Különleges, minden magyar borember szívét melengető kóstolónak adott otthont november 4-én a Pesti Vigadó. A középpontba a (mai) országhatáron túli magyar borászatok kerültek, alkalom nyílt tehát a már ismerősen csengő, és a szokatlan, de valamiért mégis ízlelésünkhöz közeli szőlőfajták végső megtestesüléséből is hörpintgetni.
A tematika szerint bemutatkozott a Felvidék és Kárpátalja, Erdély és Partium, valamint Délvidék. Az egyes régiókon belülről a különböző falvak és területek a legkisebb méretekig hangot kaphattak. A cél egy komolyabb szakmai együttműködés, az ottani újdonságok és értékek nyomatékosítása, melynek következtében a határon kívülre „rekedt”, ám magyar borászatok méltóképp nagyobb ismeretségre tehetnének szert mind Magyarországon, mind külföldön. A borok pompás formában tetszelegtek, határozottan megéri azt a bizonyos határt átlépni értük…
Az eseményen készült további képek itt érhetőek el!
Sajnos sohasem lesz elég egyetlen rövid írás egy ekkora területet és szőlőtermesztési kultúrát bemutatni, de a továbbiakban megpróbálunk egy kis ízelítőt adni eme fantasztikus borok világából, és arra kérnénk mindenkit, hogy ne legyenek szívbajosak és látogassanak el külföldre magyar borokat kóstolni.
Kezdjük tehát Felvidékkel és Kárpátaljával. A főbb és kiragadhatóbb egységek a Garam folyó partjának elnyúlása, a Kürt települést körül ölelő anyaföld, Ipolynyék vonzáskörzete és Bereg. A Garam mentén általában hordalékos talajjal, meszes altalajjal találkozhatunk. Az e területen található számos borászat közül kóstolhattuk a muzslai Geönczeöl Pince Szent Lőrinc borát. Sokaknak ismerős lehet a fajta neve, ugyanis a zweigeltet a kékfrankos mellett a szent lőrinc genetikai tulajdonságai éltetik. Azt azonban kevesek tudják, hogy a szent lőrinc, mely két fajta keresztezéséből született. Sajnos ezt az információt a mai napig homály fedi, annyi bizonyos, hogy a női virágú szőlőfajta a pinot noir volt, no de ki lehet az apa?! A 2015-ös Laurentum (azaz szent lőrinc) egy a savakra építő, érdekes fűszeres vörösbor. Aromás feketeribzili és édes meggy gazdagítja az ízeket és illatokat.
Bott Frigyes már széles ismertségnek örvendő tételei is e területen látnak napvilágot. Öröm lenne felsorolni a kóstolt tételeket, de a hely szűkössége miatt a 2015-ös kékfrankost ragadnám ki a sorból. A bor gyönyörű érett, ám a teljességhez még jó két év kell neki. Illatban feketebogyók, gazdag fűszerek, némi fanyar meggyesség és egy kis kellemes acetonos jelleg található. Ízben hasonló a gyümölcs- és fűszerbank, szép savak és érett tanninok egészítik ki.
Az újdonságok kategóriájába tartozott Orosz Ruszlán már a Beregből származó saperavi szőlőfajtából készült 2014-es vörösbora. A szőlő grúz eredetű, magyarul a jelentése egyszerűen az, hogy festék. Az illat- és ízaromákban valóban elég erősen mutatkoztak a festőszőlős, kékvirágos jegyek. Állítólag a saperavi volt Sztálin kedvenc szőlőfajtája, ami nem tudom, hogy igazából jót jelent-e. A bor némi fahordós érlelést is kapott, a bódító virágokon kívül a feketebogyók, a kávé és csoki párbaja, valamint a magam részéről egy kis angol stout sörös krémesség is volt benne (Guiness sör). Igazán izgalmas!
Ha már Felvidék, akkor Kürt! Azaz =Strekov. Azaz többek között Strekov 1075. A pince nem használ „adalékanyagokat” (ez általában a fajélesztő, tápsó, ilyen-olyan enzim és aromafeltáró egységeket jelenti). Sütő Zsolt borász autentistának, azaz természethűnek nevezi az azonos elveket követő borászokat. Nincs szűrés, nincs derítés, alacsony a kén, és a borok gyönyörűek! A 2009-es héjon erjesztett olaszrizlinget készítője provokatívnak nevezete, de valószínűleg elvitt már pár díjat. Súlyos parfüm, édes aszalványok, csomó érett gyümölcs, pici fahéj és némi oxidált utóíz.
Narancsbor kategóriában megemlíteném még a Kasnyik Pincészet szintén olaszrizlingből született tételét. Picit frissebb, fiatalabb, inkább könnyű sárgavirágos, de minden szép héjonerjesztős aromajegy megvan benne.
Az eseményen készült további képek itt érhetőek el!
Kicsit keletre, de még mindig a közelben terül el először Patrium aztán Erdély. Hatalmas területek, több száz, több ezer hektáron művelt szőlő. Kiragadott területek Ménes, Érmellék, Körösvidék. Természethű példa Ménesből Balla Géza, aki jelenleg 120 hektár szőlőterülettel rendelkezik, melyből 85 ha termőterület, és 35 ha új telepítés. A koncepció a fajélesztőmentesség, és a minimális beavatkozások. A rendezvényen, egyedülálló módon 2016-os újborokat is kóstolhattunk a pincészettől, melyek egy-egy friss és izgalmas, bodzás, köszmétés sauvignon blanc, és egy üde krémes, epres feketeleányka+pinot noir rozé voltak. A súlyos tétel címszó alatt egy feketeleánykát, a 2012-es Sziklabort kóstolhattuk Balla Gézától. Sok-sok fűszer, leginkább bors, és pirospaprika, hatalmas mélységek, szeder, aszalt paradicsom, enyhe dohány és cédrus jellemzik eme remek verest.
Patrium régióban, Érmelléken helyezkedik el a Nachbill Pincészet, kiktől szintén kecsegtető tételekre pillantgathattunk. A Grand Pa elnevezésű fehér cuvée az újszerű kisbaras, nagybaras, olaszrizling és királyleányka násza, enyhe ásványkarakter, szép fehérvirágok, pici algás illat. Számomra (már megint a sör) bájos, kesernyés sörhab íz, főleg retronazálisan (garatból kilélegezve), de abszolút pozitívan!
A medence déli részéről, Délvidékről szólnak a következő sorok: Szerémség, Drávaszög, Muravidék. Errefelé rengeteg az apró parcellára építkező pincészet, kik kihasználják az üledékes, vályogos, agyagos talaj adta lehetőségeket. A legnagyobb történelmi háttérnek Szerémség örvend. A régiót nagyrészt a fehér szőlőfajták uralják, jellemzően a grasevina, azaz az olaszrizling. Az elmúlt évtizedet uralja egy asszertív vörösbor hullám, melynek képviselője lehet például egy Sagmeister Ernő által gondosan elkészített Szigeti Kadarka, egyenesen 2013-ból, mely évjárat már alapból kedves a szívünknek. A borász nem ülepít, ezáltal megőrzi a szőlőből származó értékes tápanyagokat a borélesztők számára, valamint tudatosan csínján bán a kénessavval is. E kadarka szép, olasz fűszeres jelleggel, enyhe édeskés, málnás illattal dicsekedhet, ízben van benne egy kis telt, bársonyos krémesség is.
Mielőtt végképp elérzékenyülnénk a remek boroktól, fejezzük be gyorsan a sort Maurer Oszkár szintén a Szerémi borvidékről eljött, 2013-as, cabernet sauvignon és merlot paktumával, melyet a Corvina névvel láttak el. Hatalmas test, aszalt szilva, visszafogott bakelitesség, hosszú feketeborsos utóíz és lecsengés.
Eljött hát az idő feleleveníteni a régi kapcsolatokat, (aki még nem tette meg) gyerünk, kortyoljunk határon túli magyar borokat!
