2011. szeptember 14. – Az ihatóbb Magyarországért
Arra kérem Az ihatóbb Magyarországért Egyesület minden tagját, hogy kérdezzen rá, akarja tudni milyen áron készült el a bor amit levesz a polcról és döntsön felelősséggel. Arra bíztatok minden borisszát, hogy fogyasztóként szavazzon az olyan borokra amik a lehetőségekhez képest a legkevesebb környezeti terheléssel, mindenféle művi beavatkozás nélkül a borvidéken élő szőlőmunkásoknak tisztes megélhetést biztosítva és a borvidék épülését szem előtt tartva születtek.
Nagyon jól esik, hogy Tarnóczi Zoli nekem adta át a stafétát. Nagyon szeretem a boraikat és tisztelem őket a szemléletük és az eredményeik miatt.
– Mi foglalkoztatja Önt mostanság?
– Nagyon sok minden foglalkoztat mostanában. A borászaton túl elsősorban az foglalkoztat, hogy két hónap múlva ismét egy kislánnyal bővül a családunk. Az erre való lelki készülődés nagyban meghatározza a hétköznapjaimat. Amikor gyermekáldás elé néz egy család, akkor szerintem mindenkiben felerősödnek a jövőért való felelősségvállalás, és egy élhető világ építéséért való elkötelezettség. De gondolom az olvasókat jobban érdekelheti, hogy a Somlói Apátsági Pincénél mik foglalkoztatnak minket. Előttünk a szüret. Az ideális szüreti időpont meghatározása mindig nehéz feladat. Éretten akarunk egészséges szőlőt szüretelni. Vigyáznunk kell, hogy csak a legjobb állapotú, tökéletesen beérett gyümölcs kerüljön feldolgozásra, de ugyanakkor nem szabad elengednünk a cukortartalmat.
Szeretnénk féken tartani a boraink alkoholtartalmát úgy, hogy közben tartani szeretnénk a borainkra jellemző koncentrált, testes somlói stílust. Borotva élen való táncolás ez nem kevés kockázattal. Ezért idén már minden fajtát több lépcsőben, majdhogynem folyamatosan fogunk szüretelni. Ha lesz megfelelő mennyiség, akkor a feldolgozás területén is szeretnénk kísérletezni. Ki akarjuk próbálni az egész fürtös préselést, amitől könnyedséget és eleganciát várunk. Valamint finomítani akarunk a jelenlegi héjon áztatásos technológiánkon is. Készülünk a 2010-es borok palackozására, ezzel együtt frissítjük a címkéinket, és jobb minőségű dugót kapnak az évjárat borai. Így a szokásos augusztus végi lélegzetvételéhez jutás egyfajta kettősségben telik. Az utolsó simításokat végezzük a 2010-es évjárat immáron kész borain és készülünk a 2011-es évjárat érkezésére.
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért mozgalomnak?
– Azt üzenem a mozgalomnak és minden borisszának, hogy akarjanak többet látni, tudni és érezni egy boron, mint annak az ízét. A bor több mint egy finom ital. A bor a termőhely és a termelő vallomása. Nem szabad megállni ott, hogy egy bor finom. A minőség persze alapvető, sőt a legfontosabb elvárás. De mérhetetlenül fontos az is, hogy fogyasztóként tudjuk hogyan és miből készül a bor amit a poharunkba töltünk. Abban kultúrában, társadalomban amiben ma a 21. század elején élünk a fogyasztónak hatalmas felelőssége van abban, hogy milyen termelési modellt, milyen hozzáállást támogat.
Arra kérem Az ihatóbb Magyarországért Egyesület minden tagját, hogy kérdezzen rá, akarja tudni milyen áron készült el a bor amit levesz a polcról és döntsön felelősséggel. Arra bíztatok minden borisszát, hogy fogyasztóként szavazzon az olyan borokra amik a lehetőségekhez képest a legkevesebb környezeti terheléssel, mindenféle művi beavatkozás nélkül a borvidéken élő szőlőmunkásoknak tisztes megélhetést biztosítva és a borvidék épülését szem előtt tartva születtek. Én megkérdőjelezhetetlenül hiszek abban, hogy a magyar bor túlélésének egyetlen útja és az egyetlen kitörési pont az egyedi, termőhelyhez hű borok készítése és fogyasztása. Ilyen borok viszont sajnos nem készíthetők nagy mennyiségben, ipari módszerekkel a törvény nyújtotta lehetőségek végletes kihasználásával. Erről a weboldalunkon osztottam meg a gondolataimat: http://www.juhfark.hu/hu/blog/a_termohely_avagy_a_terroir_jelentosege/
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– Légli Gézának a Kislaki Bormanufaktúra gazdájának adnám át a borstafétát.
