2014. március 3.- Az ihatóbb Magyarországért
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. Ennyi a VinCE világ egy évre… Utolsó nap… Legközelebb már csak egy év múlva, elszorul a szív, kiürült pohárban már a szárazpróba sem visszhangzik tovább. Lassan nyoma sem lesz a hotelben a VinCÉnek, talán egy-két pohár eldugva, vagy néhány gazdátlan roll-up, vagy valaki még várja a mesterkurzust, ám a terem zárva. De azért a harmadik napon borkaszinóztunk, meg párlatpókereztünk, és még Széll Tamásnak, a világ 10. legjobb szakácsának „gulyását” is megkóstoltuk. Volt élmény, nem szomorkodtunk vasárnap!
Berobbantunk a Borkaszinóba és rögtön bankot robbantottunk, ötletes a játék van magyar és nemzetközi változat is. Vakon kóstolsz és a tippjeidet zsetonokkal jelölheted meg az asztalon. Legtöbbet a fajtatipp hozza a konyhára, de a termőhely, az évjárat és még sok más jellemző is pontot ér. Kipróbáltuk a párlatos pókert is, itt egy kicsit bonyolultabb volt a játék, nehézkesebben rázódtunk bele. Szoros versenyben voltunk az idei sommelier bajnokkal, Szik Mátyással, de aztán hajszállal ő nyert a párlatos rutinjával. Kis kóstolások itt-ott, majd újra mesterkurzus.
Gastromovie Masterclass
Ismét a spájz hőmérsékletűre lehűtött Masterclass teremben ültünk a VinCE utolsó nagy előadásán. Érdemtelenül kevesen voltak az előadáson, ez a magyar gasztrocsoda több figyelmet kaphatott volna. Valószínű, hogy sokan már csak levezetni akartak, szolidabban poharazva a VinCE utolsó óráiban. Reggel már kiaszúzták, kipezsgőzték magukat… Vagy csak inni akartak, mert bizony a legyen a belépő bármennyi is, van aki bárhol kinyitja magában a kocsmaajtót.
Megnéztük az igen lendületes filmet Széll Tamás és a magyar csapat sikeréről a Bocuse d’Or szakácsversenyen. A filmben szépek a képek, jók a vágások, impozáns kameramozgások és a hangulat átragad az emberre. A verseny szelleme, a gigantikus erőfeszítés, amelyben mindenki benne volt a magyar csapatban. Széll Tamásunk egyes lépéseket a főzésben megálmodott, hiszen a versennyel ébredt és tért nyugovóra. Hihetetlen koncentráció, csapatmunka, hiába ez a csúcsgasztronómia.
Az előadáson Harmath Csaba (gasztroszakértő) volt a provokátor-moderátor, de Széll Tamás legendás nyugalmát nem sikerült megtörnie. Nemzeti gasztro-büszkeségünk tömör kedvességgel válaszolt a kérdésekre, és csak úgy aprította a salotta hagymát, hogy öröm volt nézni. Megtudtuk, hogy bár kicsit vagyunk, de mégis ez a 10. hely igen impozáns belépő volt, és ezzel nincs megállás. Hamvas Zoltán, a magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke elmondta, hogy beadtuk pályázatunkat a 2016-os európai döntő rendezésére, legyen Budapest az otthona a rangos versenynek. Szorítunk érte, május 8-án derül ki az eredmény.
Aztán megkóstoltuk a kanálban „robbanó” gulyás kompozíciót. Voltak hozzá borok is, Sterlik Sopronból, és Von Beöthy Csobáncról. A gulyás igazán különleges élmény: „Tehát készítettünk egy derelyét, ami szintén magyar momentum. Mangalica zsírban külön pirított burgonyát, savanyú kaprigyümölcsöt, sóban érlelt citromot, és szárzeller zsenge, roppanós húsát tálaltuk bele.” Igen a marokkói citrom, az nagyon beüt, felpezsdít minden fogást, meg a borsok és ki tudja mi minden még. Mi volt (ami belefőtt, de a fogásban nem jelent meg) a lében? Ökörfarok, marhapofa, borjú lapocka, csirke szárny és szopós malac lába. Az utolsó összetevő volt, akinél kicsapta a biztosítékot, mondván szegény kismalacnak miért kellett a lábát adnia levesünkbe. Miért nem volt jó, egy idősebb állat praclija? Mi bízunk a magyar csapat szakértelmében, és ha Malackának meg kellett hoznia ezt az áldozatot, akkor meg kellett az ízek tökéletesebb harmóniájának érdekében. Amit álmunkban sem raknánk egy gulyásba: a pörkölt kávé és a narancshéj. De kell bele, csak így robban a kanálban a gulyás!
A pár kanálka levest hamar a magáévá tette mindenki. Az összhatás igazán egzotikus volt, de mégis gulyás a gulyás. Nem kell szégyellni ezt az ételt, amely azóta is az ONYX menüjében van. Emberek! Szorítsunk május 8-án, hogy Budapest vendégül láthassa ezt a gasztroőrületet. Nem megy ez másképp, a szenvedély mértéke tényleg szinte bolondulásig ér. Széll Tamásunkra még sok-sok munka vár, és reméljük, hogy a ranglétrán is előrébb lép és egyre előkelőbb helyen végez majd a versenyeken. Hogy mégis mi az értelme a költséges, államilag támogatott gasztro-varázslatnak? (Magyar szinten költséges, nemzetközi szinten nagyságrendekkel nagyobb pénzekből gazdálkodnak a csapatok.) A válasz roppant egyszerű, van ennél hatékonyabb ORSZÁGIMÁZS, ami közvetlen turisztikai vonzattal rendelkezik? A hatás egyértelmű, a minőségi gasztronómiából következik a minőségi turizmus. Hajrá Magyarország! Hajrá Széll Tamás!
Kicsit elhúzódott a Gastro Movie még gyorsan kortyoltunk egy párat, csodálkozva eszméltünk fel, hogy fél nyolc előtt már igencsak szaporodtak az üres standok. Sok asztal kiállító nélkül maradt, bár a rendezvény este nyolcig tartott. Meg lehet érteni a kiállítókat, akik bizony három napon át állták a sarat és kóstoltattak kedvesen. Bár ha valaki rákészült egy jó kortyra és csak a borfoltos abrosz fogadta…
Szóval vége, kész az egész… Mennyit is kell visszaszámolni a VinCE 2015-ig? Háromszázhatvannégy, vagy öt, vagy kevesebb?
(Ha tetszett a post, csatlakozz Az ihatóbb Magyarországért vidám közösségéhez a facebookon ITT )
