Végre elérkezett a várva várt tavasz és ezzel Az ihatóbb Magyarországért Bormozi nevű rendezvénysorozata ismét életre kelt. A helyszínt a megújult VinoPiano Borbár biztosítja, ami idén áprilisban átköltözött a Duna pesti felére, így mostantól az Élesztő udvarban jövünk össze, hogy egyszerre hódolhassunk a jó filmeknek és a minőségi boroknak – mindezt persze remek társaságban, minden alkalommal meglepetés borászvendégekkel.
Hetek óta találgatjuk a májusi bormozi elsöprő sikerének okát, talán már régen volt a legutóbbi és hiányolta a törzsközönség, esetleg a megfelelő holdállásnak volt köszönhető, mindenesetre mi nagy örömmel láttuk, hogy ennyire közkedvelt lett ez a rendezvény és egy kis kihagyást követően is olyan sokan vettek részt rajta. A jó borok és a tartalmas szórakozás ezúttal is garantált volt: május a Rosalia fesztivál és a rosé borok hónapja, így ennek a stílusnak a fonalára lett felépítve a kóstolósor, csupa 2015-ös évjáratú tételből.
Az eseményen készült további képek ideklikkelve érhetőek el.
Elsőként a Podmaniczky Pince Szóládi roséja került a poharakba, ami pinot noir és cabernet sauvignon fajtákból készült. A balatonföldvári borászat ezúttal sem okozott csalódást, bogyós gyümölcsökkel teli, jó savú, utóízben ásványos roséval örvendeztette meg a mozizókat. Folytatásként érkezett az etyeki Anonym Pince Ötlett fantázianevű játékos, gyümölcsös pinot noir roséja és vele együtt a tulajdonos borász Szövényi Áron. A jelenlévőknek mesélt a bor nevének eredetéről – egy ikerpár érkezését követően hirtelen öt gyermeke lett – valamint a május 28-án megrendezésre kerülő Etyeki Légyott-ról, amely a bor és kultúra szerelmeseinek ígér tartalmas időtöltést.
A bevezető borok után következett a film, ami ezúttal Pedro Almodóvar 2013-as Szeretők, utazók című tabudöntögető komédiája volt. A több szálon futó történet során voltaképp nem sok minden történik, a helyszín a film nagy részében egy spanyol repülőjárat business osztálya, ahol nem mindenki az akinek látszik, ellenben a teljes légiszemélyzet homoszexuális, csak van aki még nem ismerte be – saját magának sem.
A vetítés során tartott szünetben a kóstolás tovább folytatódott a szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészet díjnyertes (MONDIAL DU ROSÉ 2016, CANNES, egyetlen magyar aranyérem) pinot noir roséjával. A meggyes aroma mellé fűszeresség és citrusok társultak, élénk savaitól nagyon friss érzetű, összességében egy igen komplex roséval volt dolgunk és egy maradandó élménnyel gyarapodhattunk. Következő tételünk az abasári Molnár és Fia Pincészet kékfrankos roséja volt, ami a hosszabb áztatás következtében erőteljesebb színvilággal bír – akár sillernek is nevezhetnénk. Gyümölcsössége, fűszerei és savai a helyükön vannak, teste egy árnyalattal vaskosabb a szokásosnál. Remek volt a fogadtatása. A szünet utolsó roséja a monori Lukácsy Pince strázsahegyi kékfrankosából készült, részben barrique-olt tétele volt. A gyümölcsök mellett határozottabban jelenik meg a fűszeresség, citrusossága grapefruit formájában jelentkezik, savai a hordótól simulékonyabbak, nedűnk az átlagosnál testesebb, de egyensúlyban van.
A pihenő elteltével folytatódtak a leszedált utasok és a szexuálisan túlfűtött légiutaskísérők kalandjai, hídról leesett mobilokkal, bedrogozott arával és rengeteg whiskyvel, míg végül az órákig a levegőben keringő repülő megkapta az engedélyt a kényszerleszállásra. A szereplők mind megmenekültek és a pozitív kicsengés érdekében reméljük, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak. Almodóvar ezúttal nem a drámaszerető közönségnek kedvezett ezzel az ízig-vérig vígjátékkal, sőt arra sarkallja a nézőt, hogy társadalmi és szexuális előítéletektől, gátlásoktól mentesen nézze végig ezt a filmet, mert úgy lehet önfeledten kacagni a sete-suta, de mindeközben szerethető karakterek klisészerű szerencsétlenkedésein.
Az este zárásaként a két utolsó bor következett: Balla Géza arad-ménesi rozéja feketeleányka, merlot és kadarka házasításából született és a közönségszavazás nyertese lett. A testes, de mégis könnyed fűszeres gyümölcsbomba nagyon itatja magát. Kerek, egyensúlyos, szép savszerkezettel és hosszú lecsengéssel. Végezetül a paksi Fabro Pince kékfrankos sillere került a poharakba, meggyes, pirosribizlis, édesfűszeres aromáival, komplex ízvilágával tartalmas, mégis lendületes korttyal, nagyon szép példája ennek a borstílusnak.
És már itt van a következő előadás, (június 8.) amire ismét várunk minden kedves bor és mozi rajongót!
A következő BorMozi elérhetősége, csatlakozás a facebookon…
