2009. július 16. – Nyulasi Gábriel
Retrospektív jelleggel útra indítottuk az „ahol jó volt, oda megint benézünk” sorozatunkat – tehát újralátogatjuk a sikeres bortúra helyszíneket. Azokat a helyeket, ahol jó volt inni és jó volt lenni, és reményeink szerint még a következő évjáratokban is jó lesz. Ide tartozik az etyeki falu szélén elhelyezkedő Kattra Pincészet is, ahol Kattra Imre vendéglátásai mindig felejthetetlenek. A csapattal csak egyszer jártunk ott, de jómagam személyes „kihallgatáson” már többször megfordultam az etyeki pincészetben.
Borélményekre kiéhezett társaságom az Etele téren elterülő Volánbusz pályaudvaron gyülekezett. Az első tíz „versenyző” welcome drink-ben részesült, méghozzá jóféle érdi mézes körtepálinkát vehetett magához egy igazi IM-címeres parafa poháralátét kíséretében. Könnyű túrával kezdtük a reggelt, a sárgabuszról az Öreghegy közelében szálltunk le. A társaság egy része elszaladt a kilátóhoz, hogy az enyhén ködös tájékot felülről tekintse meg. A szépen gondozott présházak mentén hamar eljutottunk a Haraszthy-Vallejo Pincészetig. Elég sok rémmesét hallottunk a hely – mára már talán megszűnőben lévő – vendégriasztó szokásairól, de mégis megráztuk a csengőt az impozáns, erődítményszerű hacienda bejáratánál. Meglepetésemre kedvesen beinvitálták csoportunkat, a többiek azonban természetesnek találták, hogy Az ihatóbb Magyarországért mozgalom előtt nincsenek zárt kapuk. Rögtönzött pincelátogatás és birtokszemle következett, melyet két bor spontán kóstolásával spékeltünk meg: egy Sir Irsai és egy HVP cuvée került terítékre.
Vidáman bandukoltunk vissza a faluba, majd ki a szélére, ahol már javában készülődött a vendégvárásra a Kattra Pincészet. Mire odaértünk, a természetes savtartalom, melyet a talaj meszes adottságai révén a borokkal magunkhoz vettünk, összeadódott a gyomorsavakkal – magyarán az egész társaság farkaséhesen foglalt helyet a faasztaloknál.
Kedves Imrénk ezúttal is kitett magáért, reduktív üdítő fehérei után elérkeztünk a híres kedvenc rozénkhoz, a Kattra Pinot Noir rozéhoz, majd vörösborral, egy roppant gyümölcsös- csokis Cabernet Sauvignon-nal fejeztük be a sort. A második bornál robbant a gasztrobomba, ahogy tavaly a babgulyás, úgy most a húsos székely káposzta „a la Kattra Imre” aratott frenetikus sikert. Degeszre tömtük magunkat vele, bortúrán étel ilyen jól még nem esett! Sorjáztak a bortételek is, a könnyed gyümölcsösség és a markáns savgerincek uralták az Olaszrizlinget, a Szürkebarátot, a Királyleánykát. Műsoron kívül a Meus Cuvée-t is megkóstolhattuk, majd a tartályokban alakuló növendék borokat is megízlelhettük, Imrénk megnyitotta a csapot és mindenki kapott a limonádészerű szűretlen borból. Pár óra hamar elrepült, a társaság több szakaszban hagyta el a pincészetet, a „keménymag” a végsőkig kitartott és újabb palackokat bontatott. Hallgatva a végtelen és roppant színes Kattra-sztorikat, arra az elhatározásra jutottunk, hogy 2010-ben bizony újra jövünk!
