2012. március 15. – Nyulasi Gábriel István
Ezúttal harmadszor volt célpontunk a Kunság északi csücskének egyik borgyöngyszeme, a Gál Szőlőbirtok és Pincészet Szigetcsépen. Gálné Dignisz Éva most lányával, Zsuzsival fogadott, a csapatunk létszáma majdnem elérte a harminc főt. Szikrázó napsütés, ropogós, tiszta, friss borok, mi kell még a borturistának?
Sok ember, több korosztály: 20-as, 30-as, 40-es, 50-es, 60-as mind együtt a borélményért! Gyorsan összegyűlt csapatunk a Vágóhídnál, egy kis reggeli szíverősítő, és közös jegyvásárlás majd indulás a Csepel-szigetre. A BKV-val természetesen előzetes egyeztetés, aztán megerősítés a diszpécsernél, hogy a szerelvény megálljon az Egyetemi-tangazdaság ideiglenes megállóhelynél.
Kérdezik tőlem gyakran, hogy miért térünk vissza újra régebbi bortúráink helyszínére? Két szempont játszik szerepet: ahol már jól érzetük magunkat, ott bizony továbbra is jó lesz. Másrészt pedig gyönyörűen meg lehet figyelni az adott évjáratok tulajdonságait, és össze lehet hasonlítani azokat. Esetünkben a szigetcsépi pincészet 2009-es, 2010-es, illetve a 2011-es évjáratát tudtuk boncolgatni, vagy egyszerűen csak élvezni.
Rövid pincelátogatás, szüretelőgép nézegetés után behúzódtunk a kóstolóterembe. A 2011-es évjáratból 10 bort kortyoltunk és 2 bort a 2009-esből.
2011-ből Olaszrizling, Ezerjó, Rajnai Rizling jött sorban. Az Olaszrizling szép savakkal nyitott, citrusosan, ropogósan, savai viszonylag szelídek főleg a 2010-es évjárathoz képest. Van teste is, akár az Ezerjónak, amely olyan szénsavasan pezsgő, mintha már a fröccsnek való szóda is benne lenne, extra friss tétel, viszek is haza belőle. A Rajnait 1,5g cukor kerekíti, fűszeres, túl egészséges volt a szőlő Éva szerint. A bor elismerést szerzett a kortyoló társak között. Szürkebarát a 4. tétel, izmos darab, alkohol majd 13 fok, telt, behízelgő mézességgel illatban, gyümölcsösen, zamatosan pörgött a pohárban.
Több éve figyelemmel kísérjük a Gál Szőlőbirtok és Pincészet életét, örömmel fogadtuk a hírt, hogy a Balaton-felvidéken is szert tettek ültetvényekre. Így került a kóstolón poharunkba a birtok első ottani Szürkebarátja, így összehasonlíthattuk az előző kunsági tétellel. A terroir különbségeket megtapasztalhattuk, jóval hűvösebb karakterű, izmosabb, szikárabb, férfiasabb volt a balatoni bor. Megkockáztatnám, hogy némi ásványosság is ott rezgett finoman a pohárban, pikáns csípősség zárta a kortyot. Tovább a Balaton-parton egy Chardonnay tétellel, húsosan, harapnivalón érett almás zamatok, kőporos és friss. Kerek a bor, itatja magát, még egy pohárral…
A balatoni túra ezzel befejeződött, visszatértünk a Kunság mezejére, egy Cserszegi Fűszeressel. Az évjárat nem kedvezett az illatoknak, visszafogottak, nevezhetnénk elegánsnak is őket, halvány parfümösség, mint nyári reggel egy üde női nyakon. Zamatban viszont bepótolja, amit illatban visszatartott, itt már hozza a fajtát rendesen.
Három a kislány, három a rozé 2011-ből. Zweigelt, Kékfrankos, Pinot Noir. Áztatási idő a préselés előtt sorrendben: 1,5 óra, 2-3 óra, 4 óra. Zweigelt az eperrel bűvölt, menj ki a piacra és az első szabadföldi szamócatermésnek az illatát érezheted e borban. A Kékfrankos málnássággal operál, izmos savakkal. Analitikailag a legkevesebb, de érzetben a legtöbb a sav. A Pinot a legrafináltabb és a legillatosabb, ám még csak márciusban járunk, az aromák még fejlődnek a palackban.
24 hónap hordóban, a Cabernet Sauvignon 2009, szépen összeért a bor. Kunság vére hej, hát vannak itt még gyönyörű veresborok is, ahogy szép leányok is. Gál Zsuzsi jelenléte igencsak emelte a kortyolás fényét. A bor vaj puhán bársonyos, tökéletesen lesimult tanninok, kávé, csokoládé, piros bogyós gyümölcsöket ölelgetnek. Fekete cseresznye, meggylekvár, nagyon jól csúszik, egyértelműen a kóstoló győztese lett ez a tétel.
A végére maradt a desszert, az édesség, 45g cukorral egy kései szüret Rajnai rizling 2009. Birsalma, hársméz, kajszi, a botrytis érezhetően működött. Örömmel búcsúztunk a Pincészettől, jövőre ugyanitt, hogy meglássuk, mit adott a 2012-es esztendő.
