2009. február 27.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatták be, Janus Pannonius reneszánsz költő munkásságának emléket állító reprint kiadású művét. Zamatos dél-pannóniai borokkal kísérték az estét, hirdetve a bor és irodalom közös gyökereit.
Résztvevő borászatok:
Dúzsi Tamás Pincéje – Dúzsi Tamás bortermelő (Szekszárd)
Pécsi Püspöki Pincészet – Csékei József pincemester (Pécs)
Planina Borház – Horváth Zoltán bortermelő (Mohács)
Szabó Zoltán, bortermelő (Hosszúhetény)
Vylyan Szőlőbirtok (Villány)
Nagymarosi András a Borkollégium prefektusa vezette az estét, a borászokkal a borokról, az irodalmárokkal a kötetről beszélgetve.
Felolvasott verseiben megelevenedett előttünk Janus Pannonius, a reneszánsz költő és egyházi vezető élete. Bizony sokat szenvedett Pannónia dicsérője, testét-lelkét időről időre bajok támadták meg, gyötrődött elvesztett édesanyja miatt, vágyódott a napfényes Itáliába, tüdőbaj emésztette. De a püspökség vezetése is nagy gondokat rakott a vállaira, kedvenc könyveit is megdézsmálták a tolvajok. Élete a politika jegyében telt, halálát is cselszövés okozta. Fellázadt királya ellen, ám Mátyás keményen leverte az összeesküvést, menekülés közben érte a halál, tüdőbajtól legyengült teste nem bírta a megpróbáltatásokat.
Mi az, ami a sok szenvedés között mégis vigaszt nyújtott Pannóniát dicsőítő költőnknek? A bor! Erről tanúskodik az est mottójául választott Janus Pannonius idézet is:
“Egyben eszünk és iszunk, amidőn élvezzük a szőllőt. Mégis a jó Cerest Bacchus előzi meg itt.”
Gyanítom, ha Pannóniában nem teremnének ilyen jó borok, bizony szegényebb lenne a világ – s benne a magyar irodalom – jó néhány remekművel.
Nyulasi Gábriel
