2015. október 14. – Az ihatóbb Magyarországért Rattner Réka
Egyre több szó esik a bormarketing kapcsán a magyar borok külföldiekkel való megismertetéséről, de ez az esetek túlnyomó részében a boraink külhonban való értékesítését, bemutatását jelenti. Van két ember, akik a magyar borok iránti szeretetüknél fogva úgy határoztak az ellenkező irányból közelítik meg a dolgot és Magyarországon élő külföldieknek kezdtek kóstolókat szervezni, közelebb hozva ezzel hozzájuk a gasztrokultúránkat és magukat a borászokat is. A Borjour rendezvényeiről ismert Szegedi Nóra elkötelezett szószólója a remek magyar boroknak, Stephen Linfitt pedig sörkedvelőből tért át buzgó borbaráttá miután hazánkban telepedett le. Legutóbbi rendezvényükön melyet a Brody Studiosban rendeztek meg ellátogattam hozzájuk, hogy a megnézzem milyen a fogadtatása a borainknak.
Ez volt az ötödik alkalom, amelyen az eddigi kóstolók kétpincés koncepciójával ellentétben hat pince képviseltette magát Tokajtól a Balatonon át, Villánytól egészen Szekszárdig. A kóstolást Tokajban kezdtem, Zsirai Kata 2013-as Birtok Hárslevelűjével, amit az azonos évjáratú Birtok Furmintja követett. Mindketten spontán erjesztéssel készültek, majd eltöltöttek 7 és 8 hónapot fahordóban és milyen jól tették! A hárslevelű hozta a fajta minden szépségét, érett sárgahúsú gyümölcsökkel és mézes-florális illatjegyekkel nyitott, ami aztán elment mélyebb, aszalt gyümölcsös irányba, ízben citrusok és erőteljes mézes karakter fogad, az élénk savaktól pimaszul friss, a test pedig pont elég, hogy ezt az illatozó gyümölcs és virág kavalkádot elvigye a hátán. A furmint is nagyon kellemes volt, citrusos-birsalmás aromáit szépen lekerekedett savak kísérik, finom ásványossággal és hosszú lecsengéssel a korty végén. Kata borai igazán figyelemreméltóak, jó érzés látni, hogy az új borászgeneráció is tartogat meglepetéseket a fogyasztóknak.
Számomra újdonságnak számított a balatoncsicsói Hertzka pince, ami egy 1,5 hektáron gazdálkodó családi pince, kis tételszámmal, de annál több ígérettel a borok terén. Pinocsiccsó névre hallgató 2014-es szürkebarát-zeusz házasításukkal kezdtem a kóstolást. Könnyed testű, sok-sok friss, ropogós gyümölccsel és fehér virágos jegyekkel hódítja meg a fogyasztót, amihez remek savszerkezet társul, frissességet hagyva maga után. Egy igazi jó ivású borhoz volt szerencsém. Siller rajongóként nem is volt kérdés, hogy megkóstoljam a 2014-es Kékfrankos sillerüket, ami telis tele van piros bogyósgyümölcsökkel (málna és meggy), kis fűszerességgel kiegészítve, ízében is visszaköszönnek a gyümölcsök, de immáron érettebb formában. Savai visszafogottak, teste könnyed, utóíze közepesen hosszú.
A Jammertal borbirtok 2011-es Cassiopeia névre keresztelt Merlot-ja 14 hónapot töltött első töltésű hordóban. Intenzív, érett gyümölcsös karakterét a szilva és a szeder adja, édes fűszerekkel kiszínezve (vanília és feketekardamom), a hordós iskola pedig előcsalogatta az étcsokoládés jegyeket belőle. Magas alkoholtartalma adja a testet, amit selymes tanninok és kerek savak tesznek izgalmassá.
A villányi Ruppert pince 2014-es Rizzlingje az este meglepetése volt. Az olaszrizlingből és korai chardonnayből házasított gyöngyözőbor olyan ropogós és friss, mint egy tőkéről épp leszedett szőlőszem. Citrusos, grapefruitos, lime-os ízei egy kis frissen vágott fűvel és kellemesen sós ásványossággal teszik komplexé a bor aromavilágát, savai és alacsony alkoholtartalma valódi frissítő nedűvé avanzsálja ezt a tételt. Nehéz belőle csak egy pohárral meginni, ez különösen a hölgyek esetében volt tapasztalható.
A kéthelyi Ax borászat 2013-as Sauvignon Blanc-ja a fajta újvilági arcát mutatja meg, ritkán találni ennyire az új-zélandi stílushoz hasonló tételt Magyarországon. A fajta kedvelőinek, illetve azoknak akik kíváncsiak erre a stílusra, erősen ajánlott. 2011-es Merlot-juk 18 hónapig volt hordóban érlelve, ennek eredményeképp egészen lágy bort kapunk, remekül beépült, érett tanninokkal, intenzív gyümölcsösséggel (szeder, áfonya, cigánymeggy), kellemes hordófűszerekkel (csokoládé, vanília) és élénk savakkal. A kóstolóasztalnál állva figyeltem a vendégeket, akik nagyon érdeklődtek a Balaton iránt és némelyikük egészen jól informált volt a régió borászatairól.
Zárásként a szekszárdi Schieber pince 2013-as Bikavérét kóstoltam, ami egyensúlyos, érett gyümölcsös-édes fűszeres, selymes tanninokkal. A vendégeknek is elnyerte a tetszését, jó látni, hogy végre elkezdődött ennek a lejáratott házasításnak a felélesztése. Egyre szebb tételekkel találkozhatunk mind Egerből, mind Szekszárdról. A 2012-es Materia Merlot válogatás 21 hónapnyi hordós érlelést követően lett lepalackozva. Nagy teste szép alapot ad a lekváros gyümölcsöknek (szilva, feketecseresznye), fűszereknek (fahéj, szegfűszeg), a tölgyfától kialakult benne egyfajta füstös, dohányos aroma. Tanninjai nem húznak, aromavilága komplex, lecsengése hosszú.
Az este vége felé egy finn vendéggel beszélgettem, aki egészen extázisba került miután megkóstolta a Schieber pincészet merlot-ját. Elmesélte, hogy nem volt a kedvenc fajtája egészen addig. Ennél a tételnél viszont megtetszett neki a bor stílusa és az, hogy érezhetően sokat foglalkoztak vele, mire ilyen különleges arcát mutatta. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy azzal hogy a boraink érthetőek és élményt nyújtanak a fogyasztóiknak könnyebb utat találni feléjük. Az ilyen kóstolókon megjelenő vendégekben már megvan az érdeklődés, így sokkal könnyebb dolgunk van velük, hiszen nyitottak az újdonságokra, megmutathatjuk nekik azokat a csodás, ámde kimondhatatlan nevű fajtáinkat, amelyeket egyébként soha nem emelnének le a polcról. És végül visszaállhat a rend, amikor Mohamed megy a hegyhez.
