2011. november 4. – Az ihatóbb Magyarországért
Szőlő- és bortermelőként tisztában vagyok a felelősségemmel. Olyan borokat szeretnék készíteni, amelyek hűen tükrözik a termőhelyet, természetesek és őszinték. De ki szeretném emelni a fogyasztók döntésének fontosságát is. A mai borrengetegben nem könnyű eligazodni és megtalálni azokat a borokat, amelyek megvásárlásával olyan magyar bortermelők fennmaradását segítjük elő…
„Szőlőskislakon, Balatonboglártól 5 km-re délre gazdálkodunk 12,4 hektáros szőlőterületen. A somogyi dombság védett lankáin természetközeli szőlőműveléssel, kézműves borkészítéssel keressük területeink, az ember, a szőlő és a bor harmonikus kapcsolatát. Az alapelv egyszerű és kézenfekvő: ahhoz, hogy boraink meg tudják mutatni a termőhelyben rejlő egyedi értékeket, őszintén és tisztán kell közelítenünk mind a szőlőműveléshez, mind a bortermeléshez.” (legli.hu)
– Mi foglalkoztatja mostanság?
– A 2011-es szüret utolsó simításait éljük a napokban. Lassan minden tétel elerjed és hordóban pihen. Hosszú meleg nyár után egy szép őszön vagyunk túl. Rohamléptekkel kellett szüretelnünk, az általában 50-60 napos szüret idén 32 nap alatt lezajlott. Megállás nincs, a szőlőben most az őszi munkák zajlanak, a szőlők beszántása, talajlazítás, 4 hektár parlag területet pedig mélyszántani (forgatni) fogunk a jövő tavaszi telepítés előkészítésére.
– Mit üzen Az ihatóbb Magyarországért Egyesületnek?
– Szőlő- és bortermelőként tisztában vagyok a felelősségemmel. Olyan borokat szeretnék készíteni, amelyek hűen tükrözik a termőhelyet, természetesek és őszinték. De ki szeretném emelni a fogyasztók döntésének fontosságát is. A mai borrengetegben nem könnyű eligazodni és megtalálni azokat a borokat, amelyek megvásárlásával olyan magyar bortermelők fennmaradását segítjük elő, akik az egyre csökkenő magyar szőlőterületen felvállalják, hogy pár hektáron mintaszerű, a termőhely adottságait előtérbe helyező szőlő- és bortermelést valósítsanak meg. Azt gondolom, hogy az ő megmaradásukra nagyon nagy szükség van.
– Kit említene meg, mint borászt, vagyis kinek adná tovább a szót?
– Olyan emberekre gondoltam, akikre az előző jellemzés pont ráillik, a mátrai Tőkéstársakra – Karner Gáborra, Losonczi Bálintra és Szecskő Tamásra.
