2011.03.02. – Szabó Patrícia, Iványi Bianca, Nyulasi Gábriel
Szabó Patrícia
A Bourjour-on az volt a jó, hogy nem volt zsúr. Mert a zsúr szó hallatán az ember kicsit feszengeni kezd, érzi a szájában az ízt, amikor a nagynéni borzasztó szörpjét kellett inni és csak abban reménykedhetett, hogy leesik a porcelán mókus a televízió tetejéről, ezzel némi derültséget okozva. Ezzel szemben ez a zsúr könnyed volt és laza, barátkozós és pajtizós, kóstolgatós és csak finoman köpködős.
Lájkoltuk erősen. A régen látott ismerősöket és természetesen az újonnan becsatlakozókat is. Az ugyanazt a csajozós dumát negyvenedszer elpuffogtató egykor szebb napokat látott Korda Gyuri hasonmásokat és a feltörekvő yuppie harcosokat is. Ez a zsúr összehozott minket, ehhez korty nem férhet hozzá, a Káli-medence szőlészeitől meg sem állt a menet Villányig. Baba egy zsúr volt. A következőre pedig most iziben attendingolnánk, csak szólunk. Mert ha összekoccan két pohár…
Iványi Bianca
A Késői Szüret legnagyobb térfogatnyi „Borjour-ján” bolyongtunk most megint februárban. Ámulatba (és kétségbe) ejtő bordömping, viszonylag (számomra igencsak) szűk időintervallumba és tágas, fedett térbe zárt mega-kultúrkocsma, borász- és bor-ász-csúcstalálkozó. A kezdetben szisztematikus(ra tervezett) kóstolás utáni (ki)csapongás, a végén valódi buliba hajló hangulat: a majdnem száz borász több mint 250 borát nem ízleltük ugyan végig, ám Az ihatóbb Magyarország stábja így is szépen helytállt, szokás szerint kihozta a maximumot magából…
Ahogyan, és ezt nemcsak a szép lecsengések hatására mondjuk, a szervezők és a szereplők is. Emlékeink ennek ellenére sem szórványosak, puskának meg ott a bornotesz – bár a jegyzetek elég hevenyészettek benne és a betűk egyre jobban szétfolynak – ám száraz, lapos felsorolás helyett legyen most kicsit kicsapongó benyomássor a 2011-es Borjour Magnumról!
Borzsúrunk legnagyobb csábereje a korlátlan kóstolás és sokszínű kínálat (nem feltétlenül minőségi ingadozással) „wine-social-life”-jelleggel. Az ELTE Kongresszusi Központ háromszintes gömbaulája majdnem a teljességet (e hazányi borgolyóbist) fogadja be, zárja körbe jelképesen – hogy ihletettek legyünk, ne csak illumináltak. A galériákról így nemcsak a standokra és egymásra, hanem a borrégiókra is ráláthatunk, átláthatjuk, felfoghatjuk (nagyjából, hangsúlyozzuk, részben reprezentatív módon), mit tudnak a borászok és „boreszek”, valamint a borfogalmazók és borforgalmazók, mit tudunk kihozni és megalkotni ma ebből a földből, szőlőből, tudásból, akarásból és vágyból. (Azt, hogy ki és mi maradt ki és el, ki milyen méltó szortimentet hozott stb., nem akarjuk firtatni, hisz ez is több szempontú és bármennyire is seregszemle-szintű a program, szubjektív, miként írásunk is.) Reméljük, e rendezvény is hozzásegít, hogy végre elszabaduljon a szellem a palackból és a magyar bor szellemisége kiszabadul. Most rögtön viszont mi szabadítsuk ki flaskájukból és poharunkból az ízeket:
A kezdeti kortyokkor, az aulában még naivan sorrendiségben és rendszerességben bízva, ám egyből kihagyva a könnyed, gyümölcsösebb tételek stációját, most sem bírtunk ellenállni Somló és Spiegelberg „Stefan” kísértésének: tömör, de réteges, „porózus” és ásványos, érett Olaszrizling (2008), Juhfark (2008, 2009). Kis komparatisztika Kreinbacherrel (St. Ilona Olaszrizling, 2007, Nagy-somlói Öreg Tőkék, 2007), végül megbontva a szisztémát, Syrah (2008). A Pannonhalmi Apátsági Pincészet élénkítő Rajnaija (2009) után Mátra: a Tőkések (Mátrai Kézműves Borászkör) borremekei. Szecskő Tamás bódító Szürkebarátja (2008), Karner Gábor Szücsi Kékfrankos Sillere (2009), égetett, robbanós málnás, meggycukorkáival (a mini tűzijátékot még ki vette észre?), zárásként (logikusan) Losonci Bálint Nyitnikék Magyarfrankosa (2008). És Mór, móri mámor, Maurus Rajnai Rizling (2007), Tramini (2007), és ismét feszegettük a móri Rejtelmet, Kamocsay Ákos „édes” Chardonnay-ját (2006). És dacolunk a móri haramiával is megint, Miklóscsabival, hogy aztán mégis osztozzunk vele az Ezerjó varázsában, csodájában! Háromfélét is hozott magával a Csabi: Csoda (2009), aztán Roger Mór (2009) és csakazértis Csakazízéért Ezerjó (2008)!
Immár emelkedetten fel a Galériára: kis friss Bizsergés megint, hogy felélénküljünk (Istvándy, 2009), Laposa Rizling FRISS (2009) és Kéknyelű (2009). Szászi Szent György-hegyi Szürkebarát (2009) és Olaszrizling (2009), finom ásványok és virgoncság, még érik a gyümölcs bennük. És az ez évi Borász ász, Légli Ottó: Chardonnay (2009) és Gesztenyés Rajnai Rizling (2008), kifinomult, nemes ízei. És még egy kis balatoni Bujdosó Altanus fehér (2008), kereken telt, bájos bor. Villánynyi váltás: Gere Attila Cuvée Phoenix (2007), Cabernet Sauvignon Barrique (2007) és Cabernet Franc Selection (2007), mélyülő színek és ízek. Gere Tamás és Zsolt Pinot Noir Válogatása (2006), majd ismét sasszé: Etyeki Kúria Pinot Noir (2009), az egyik (korántsem könnyed) kedvenc tőlük, és már minden „mindegy” alapon gyors öblítés, gyors korty: White (2009) és Chardonnay (2009). A végén minden tekintetben „lemerültünk”, az alagsorban lelket önt belénk Demeter: Eger Csillaga (2006) és az XY (2006), a Hagymási Syrah (2006/7?) és stílusosan Föld és Lélek (2007).
Gróf Buttler Kékfrankos (2007) és Bikavér (2008) még stílusosabban. És édes lecsengés, édes cseppek Tokajból, Gizella Sárgamuskotály (késői szüret, 2009), Béres Tokaji 5 Puttonyos Aszú (2006), Degenfeld 5 puttonyos Aszú (2000). Ez volt, ami a szájnak ingere. Mit szól a szem? Hogyan láttuk az idei Borjour Magnumot?
Nyulasi Gábriel
Az előttem monitorba karcoló hölgyek szépen megragadták, összefoglalták, megrágták, kiköpték a rendezvény ízeit és perceit… Tényleg egy örömborozás volt, ahol a borász, a fogyasztó, a bor teljes harmóniában mozgott, kortyolt, áramlott minden szinten. Azon a héten valahogy sok kóstolón, tesztelésen, baráti borozáson és egyéb rendezvényen képviseltem Az ihatóbb Magyarországért Egyesületet, így szombatra már nyugalomra vágytam…
Leülni egy sarokba az ideálisan kényelmes kanapéra, bársonyosan szikár fehérborral, félig lehunyt szemhéj mögé nyelni az elmélyült kortyot – aztán persze ebből semmi nem lett. A Gömb aula aurája magába szippantott, és jártam a standokat: Egerből, Tokajba, aztán Villányba és Szekszárdra és Mórra, Somlóra és így tovább keresztül-kasul a jó magyar borvidékeken.
Mindenkiben volt egy kis drukk a tavalyi Borjour Gálát követően – sokan fogadkoztak, hogy többet soha… Ám a szervezők tanultak a hibákból és példás eleganciával vezényelték a rendezvényt. Köszönjük, Borjour Magnum, és visszavárunk! Ezt a borziccert legközelebb Ti se hagyjátok ki!
