2010. április 8. – Nyulasi Gábriel
A Somló Évjárat Bemutatót, most már mondhatjuk, hogy hagyományosan tavasszal tartják a Festetics Palotában. Erre a gondolatra válaszolt a megnyitón Dr. Laposa József, aki a beszédében a következőt fogalmazta meg: „Csak az a borvidék lehet híres, amelynek megvannak a hagyományai.” Somló szakralitásához, és óriási minőségi potenciáljához nem férhet kétség. A legkisebb és egyben szinte a legtöbbre hivatott borvidék, melynek a kommunizmus bukása után szinte hamvaiból kellett feltámadnia.
Talán kissé pátoszosra sikerült ez a bevezető, de nézzék el ezt egy következetes somlórajongónak. Visszatérve a rendezvényhez, Laposa úr ecsetelte az általunk is, a saját bőrünkön érzett 2009-es évjárati hatásokat. (A Somlót pusztító nyári jégviharról mi is beszámoltunk a helyszínről egy korábbi cikkünkben)
(Régebbi cikkünk itt érhető el)
Tehát szépen indult az évjárat, aztán jött a jégverés, amely az észak-keleti oldalon a szőlő 50-70%-át megtépázta. A déli-nyugati lejtőkön viszonylag könnyebben kiheverték a károkat az ültetvények. A termelők egybehangzó véleménye szerint, végeredményben egészséges gyümölcsöket szüreteltek, és ezáltal a must is jó minőségű lett.
A kóstoló tárgyát képező 2009-es borok meglehetősen változékony képet mutattak. Volt néhány igen csak zavart kesze-kusza tétel, bár alkalmasint némi szellőztetéssel javult a helyzet. Fejlődésben is megosztottak voltak a borok- az eltérő szüretek, különböző technológiák, a fajta jellegei mind-mind árnyalták a képet. Volt poharunkban olyan bor, amely már a kész állapothoz közelített, volt olyan melynek nemigen lehetett még a potenciálját kiérezni. Borkortyoló legyen a talpán, aki némely fiatal somlói tételről nagy biztonsággal meg tudja jósolni a kész bor jellemzőit. Az egyik somlói borász fiatal hölgyekhez hasonlította az újborokat. Sok tételnél a hölgy inkább a gyermeki létben leledzett, vagyis kicsit a pedofília határát súrolta a vele való barátkozásunk.
Az ihatóbb Magyarországért csapata fáradhatatlanul kóstolta szinte végig a tételeket. Megérezve az itt-ott előbújó (b)oroszlánkörmöket, vagyis a nagy borok lehetőségeit. Összegezve tapasztalatainkat megállapítottuk, hogy a „Kalap” (Somló) levét mindig élmény fogyasztani, legyen az bármelyik fejlettségi fokán.
