2015. szeptember 22. – Rattner Réka és Nyulasi Gábriel
Idén már hetekkel korábban figyeltük az időjárás-jelentést és minden alkalommal csendben elmondtunk egy imát, hogy legyen végre szép az idő – mivel az elmúlt két évben elmosta az eső a fesztivált és csak a legelvetemültebb borrajongók rótták a Budai Vár tereit borospoharaikkal az egyik, esernyőikkel a másik kezükben. Idén is rezgett a léc, az első napok nem kecsegtettek sok jóval, de aztán a hétvégére csak megerőltette magát az időjárás és végül egy kellemes, napsütötte hétvégét tölthettünk kedvenc pincéink közt sétálgatva.
Klikk a többi képért!
A programsorozat ezúttal is a Boregyetemmel vette kezdetét, ami idén egy napos volt, a megújult Tokaj Kereskedőház tartott előadásokkal egybekötött kóstolót. A borászat egy komoly beruházás eredményeképp teljesen újjászületik néhány éven belül. Ez nem csak a technológiai fejlesztésekre és a kapacitás növelésére korlátozódik, bár egyértelműen ez a fő cél. A cég vezetője számszerűsítette is a terveket, miszerint éves szinten 10 millió palackot szeretnének forgalomba hozni – ekkora mennyiséggel már a külföldi piacokat is ki lehet szolgálni. A Kereskedőház viszonylag kis saját területtel rendelkezik (kb. 50 hektár), de a felvásárlásokkal együtt, a régió területeinek ötödéről származó szőlő náluk kerül feldolgozásra. A fejlesztések részeként egy turisztikai központ megépítését is tervezik, hogy ezzel is vonzóbbá tegyék a borvidéket a látogatók számára – ez várhatóan 2017-ben készül el.
Ahogy egy szép ívű tokaji kóstolóhoz illik, száraztól haladtunk az édes felé, habár a beköszönő tétel egy 2014-es félszáraz sárgamuskotály volt, tudott is mindent amit egy ilyen bortól elvárunk: könnyed, játékos, mézes illattal és édes fűszerekkel adva meg a lendületet a továbbiakhoz. Érdekes volt egymás után kóstolni a 2014-es birtokfurmintot és a szintén 2014-es dűlőszelektált Kővágó furmintot – mindkettő battonage eljárással készült, utóbbihoz egyféle hordót használtak csak. A birtokfurmint élénk savakkal rendelkezik, kellemes mineralitás mutatkozik benne, gyümölcsössége mellett olajosmagvak is megjelennek, valamint a szarvasi dűlő jellegzetessége: kamillavirág teszi komplexé az aromatikáját.
A Kővágó esetében is megvannak a savak, a gyümölcsösség is jól érződik, azonban a mineralitás annyira domináns, hogy a hordójegyeket részben elfedi. A 2013-as Késői Arany a borászat egyik legtöbb díjat bezsebelt tétele, citrusok, trópusi gyümölcsök, méz és fűszerek teszik izgalmassá ezt a késői szüretelésű reduktív cuvée-t. A 2013-as 6 puttonyos Szarvas aszú már kapott hordós érlelést, barackos és birses aromái mellett itt is megjelenik a kamilla és az ásványosság, botrytises jegyekkel, a korty végén kellemes kesernye (grapefruit) érződik, ami nagyszerűen ellensúlyozza a magas cukortartalmat. A sort egy 2013-as esszenciával zártuk befejezésként.
Klikk a többi képért!
Ez az év is játékos programokkal várta a látogatókat, kipróbáltuk a Butlers Borkvíz Bárt, ahol vaktérképen kellett elhelyezni a borrégiókat, borászati kellékeket kellett felismerni és megtippelni mire szolgálnak, de volt vakkóstolás is. A játék garantált nyereménnyel zárult a szerencsekeréknél, így mindenki sikerélménnyel távozhatott a sátorból. Idén is szavazhattunk a fesztivál borára, amiben évről évre egyre több látogató vesz részt, ezzel pedig egyre részletesebb képet kapunk az általános borízlésről.
A fesztivál gasztronómiai kiállítói sem szégyenkezhettek, hiszen széles választékkal várták a kilátogatókat: az idei év kiemelt étele a kanizsai dödölle volt, ami akkora sikernek örvendett, hogy nem tudták olyan gyorsan készíteni, ahogy fogyott – így sajnos lemaradtunk róla. Néhány kunyhóval odébb csodák várták a szarvasgomba szerelmeseit, az apró tálkában kínált habosított mascarponekrém aszúval és hajszál vékony fehér szarvasgomba szeletekkel, egy kis mennyország volt. Egészen különleges élmény, amit jószívvel ajánlok minden gourmetnak. A street food rajongók is tobzódhattak rendesen, a bageltől a hamburgeren át a fish&chips-ig minden megtalálható volt a Gasztro sétányon.
Csapatunk személyes kedvence a kolbice lett, ami egy ropogós kenyértölcsér megpakolva apró kolbászokkal és ízes mártásokkal – nagyszerű fesztivál étel, mert viszonylag szépen lehet enni és kiválóan szívja az alkoholt. Az édességpártiaknak sem volt oka a panaszra, hiszen a Bolka Bonbon ismét kitelepült és bizony ők sem győztek eleget prezentálni a finomabbnál finomabb macaroonokból … kettőből kétszer maradtunk le a csokoládés nugátról. Volt azonban illatozó gesztenyés, fanyar joghurtos málna, hedonista pezsgős eper, ellenállhatatlan kókuszos és újraértelmezett mákos guba. Így nem távoztunk üres kézzel. Ilyet sosem tennénk.
Az idei év több kellemes meglepetést is tartogatott furmint téren. Ott volt például a Kvaszinger Borászat 2013-as birtokfurmintja, érett trópusi gyümölcsökkel, nagyszerű, élénk savakkal, citrusossággal, hosszú utóízzel. Remek tétel. A Breitenbach Borászat 2013-as Szerelmi furmintja pedig egy igazi behízelgő darab, mézes, gyümölcsös illattal, kerek savakkal, szájat betöltő bársonyos testtel, kis glicerinédességgel. A Lenkey pincét sem hagyhattuk ki a sorból, Hét hordó névre keresztelt száraz furmintja hosszas hordós iskolát kapott, amit több éves palackérlelés követett, ettől élénk savai kerekedtek, citrusos aromái krémesebbek lettek, ásványossága szépen jelenik meg a gyümölcsök kíséretében. Szép bor.
A neszmélyi Kősziklás Borászat 2013-as rajnai rizlingje is kellemes meglepetés volt. Zöldalma citrusokkal keveredve, intenzív aromatika, élénk savakkal, remek egyensúllyal, közepesnél hosszabb lecsengéssel. 2013-as Chardonnay-jük nagy testtel rendelkezik, lágy savakkal, körte és citrus aromával, amit vajasság tesz kerekké, pici diós karakterrel kiegészülve a korty végén.
A Lenkey borok Mádról megint bizonyítottak, hogy Tokajon bizony most ott vannak a legkoncentráltabb borok. Lenkey Géza nem hazudtolta meg magát, kérlelhetetlen a minőség és a hosszú érlelés paradigmái mentén. Természetesen ott van a Fecsegő és a Flott melyek a könnyedséget hirdetik, hiszen erre is szükség van. Nem is lehet másképp befejezni egy fesztivált, mint Géza 1999-es 6puttonyos aszújával, mely szépen összegzi a csodás évjáratot és mutatja, hogy mennyi potenciál rejlik ezekben a borokban. Géza személyesen ott lesz 2015. szeptember 23-án az Őszi Bormozin!
Klikk a programajánlóért!
Örömömre szolgált találkozni a KisBécs csapatával, akik olyan zöld veltelínikkel és rajnai rizlingekkel érkeztek a fesztiválra, amiket itthon nem lehet beszerezni. Így volt szerencsém egy Wachauból származó zöld veltelínihez, ami tökéletes fesztiválnyitó bornak bizonyult ropogós savaival, zöldalmás, vegetális aromáival.
Siller kedvelőként örömmel kóstoltam a szekszárdi Schieber pincészet 2014-es kadarka sillerét. A fajtára jellemző fűszeresség piros bogyósgyümölcsökkel ebben is megjelenik, a korty végén megjelenő enyhe csípősség azonban elmarad, a tanninok is csak egész finoman érződnek. Könnyed, jó ivású bor.
Mátráról belekortyoltunk egy kis Benedekbe, egy szép ívű Epreskert 2013-as Chardonnay-ba. Igazán remekül felépített struktúrájú bor. Krémességét a seprőn tartás adta, de nem vált tőle nehézkessé. Sokszor előfordul, hogy nagyon-nagy fehéret akar a borász készíteni és ettől a bor uniformizáltan túl vastag lesz. Ám Benedek Péter itt jól elkapta az egyensúlyt, a bor mindene pont elég – ott a pont!
A Holdvölgy Pincészetről,( Tokaj, Mád) már írtunk jókat. Boraik tiszták, érettek, koncentráltak. Van bennük kraft, lendület, ötlet. Évről évre meggyőzőek… A Várban az édesekbe nyaltunk bele és bizony azokban sem volt hiba! Ez a 26 hektár egyre szebben muzsikál, és Gincsai Tamás is a fedélzeten borászként jól tolja a szekeret Berecz Stephanie után…
Nagyon örültünk annak, hogy ekkora tömeget mozgatott meg a rendezvény, jó látni, hogy igenis nagy az érdeklődés a magyar borok iránt és az emberek szeretnek találkozni azok készítőivel, mindig kíváncsiak a történetükre. Jövő évben lesz a Budavári Borfesztivál 25. születésnapja, ami óriási dolog egy rendezvény életében. Abban már most biztosak vagyunk, hogy izgalmas programokkal várnak majd bennünket a szervezők és egy előreláthatóan jól sikerült 2015-ös évjárattal érkeznek majd a borászok. A jó hangulat pedig adott lesz, ahogy mindig. Így már csak rajtunk múlik, hogy jól érezzük magunkat jövőre, veletek, a Várban!
Persze az optimizmus diadalmas fanfár-szólamai mellett ne felejtkezzünk meg arról az erős kiállítói erózióról, amit úton-útfélen tapasztalt az ember. Sok-sok neves pincészet döntött idén a távolmaradásról. Ez egyrészt egy bizonyos marketingív befejezéséről tanúskodik, tehát jó néhány borászat egyszerűen kiszállt és más reklámeszközökben, megjelenésekben látja a lehetőséget. Egy másik kupac valószínű besokallt az évek óta tartó sorozattól, ha rossz idő, akkor Borfesztivál. A költségek sem csökkenő tendenciát mutatnak, ami szintén apasztja a kiállítói lelkesedést. Talán némi átcsoportosítással, több ülőhellyel, frissítésekkel lehetne operálni. Természetesen Borfesztivál csak egy van! Egy van, és ezt kell szeretni… Minden újkori magyar borfesztivál Ősanyja! Tényleg szeretni kell? Mi szeretjük így huszonnégy esztendősen is… Hogy, fejlődni kell és folyamatosan megújulni? Ez így van, mert különben kiszorul a Várból, az pedig nagyon sajnálnánk.
