egyre nagyobb azoknak az aránya, akik mélyebben érdeklődnek a borok iránt: ők tudatosan érkeznek, előre kiválasztott borászatokhoz, keresnek bizonyos szőlőfajtákat, bortípusokat – és használják a köpőedényeket. Tényleg évről évre egyre több bort öntünk ki a Borjour Magnumon! Ez szlogennek mondjuk nem jó, de annak örülünk, hogy érezhetően nő a tudatos, valamilyen szinten képzett borfogyasztók száma.
A Furmint Február, a BorJour Magnum és a VinCE Budapest sem került be a Borászportál 50-es listájára, mint meghatározó esemény – mi a véleményed a hazai borsajtó állapotairól?
A kérdés első felére a rövid válasz annyi, hogy sajnálom a nevezett site olvasóit. Az igazi bormédia mindeközben csendben teszi a dolgát: blogol, magazinokat ad ki, rádió-, tévéműsorokat készít, könyveket ír és tartalmaival elér jó sok borfogyasztót. Szerintem ma már egészen színes a mezőny és ez jó! Van egy pici közös érdemünk abban, hogy a magyar bor töretlenül népszerű itthon. A minőségi magyar borászat alapvetően két forrásból tartja fent magát: EU-s támogatásokból és a belföldi fogyasztásból, minden egyéb jelentéktelen – még úgy is, hogy van néhány kisméretű, nagyon magas minőséget előállító borászat, melynek exportja eléri az ötven százalékot, de ez nagyon ritka. Ennek a belföldi keresletnek a fenntartása tehát fontos érdek és nagy szerepe van benne a médiának, a kereskedőknek, vendéglátóhelyeknek, rendezvényeknek.
Nem tudjuk kikerülni a kérdést, de a bor(rendezvényes) piacot torzító vállalkozások ellen, mi lehet a megfelelő hozzáállás?
Egy interjúban elmondtam erről a véleményemet, kaptam is sok visszajelzést utána, de most már túllépnék ezen. A Furmint Februárt szervező Kézdy Dánielnek volt erről egy édes mondata: „Minden, ami a furmintot segíti, jó, akkor is, ha az ördög csinálja.” Teljesen egyetértek. Az százhuszadrangú kérdés, hogy egy boros rendezvényszervező médiavállalkozó néha etikátlanul jár el: Facebook-kommentek miatt kitilt a rendezvényeiről újságírókat, a boros honlapján az 50 legfontosabb boreseményt összegyűjtő cikkbe nem teszi be a tavasz három legnagyobb eseményét, mert konkurenciának érzi őket, valamint annyira szereti mások ötleteit, hogy már-már sajátjaként kezeli őket… ezek pitiáner, gyerekes dolgok, nem kell foglalkozni velük. És igaza van Daninak: még ez az ember is közénk tartozik, még ő is hozzátesz a magyar bor népszerűsítéséhez, akkor is, ha egy kicsit furcsa a technikája.
Nemrég találtam egy remek kis térképet elmentve a gépemen. Egy világtérkép, melyen az látható az egyes országoknál, hogy ott melyik a legnépszerűbb alkoholos ital: a sör, a bor vagy valamilyen spirit. Mindössze 12 országban nyer a bor, és Magyarország köztük van. Még mindig. És bár csökken a fogyasztás, azért még 20 liter fölött van évente, úgy, hogy ennek legalább 90 százaléka magyar bor. Ezt – vagyis az első helyet és a magyar bor iránti kiemelkedő hazai érdeklődést – jó lenne megtartani a fogyasztók igényességének növekedése mellett. De ha nő a vásárló tudatossága, tudása vagy egyszerűen az értő érdeklődése, az azért terhet tesz a magyar borászokra is. Az 5-8 eurós tartományban, vörösborok esetében, már most elég nehéz magyar borok mellett érvelni, ha mondjuk megnézem, mit tudnak ebben a szegmensben például Spanyolország itthon kevéssé felkapott vagy talán teljesen ismeretlen borvidékei… Erről a boros média, a magyar borszakértők szemérmesen hallgatnak, cinkosaik vagyunk a borászoknak, de hát ez nem mehet így a végtelenségig. Pedig itt van ez a remek fajtánk, a kékfrankos, még jobban kellene sztárolnunk, a borászoknak is és nekünk, borszajkóknak is.
Hová fejlődhet a Borjour Magnum és vele együtt a Borjour, mik a távlati célok?
A szakmai órákat bővítjük, erősítjük évről évre. Talán már elértük, hogy ez a szakma egyik legfontosabb találkozóhelye. Ezen a vonalon szeretnénk még tovább erősíteni, más típusú rendezvényekkel. És van még jó néhány tervünk, de tudod, izé… mások is olvassák ezt.
Mit javasolnál a Borjour Magnumra látogatóknak, milyen tematika szerint kóstoljanak, vagy csak úgy carpe diem élvezzék a borfürdőt?
Improvizáljanak, és igen, élvezzék, ez a legfontosabb!
