2012. június 11. – szöveg: Gonda György, kép: Ny.G.I.
Napjainkban, amikor divatos lett mindenen szomorkodni, nemzethalált vizionálni, és nem látni meg a szépet, a jót. Egyszerűen öröm volt erre a fesztiválra elmenni. Családias körülmények között, néha esőáztatta, néha boráztatta hangulatban, de mindenképp egy emelkedett atmoszférájú rendezvényen vehetett részt a kilátogató. Képek, borok, élmények…
Érezhetően nem a pénzről szól a rendezvény. Van a levegőben valami nagy családias szeretet. A mosolygó, egymást ölelgető borászok, a kedves rendezők és a sok vidám vendég, sok kilátogató család együtt lélegzik. A kiváló borok mellett megmutatja a rendezvény Budapest egyik titkos gyöngyszemét a rózsakertet. Ahol az sem baj, ha a gyerekek szaladgálnak, bicikliznek, de lehet fára is mászni, vagy a fa alatt kézműveskedni. Az sem zavar senkit, ha valaki kutyával jön, vagy csak egyszerűen elnyúlik a fűben és úgy élvezi a zenét, a bort vagy partnere társaságát.
A címben szereplő Kárpát-medence megjelölés túlmutat a nagyon kedvelt, hangzatos nemzetieskedésen, és tényleg arról szól, hogy a közönség előtt megmutatkozzon, az egységes, határokon átívelő magyar borkultúra. A fellépők és a borászok minden évben a legmagasabb színvonalat képviselik. Professzionális módon „szórakoztatnak” minket. Remélhetőleg jövőre több pénz jut, és sokkal több emberhez jut el a rendezvény híre. S nem lenne utolsó dolog, ha az időjárás felelősök is velünk lennének, mert az idei rossz idő sokakat távol tartott.
S van még egy nem elhanyagolható szempont, hogy a borászattól mindkét napon jelen van egy meghatározó személyiség. Olyan ember, aki ismeri a pincét, a borokat és nem egy kedves, aranyos, de felkészületlen hoszteszleány. Hogy kikkel találkoztam a pult mögött? Csetvei Krisztával, Dr. Laposa Józseffel, Balla Gézával, Bott Frigyessel, Mátyás Andrással, Wunderlich Lojzival, Lenkey Gézával, Asztalos Zoltánnal. Hallomásból tudom, hogy pénteken rajtuk kívül lehet találkozni Gere Tamással, Tiffán Zsolttal, Demeter Zoltánnal. Szerintem ez is fontos, sőt.
Az igazi kedvcsináláshoz, nem árt a borokról is mondani néhány kedves szót. Aki egy picit benne van a borok világában az tudja, hogy Magyarországon Tokaj-Hegyalja az a borvidék, amelynek párja nincs a világon. Bár a beregszászi Chateau Chizay borászat képviselője szerint az Ő vidékük felveszi vele a versenyt. Boraikból még nem derül ki, de az önbizalom nagyon fontos tulajdonság. Ritka dolog, hogy egy borfesztiválon egy termelőtől három hibátlan bort lehet kóstolni, hát még kettő ilyen van az igen ritka esemény. Hogy függ össze a kettő, hogy mindkettő termelő Tokaj-Hegyalján dolgozik, mégpedig a borvidék két ellentétes végén. Az egyik Lenkey Géza Mád központtal, a másik pedig Asztalos Zoltán (AZ Nektár) Sárospatak közelében. S még egy személyes kapcsolódási pont, hogy mindkettőjüket tanárom dr. Mészáros Gabriella révén ismertem meg.
Több éve kóstolom Lenkey Géza borait, amelyben néha hullámvölgyek is voltak, de a következetes, megalkuvás nélküli munka, a tanulni vágyás mindig meghozza gyümölcsét. Az első kóstolt borát előlem is dugdosta, most hallottam róla először. Neve nem csak a borról mesél, hanem kicsit szerintem Gézáról is, Túlélő. Ez egy furmintból, hárslevelűből és sárgamuskotályból készült házasítás 2008-ból. Ez volt az első évjárat, amikor Géza úgy érezte, hogy egyedül, külső tanácsadó nélkül is el tudja végezni a növényvédelmi munkákat. Géza bevallása szerint ez nem igazából sikerült, főleg úgy, hogy minden idők legnagyobb lisztharmat rohamát kapta a birtok. Ezért mindösszesen kb. 3000 palack készült összesen. Azóta pihen a pincében, és mára kezd teljesen egyenesbe kerülni. Igazi mádi bor, tele van ásvánnyal, némi kellemes hordósság, kicsi almás, körtés jegyekkel, ami mögött még érezhető, a sárgamuskotály bája. Hibátlan, egyensúlyos struktúra. Ám csak azok fogják élvezni, akik keresik a borban a gondolatokat, a rétegek lebontását és egyéb ilyen főúri mulatságokat. Csak úgy iszogatni ez a bor nem jó, ennél több figyelmet érdemel. Ezek után jött a meglepetés, mert abban bíztam, hogy a BirtokHárs 2005-ből majd kicsit kimossa a fejemet, és illatával kiránt a gondolatokból. Ám nem így lett, mert ez a bor is beillik a nagyborok közé. Mádi Úrágya, Holdvölgy és Bomboly dűlőkben termett a szőlő. Szép pedigré. Teljesen hiányoznak belőle a hársas jegyek, viszont ásvány, füst derekasan van benne, és a 7 éves borokban már kézzel fogható palackbuké. Belekortyolva egyensúlyos szerkezet, lendületes savak (8,3 gramm), elhanyagolható alkohol (12,5% !) hosszú íz és úgy gondolom még jó pár év a csúcson, bizonyítva Hárslevelű helyét a borvidéken és azt, hogy néha-néha fel tud nőni a furmint mellé. Ízvilága a klasszikus tokaji jegyeket idézi. Ásványos, kicsit gyógynövényes, reszelt almás, csonthéjas, ahogy azt sokan kedvelik.
A napnak is a zárópontja a 2000-es évjáratú édes fordítás volt. Mi is a fordítás vagy másodaszú? Hivatalosan tokaji borkülönlegesség, aminek lényege, hogy a már aszúkészítésnél egyszer felhasznált, de még erőtől duzzadó törkölyt újra felöntik musttal vagy újborral. Az aszúszemekben lévő cukor beindítja az erjesztés, és kinyerődik a szemekből Tokaj varázsa. Mondhatnánk, hogy takarékossági bor, de ez nagyon messze van az igazságtól, főleg egy olyan csodálatos évjáratban, mint a 2000-es volt. Ennek a bornak is a lényege a botritiszes szemekben van. Az első korty után megtelik vele minden. Emellett a teljes aromatikát uralják a csonthéjasok, alma, aszalt füge, és a több, mint egy évtizedes érés. Hogy van benne 75 gramm cukor, ám azt is érezzük, hogy a 7,6 gramm sav is jelen van azt is. A bor viszont nem ezekről szól, mert a botritiszes tokaji borra jellemző ízjegyek átveszik a hatalmat. Mindemellett maradt benne valami könnyed báj, ami miatt nem okoz gondot több pohárral is elfogyasztani belőle egy este.
Asztalos Zoltán munkáját is jó pár éve figyelem, boros múltam kezdetén találkoztam először boraival és a Vióka, Kácsárd nevek akkor égtek be véglegesen az elmémbe. Sárospatak közelében, a Kácsárd dűlőben találta meg feleségével együtt a Teleki grófok egykori borházát, alatta nagy pincével, mellette az egykori vincellér lakását, és a szőlőt. S nem utolsó sorban rengeteg témát a fényképezéshez, amit lelkesen művel Zoltán. Mindig azt hallottam, és tanultam, hogy a mádi és környékbeli dűlőknél, embertpróbálóbb, gonoszabb, kövesebb dűlő nincs. Kivétel a Vióka.
Innen származik az AZ Nektár pince két furmintja a 2008-as a Vióka 2 és a félszáraz Vióka. A két bor alapanyag ugyanaz, a technológiában van eltérés. A Vióka hat hónapig volt hordóban és a spontán erjedés miatt maradt benne némi cukor, amit viszont jól ellensúlyoz a bor sok sava. Emellett illatában és ízében rejtőzik rengeteg gyümölcs, a furmintra jellemző körte, alma, pici virágok. A szép savak mellett testben sincs hiány és működik benne egy könnyed elegancia. Olyan volt a bor, mint a közelben beszélgető Kautzky Armand, akinek orgánuma belengte a teret. Ez elég bizarr példának tűnhet, de aki már látta a művész urat az tudja miről beszélek.
A Vióka2 viszont 18 hónapig pihent fák között arra, hogy a szánkba kerüljön és megossza velünk, hogy milyen köves ez a dűlő, mert bizony igen ásványos versenyző. Ennél a tételnél viszont már az ásvány és a palackbuké uralja a teljes aromatikát. Komoly bor, komplex, elgondolkodtató, izgalmas, hosszú, tele erővel, potenciával.
A Kácsárd is 2008-as tétel, amelybe a novemberi szüretnek köszönhetően töppedt és némi aszú szem is keveredett. Mondhatnánk száraz szamorodninak is ez alapján, de nem az. Annál inkább egy izig-vérig tokaji bor, amely megmutatja azt, hogy e novemberi szüret milyen csodákra képes. Pici csonthéjas gyümölcs, pici alma, pici hordó, némi füst és a töppedt szemek összetéveszthetetlen íze.
Azt szeretem az Asztalos borokban, hogy olyanok, mint a gazdájuk. Zoltántól sohasem fog senki hallani nagy ívű magyarázatokat, öndicséretet. Annál inkább egy kedves mosolyt, látványos szeretetet a borai iránt és a vendégei iránt. Valahogy ezt adják a borai is.
Ennyi volt a beszámoló idénre, és ígérem, hogy jövőre vörösborokról is lesz szó.
(Szerk.) „Hisszük és valljuk, hogy a Kárpát-medence emberben és borban összefüggő, organikus egység.” Mi is, és reméljük, hogy lesz még ilyen Bortalálkozó, mert szükségünk van rá, akár egy korty jó magyar borra!
