2010. december 31. – Iványi Bianca, fotó: Nyulasi Gábriel
Várjuk a tavalyi évet – idézhetnénk kicsit pityókásan az elmúlt évszázad zseniális spirituális írójának egyik könyvcímét, éjféli koccintás előtt és megannyi koccintás között, egy ünnepi este és az egész elmúlt év során, megszámlálatlanul! Volt mögöttünk mennyi jó és – mint már megjegyeztük – számunkra emlékezetes és tanulságos (mivel mi mindenből ezt vonjuk le), sokak számára mégis szapulandó esemény: borkóstoló, vacsora, fesztivál és bortúra! Csak a szépre emlékezzünk… és így várjuk a jövő évet, félig teli pohárral (nem félig üressel)!
A borprogram-dömpingben olykor fontos, sőt, szívünk csücske-rendezvények „sikkadnak”, kallódnak el látszólag, ám valójában csak érlelődnek, egy dugópukkanásra várnak, hogy ha nem izibe-frissibe’, hát fogyasszuk némi palackbukéval gazdagítva: tények és benyomások a 2010 őszi Budafoki Pezsgő- és Borfesztiválról, melyre szinte hazajárunk majd ezentúl!
Budafok-Tétény borünnepe, ahogy a Budafok-Borváros titulus sem puszta hangzatos hivalkodás, hanem szó szerint sziklába vájt valóság. Az egykori, ókori Promontor egyedülálló pincerendszere, mely több mint 100 km hosszú, elágazásokkal teli labirintus, méltán tette anno Budafokot a bor fővárosává a fővárosban, az Etyek-Budai borvidék részeként a filoxéra előtt, utána pedig elosztó központként, logisztikai és tárolási kapacitásai révén. A kőbányászat során keletkezett hatalmas kőfolyosók és az egykor itt virágzó szőlőkultúra nyomán indult meg az intenzív bortermelés. Méltán tehetné ma is, erről szól az EU támogatott földalatti Borvárosról szóló pályázat, például. A kérdés (lesz-e „magyar Grinzing”), a minőség és a vendégfogadási kedv, de ezt a közeljövő eldöntheti.
„Budafok régi neve 1885-ig „Promontorium” volt, mely latinul hegyfokot jelent. Az elnevezés a Duna jobb partján húzódó, vastag mészkőből álló Tétényi fennsíkra utal, melynek folyóparti szakasza jellegzetes, 20 méter magas meredek szirtfalat, „fokot” alkot. Promontoron virágzó szőlőtermesztés folyt már az Árpád-házi királyok korában is, az 1700-as évektől pedig – Savoyai Jenő herceg földbirtokaként – a település fokozatosan egyre híresebb lett borászati tevékenységéről. A filoxérajárvány ugyan a szőlőket 1895-re kipusztította, ám érdekes módon Budafok éppen ezután, a XIX. század végére vált a magyar borászat elismert központjává. Jelentőségét a rendkívül eredményes borkereskedelmi tevékenység, az itteni mintaszerű borászképzés, s mindenekelőtt a világon egyedülálló, kiváló adottságú és hatalmas méretű pincerendszere alapozta meg. A fennsíkot alkotó mészkő értékes építőanyag volt, s a bányászat során keletkezett vájatok, tárnák alakultak át ideális hőmérsékletű pincékké” (forrás: www.promontorbor.hu).
A pincelabirintus már önmagában lenyűgöző látvány, és hogy elérhető közelségben – csak egy kortyintásra! – várják (?) látogatóikat az erre települő pincék, Budafok turisztikai potenciálját jelentik – amit további adottságai növelnek, mint a kedvező (Dunamenti) fekvés és hangulat (hajózás, zöld lankák, egykori, elfeledett főúri, védett pincék, présházak, kastélyok, utcasorok). Ettől izgalmas és más ez a fesztivál: nem egy csomópontra frekventált esemény, a pincelátogatások során a látogatók, borvendégek elszórt, mégis összekötött helyszíneken poharazhatnak, bejárhatják a nagy borkomplexum kies lankáit, dűlőit, pincéit (kisvonat vitt ingyenesen a pincészetekhez).
A budafoki kövek 21. alkalommal adtak otthont a kulturális (pincetúrákkal, borlovagrendi, pezsgőrendi avatásokkal, koncertekkel), kulináris eseményekkel (hagyományőrző vásárral) dúsított fesztiválnak. Két napon át élveztük: esős-felhős borzongató hűvösben, mikor jóleső fűtéssel szolgáltak az erjesztett és lepárolt italok és a sültkolbász, másnap pedig az őszi napfényben bágyadtan fürdő Sörház utcai pincefalak sugározták hátunkra a meleget.
Az Oroszlános udvar volt az origó: boros standok, sajtosok és más csemegések kínálatával. Találomra szondáztuk a Debreczeni-Ferenczi Szőlőbirtok és Pincészet termését: koncentrált Pinot Noir Rosé, Pinot Noir (2007) Etyek környékéről, Merlot-Zweigelt Rosé, Ferenczi Cuvée (2007, Merlot, Cabernet-k) Szekszárdról. Nekem az érett, testes, bársonyos Merlot (2007) tetszett legjobban. A család két birtoka közül a nagyobbik az Etyek-Budai Borvidéken, a másik Szekszárd közelében fekszik. Budafokon is van pincéjük, egy kellemes-vicces polkaest keretében (ahol maga a borász is megvillantotta táncos lábát és tudományát) jókedvet is szürcsöltünk.
A hangulatot a naplemente is szolgáltatta, szépen szórta szikráit a domboldal jókora oromfalaira, vadszőlőindáira, kedélyes órák teltek, sramlizenétől hangos udvarokban… Még több helyi ízre keltett étvágyat. A Promontor Schola Szőlőskert és Borpincészet tangazdasága részben ki is elégítette ezt, a helyi értékek, teljesítmények és utánpótlásuk tekintetében. Merlot Roséjuk meglepően finom (üde, gyümölcsös, szépen lecsengő) volt, egy szintén 2009-es ropogós Chardonnay-val kiegészítve. A „Főváros Szőlőskertje” négy hektáron emlékeztet az egykor oly híres budai borvidékre. „Az enyhén déli lejtésű, lösztalajú és páratlan mikroklímájú terület biztosítja a jó minőségű alapanyagot az iskola tangazdasága számára.
A korszerűen felszerelt oktatóbázisnak köszönhetően a borkészítés folyamata végig követhető a szőlőtermesztésen, szőlőfeldolgozáson és a különböző borkezelési technológiákon keresztül egészen az értékesítésig” (www.budafokszoloskert.hu). A műszaki fejlesztéseknek köszönhetően boraik egyre jobb minőségűek, borversenyeken is megállják helyüket. 2005-től pedig – csupa érdekesség! – a Fővárosi Önkormányzat engedélyével palackozza az iskola az egyedi termőhelyre utaló „Főváros Bora” elnevezésű borcsaládot.
A legprofesszionálisabb a Törley Pezsgőpincészet nagyvonalú látogató-programja volt, mely félóránként, hatalmas érdeklődéssel zajlott. A hatalmas, többszintes komplexumban alapításuk, 1882 óta készítik a mára világhírű gyöngyöző nedűt, háromféle eljárással: a Méthode Traditionnelle és az ebből átvezető Méthode Transvasée mellett Méthode Charmat-módon tartályban erjesztetteket is – de itt, a budafoki Anna utcában csak az első két eljárással, palackban erjesztett és érlelt pezsgőket. A pezsgőmáglyák, rázóállványok között (melyek palackjait emberi kezek forgatják, rázogatják, hogy tartalmukat a finom seprő szépen átjárja, míg a dugóhoz ér végül kilövésre készen) gyertyafényben imbolyogva végigjártuk a pezsgőkészítés fellegvárát (avagy földalatti rejtekét), a pezsgő stációját, megértve, miként vált Budafok a magyar pezsgőgyártás otthonává (az alapok: a kiváló, savaknak kedvező meszes budai borvidék és a pincék mikroklímája mellett). Tágas kertjükben ezután mi mást, mint egy isteni friss, citrusos nyerspezsgőt kortyoltunk (Törley Chardonnay Brut).
Másnap ugyanezt megismételtük Garamváriéknál (mármint a pincetúrát), kisebb léptékben, de a kettő szépen kiegészítette egymást. A Garamvári Szőlőbirtok egyébként Balatonlellén készít borai mellett a pezsgősítéshez alapborokat a Chateau Vincent Pezsgőpincébe, ahol tradicionális technológiával készülnek a díjnyertes Vincent pezsgők. A napsütötte udvarban ezután el is kortyoltunk egy könnyed, virágos balatoni Pinot Blanc-ból nyert Blanc Fleur-t. Majd megkóstoltunk egy hasonló friss Sauvignon Blanc-t, egy illatos Irsait, vörösből pedig a Balatoni Borvidékek Legjobb Vörösbora címet elnyert Sínai Cabernet Sauvignon-t (2006) és egyik kedvenc fajtánkat, a Syrah-t (2006), finoman borsódzott is tőle a nyelvünk és a hátunk. Szemben meg, láttuk – nem hallucináltuk! –, a Szent István Korona pincéjében a Kárpát-Medence legnagyobb hordója pöffeszkedik (1974-ből), óriási!
BUÉK Budafok! BUÉK Budapest! BUÉK Magyarország! Boldog borbukét – még több, még ihatóbb és élvezhetőbb, szerethetőbb bort és borapropót a világnak!
