2011. február 19. – Iványi Bianca és Nyulasi Gábriel
Keleti kulináris karácsonyozás és szülinapozás – 21 fogás kínai ínyencség várt „ajándék” és meglepetés gyanánt a Lucullus Baráti Társaság ünnepek előtti évzáró, valamint fennállása 7. évét ünneplő lakomáján. Magyarország egyik legnagyobb gasztronómiai egyesülete, mint kiderült, immár hagyományosan Wang mester, hazánk első és egyetlen kínai sztárszakácsának konyhájába „zarándokol” év végén. Már ismerős, szinte családias közegben összegzi, zárja és koronázza meg az ínycsiklandó – és gasztronómiai ritkaságszámba menő – étkekkel az évet, működése eddigi eredményeit.
Jómagam „bor(munka)társam” vendégeként, de természetesen – bár bor nem volt (csak étek, mégis a bor és étek rovatba helyeztük a cikket) – Az ihatóbb Magyarországért képviseletében érkeztem. Szervezetünk ugyanis a bor (és más nemes nedűk) kultúrája és kulturált fogyasztása, kulturális „befogadása” mellett a nívós, kreatív gasztronómiai műveltség és „járulékai”, az egészséges, lelki-testi táplálékot nyújtó, igényes életmód és életstílus ügyéért is síkra száll, hirdet egyfajta „megfontoltan és megtanultan önfeledt” hedonizmust, mely az élet minden apróbb-nagyobb örömeire kiterjed. Ezért is különösen szimpatikus és kedves számunkra a Lucullus Baráti Társaság ügye, és izgalmas a Wang mester által vezetett kreatív kínai konyha is.
Számomra emellett újdonság is volt – híre és nagy keleti konyharajongó létem ellenére még sosem jutottam el eddig Wang birodalmába. A nagy létszám ellenére valóban meghitt, egyszerű, de meleg hangulatú helyiségekben az „aperitifként” felkínált finom zöldtea digesztív hatására, miként a már előzetesen megküldött menüsor láttán is zsibongani kezdtek bennem a gyomortáji hangyák.
A lassú, keletiesen kényelmesen ráérős, folyamatosan érkezős kezdés során ez csak fokozódott. Kellemes társaság kerekedett közben a forgóasztalok köré, és a beharangozó elnöki beszéd után végre érkeztek is szép fokozatosan a fogások. Az ételek a szecsuáni, pekingi és ujgur tartományokat reprezentálták, ettől is érdekesek és szokatlanok, kevésbé ismertek voltak – különböztek az általam ismert nívós kínai konyhától, és persze totálisan elütöttek a mindenki által ismert hétköznapi, gyors „kínai” ízektől, ahogyan pedig megtudtuk, majdhogynem teljesen eltértek a tavalyi vacsorától is, amikor más régiók fogásait kóstolták Lucullus hívei.
Először is – mielőtt „ízekre szedjük” – teljes egészében tálaljuk az ünnepi menüt:
Szecsuáni stílusú erős-savanyú leves
Tavaszi tekercs
Édes savanyú oldalas.
Wang féle csülök-roló
Kou shui feipian: Ökörszív, nyelv, pacal, marha, zeller
Ízletes fafülegomba saláta
100 napos tojás zöldpaprikával
Étvágygerjesztő zeller
Házi húsos táska
Csirkecomb-darabok illatos omlós kínai gombával
Pekingi hagymás csirke
Szecsuáni omlós kacsa
Sertés „Shui Zhu” módra (csípős paprika, zeller, szójababcsíra)
Wang nagymama steak marhája
Édes savanyú sült rák
Szecsuáni zöldbab
Édesburgonya
Pirított rizstészta
Lanzhoui pirított tészta
Tojásos-zöldséges pirított rizs
Darált szezámmaggal töltött tésztagombócok
Fogjunk hozzá! A kellemesen – vagyis számomra visszafogottan – csípős, inkább az íz-ellentétek pikantériájára játszó leves után a ropogós, belül omlós és fűszeres tavaszi tekercs és a szintén roppanós kérgű, szó szerint ínycsiklandozó oldalas-falatok és a csülökroló a kisadagnyi mennyiség ellenére is laktató és zsíros-szaftos volt, egy jó sörrel öblíteném, ötlött fel egyből bennem. A szintén szaftos, ám puhára pácolt belsőségek (ökörszív, nyelv, pacal, marha, zeller) finoman omlottak szét a szájban, a megszokott sós-édes ízek mellett bőven jutott ennél a fogásnál is a savanyú-keserű friss, élvezeti és emésztési szempontból fontos zamatainak (az ötödik ízreceptort, az umamit még nem ismertem fel, ha létezett egyáltalán ezekben a kompozíciókban).
A saláták oldották a zsírosabb-húsosabb, fehérjedús étkek „nehézségét”, kellemes átmenetet és emésztési könnyítést biztosítottak a folyamatosan érkező, egymásra épülő fogások között. Számomra talán a legnagyobb élményt a híres-nevezetes 100 napos tojás jelentette, mely – nevében és kinézetével ellentétben – üdítő, pikáns fogás, a zselészerű, zöldellő fehérjék a hagyományos fenyőfahamu (sár)színét idézték, melybe ágyazzák és pácolják 3 hónapon át a kacsatojást (ez a tradíció, ám Wang mester nem tudom, mibe „temette” őket, de hihetetlen ízletesek és finoman érettek lettek).
„Közép- (avagy gyomor)tájon jöttek a „főételek”: a pekingi hagymás csirke, a szecsuáni omlós kacsa, a csípős („Shui Zhu”) sertés és (a nagyon-nagyon ízletes) Wang nagymama steakje ismerősebbek voltak, talán, mert a magyar ízekhez és ízléshez is közelebb állnak a fűszeres, testesebb húsételek. Az édes savanyú rák állagra és aromában kiemelkedő volt, és kellemesen egészítették ki itt is a fehérjéket a pácolt, párolt zöldségek és az édesburgonya, valamint (a szintén nem gyorséttermi minőségű) pirított tészták és tojásos-zöldséges rizs.
A fogások között étvágyunkat és gyomrunkat pihentették, tudásszomjunkat viszont fokozták a kulturális-kulináris előadások: a művészi szintre emelt tésztanyújtó és hajtogató „show” (Wangnál csak helyben készült házi tésztát főznek, pirítanak, ahogyan az összes többi összetevő is friss, helyben készített vagy a legjobb lelőhelyről beszerzett, kiemelkedő minőségű alapanyag), vagy az igazi művészeti élményt okozó, különleges kínai hangszeren, a guzengen előadott kínai és magyar népzenei előadás. Ezt egészítették ki a beharangozás ellenére mégsem „kimerítő” elnöki beszédek az elmúlt évekről, és az egyesület jövőbeli terveiről.
Jó volt látni és hallani (az ízlelésről nem is beszélve) a lelkesültséget és jóllakottságot a társaság soraiban, a fura kinézetű, állagú (és ízű) desszert – fekete szezámmagos, langy lében úszkáló tésztagombócok – már csak „hab a tortán”, hogy a Lucullus-szülinaphoz illőn stílusosak, ám e feledhetetlen kínai vacsorát tekintve stílszerűtlenek legyünk. Köszönjük, Lucullus a meghívást és ezt az élményt, további tartalmas íz-utazásokat kívánunk kulináriába, jövőre veletek, reméljük, ugyanitt! Köszönjük Wang mesternek is, hogy elhozta eme kincs-ízeket hozzánk – ám még több vendég kell ahhoz, hogy megismerjék, megismerjük ezt az igazi, különlegesen finom és klasszikus kínai konyhát!
