2012. február 20. – Nyulasi Gábriel István
Borjour Magnum a Gömb Aulában, a 4-es 6-os villamostól sétáltunk el a helyszínre, közel a ZP hűlt helye, a Duna-part, a két híd között. Az ELTE épülete már nem először fogadta be a borrajongókat. 15:50-kor, tíz perccel a hivatalos kezdés előtt is sokan várták a belépést. Hiába, aki nem csak szalon borozni akart, hanem szeretett volna minél nagyobb merítést a kortyolni valókból, az nem tétovázhatott. Több, mint 300 tétel, több mint 120 kiállító, a számok is növekedtek tavaly óta, a színvonal nem csökkent.
300.
A hős görögök száma, akik ellenálltak a perzsáknak. Délután 4-től egészen este féltízig rohamozhattad őket, a háromszázakat. 300 bor, melyeket kedvedre kortyolhattál volna, persze meddig is bírtad? Le a kalappal az előtt, aki csak a tételek 1/3-ad részéig is eljutott. Fater Borravaló, összesen úgy 110 tételről tájékoztatott. Persze köpött rendesen, de azért emberpróbáló vállalkozás ezzel együtt.
Érzés
Milyen érzés bekeveredni a Borjour Magnum forgatagába? Szerencsére nem húsdaráló, a három szinten szinte minden, és eloszlik a bor és az ember. Szóval 300, vagyis több annál, a tételek pontos számát nem tudni, hiszen azért előkerül a pult alól valami itt-ott, amit csak nektek, csak most, műsoron kívül. Az érzésről, tehát belépsz egy könyvtárba, ahol a válogatott könyvek csak azon a napon, és csak helyben olvashatóak. Nem viheted el az élményt, legfeljebb megpróbálsz rá emlékezni, vagy megsegíted a memóriádat jegyzetekkel.
Harmóniában
Jómagam nem törekedtem nagy számokra, élvezni akartam a rendezvényt. Békésen, stressz mentesen, hol itt, hol ott kortyoltam bele a borokba. Jártam mind a három szinten, Tokaj, Eger, Somló, Mór, Sopron, Szekszárd, Villány, Badacsony, Chile, Grúzia, a teljesség nélkül (elnézést kérek azoktól akiket kihagytunk, előző cikkünkben részletesen közöljük a borászatok neveit), és még sorolhatnám az élményeket. Készítettünk két videót is, és egy rakás borfotót, tanúskodjanak az eseményről. Mások majd megpróbálnak befeszülni, és részletes beszámolót készíteni. Nekünk nem erről szólt a Magnum, mi harmóniával fogtuk a poharat, és kizártuk a vesszőfutást. Kiemelnénk két különleges kóstolót a rendezvényről, amelyekről talán a többiek nem szólnak majd: az olajokat és kóstolófalatkákat.
Oszd meg és olajkodj!
A fehérek és a vörösek közé egy érdekes kirándulást iktattunk be. Spanyol és portugál extra szűz olívaolajokat kóstoltunk végig. Képzeljetek el egy rendes bolti olajat, csak legalább 5-10 szeres íz és zamat anyaggal. A vezető aroma, mint a frissen vágott fű illata, amikor a fűnyíróból kiüríted az anyagot. Nekem egyből a vidéki hétvégék jutottak eszembe, amikor a telken segítek a gyepréteg gondozásában. Tóth Gusztáv, az olajok tudora is hevesen bólint, és fáradhatatlanul tölti az újabb, és újabb kis olajkóstolókat az érdeklődőknek. Felesége, nyakában a legfiatalabb trónörökössel szolgálja az igazi olíva olaj ügyét. Némi citrus, gyümölcsök, fűszerek, és egy érdekes pikáns csípősség, és cseresség, keserűség, mely a torkod veszi célba, és lesből támad, mint Pom-Pomban a Ruhaszárítókötél. A selymes olaj hirtelen a torok kéményseprűjévé válik, és az antioxidáns tartalom végig szánt a nyálkahártyán.
Az igaziolíva tapasztalatairól a Magnumon: „Tegnapelőtt lement a Borjour Magnum. Rengetegen érdeklődtetek, rengetegen kóstoltatok, jókat kérdeztetek, jókat dumáltunk, és még vásároltatok is. Úgy néz ki, továbbra is nagy favorit a SAOV DOP, de persze a szűretlen Garay Picual is sokaknak ízlett. A varázslatos L’Or de Taurenne-ről nem is beszélve. Sőt pár órára még én is kinéztem, így a kisebbik babánkat élőben is meg lehetett csodálni. Sajnos nem fényképeztünk, így nem tudom megmutatni, Guszti milyen keményen állta a rohamot. Egyszóval: jók voltatok, köszönjük!” –www.igazioliva.hu
Kóstolófalatok a Kertész Családi Pincészettel
Litauszki Zsolt és Nánási Lajos a két séf számomra már régi ismerősök. Mindketten fantasztikus ételkölteményekkel kápráztattak el, nevük számunkra bármilyen étel mellett biztosíték a minőségre. A Magnumon az etyeki Kertész Családi Pincészetnek készítettek kóstolófalatkákat. Persze nem erről a két séfről lenne szó, ha nem vittek volna be valami csavart a falatkákba. A fiúk igazi fúziós vonalat vittek be, az egyik falatka, a préselt borjúfej, vecsési káposztával töltve, koreai kimchi, chili pasztával, Kertész Chardonnay-val kezelt mazsolával.
Ehhez egy félédes tétel passzolt a séf urak szerint, és valóban a Kertész Carla 2010-es félédes házasítás vitte magával a falatot. A bor 35g cukorral, 5 fajtából: 30% zenit, 20% chardonnay, 20% sauvignon blanc, 20% szürkebarát, 10% zöldveltelini. Az érett trópusi(mangó, maracuja, grapefruit)gyümölcsös illat és zamat, az édességgel, jó savakkal, nem túl nehézkes testtel, a keletiesített magyar ételhez odasimul. A kimchi csípős-fűszeres savanyított-erjesztett zöldség, leggyakrabban kínai kel, de uborkából és daikon retekből is készítik. – makifoodblog
A másik falatka a méltán népszerű mangalicából főzött kocsonya, melyben a pofa, a fül, és a köröm szerepeltek alma vinaigrette-tel. Egy pörköltalappal indult, mely szintén ázsiai „íz-szerelésben” részesült, csillagánizs, fahéj, ázsiai chili. Az alma vinaigrette holland almával készült, petrezselyem, koriander, mandarin, hagyma, fehérborecet, balzsamecet, olívaolaj, só, bors.
Nem egy egyszerű falatka, és a zamatos, illatos, és friss 2011-es Kertész Zöldveltelini teszi a dolgát, szalutál a mangalicának, az élénk savakra is szükségünk van, hogy oldja a kocsonyát, ebben segít a savanykás ízvilágú többféle ecettel megspékelt vinaigrette. Tudjuk, hogy az ázsiai konyha ételei az illatos borokkal nem akármilyen párost alkotnak. Itt érezzük az iskolapéldát, igen, egy nagy plusz ezért, és még a kínálgató lányok is gyönyörűek voltak.
Egy harmincas női bortanú véleménye a rendezvényről…
A végére hagyunk egy szubjektív véleményt, a hölgy szociológiai mintázata: 30 és 35 év közötti, diplomás, egyedülálló, fővárosi lakos.
Nekem tetszett hogy nem nyomják rá magukat a szervezők az emberre, hogy a borászok könnyedek és barátságosak voltak, ráadásul mindenki előzékeny volt, a lépcsőnél, a büféknél. Bár lehet, hogy ez csak a nőknek szólt. És igen, gyorsnak kell lenni, én is lemaradtam egy Gróf Buttler Bikavérről. Na de Kovács Nimród Pinot-ról nem. Több tudatosság!
És érezzék jól magukat az emberek! Becsípni lehet ésszel is, amikor szórakoztató marad az ember, felszabadult, és élvezi a pillanatot. Csak még most sokan nem tudják ezt különválasztani, és vagy vérciki becsípni, vagy pedig ha már igen, akkor húzzunk bele. A kulturált borfogyasztást még tanulnunk kell. A kulturált becsípéshez is több lazaság kellene, és felszabadultság! Hajrá Magyarok!
Csak annyit tennék hozzá, hogy csak folytassa Borjour, hajrá!
