2014. december 9. – dr. Gál Fruzsina
Kevés ilyen tematikával készül sétálós kóstoló itthon, mint a november végi Bordó Blend, pedig igény volna rá. Az ismert bordói fajták (cabernet sauvignon, cabernet franc és merlot) köré felépített kóstolón a Sofitel által biztosított prémium helyszínen sok (na igen, bizonyos pillanatokban túl sok) ember gyűlt össze, szemlátomásra bizonyítva, hogy egyaránt megőrül az ember fia s lánya Magyarországon is a világfajták boraiért. És az ugye már nem is szorul magyarázatra, hogy a hideg téli esték felé közeledve egyébként is szívesebben nyúlunk kedvenc vöröseink után…
A Bordó Blend és egy mesterkurzus margójára
A nagy érdeklődést látva elmondható, hogy a világfajták borai a hazai fogyasztók asztalán biztos otthonra találtak. De a több mint hatvan pincészet mintegy 120 bora is azt bizonyítja, hogy a borászok keresik a maguk egyedi útját, egyértelmű potenciált látva ezekben a közkedvelt fajtákban. Nem hiába, az igények itt szépen találkoznak. Beszélgetve több kevésbé borértő, ám borszerető ismerősömmel, tartják magukat ahhoz az elképzeléshez, hogy ha tanácstalanul állnak a vörösök előtt, akkor szívesen vesznek le cabernet-t a polcokról.
Világfajták szőlőjéből készült borként létezni talán egyértelmű siker, akkor is, ha a borunk kevéssé értők és azt szakmailag nem boncolgatók poharába kerül. Megkockáztatom, a fajta miatt senki sem sajnál kissé borsosabb árat kiadni ezekért a nedűkért.
Az elképesztő felhozatal láttán ki-ki megkereshette a saját kedvencét, megtalálhatta a saját (szerintem igenlő) válaszát a rendezvény fő kérdésére, vajon itthon érzik-e magukat ezek a fajták termőterületeinken. Villány és az őt szorosan követő Szekszárd után Eger termőterületei képviselték a legnagyobb arányokat, s ha valakiben még kérdés merült fel és nemzetközi összehasonlítást is akart, a bemutatkozó borkereskedések borain keresztül külföldi termőterületek boraival is egybevethette a hazai kínálatot.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
A rendezvény keretében három mesterkurzuson is részt vehettek azok, akik professzionálisabb ismeretekre és útmutatásra vágytak. Jómagam a borral való szerelembeesésem napjától nagy rajongója vagyok a Sauska pincészetnek, így kézenfekvő volt, hogy a Cuveé 7 mesterkurzusukra kíváncsi vagyok. Jó iránynak tartom a Bordó Blend-kurzus megjelenésüket, mert kezdő borrajongóként is kedveltem a boraikban azt a kozmopolita világlátottságot és intelligens kísérletező kedvet, amit most a heteseket felvonultató évjárat kóstolón megtapasztalhattam. Nekem a Sauska az, aki úgy magyar a termőterületeinken, hogy közben globális trendkövető. Na jó, mondhatnám, mindig divatos, de a minőség és szerethetőség megóvása mellett.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
A kurzuson a pincészet közismert bordói házasítása a siklósi és villányi területeken érett világfajtákon keresztül mutatkozott be. Akik éppen csak ismerkednek a borvilággal, azoknak is szívből ajánlok egy olyan kóstolót, ahol a pincészet egy borának az évjáratról évjáratra és termőterületről termőterületre változó dimenziói képesek megmutatkozni. A két termőterület házasításai is fontos különbségeket mutattak, Siklós képviselte a nyersebb, fűszeresebb, filigránabb, míg Villány a testesebb, de (fekete bogyós, cassis-os) gyümölcsösebb vonalat.
A kóstoló izgalma nekem a hordóhasználat kérdéseinek a feszegetése volt, s mind a siklósi, mind a villányi borokon egyértelműen érződött a francia honból ideszivárgó trendkövetés. A 2009-es évjárattól kezdve egyre kevesebb az újhordó a borokon, a kapucsinós-kávés aromatika a gyümölcsök előnyére háttérbe szorul, és én rájövök: szubjektíven ezt a gyümölcsösséget szeretem és keresem a borokban. Nem szeretem, ha a hordó felülírja a fajták gyümölcsösségét és valódi arcát.
Emiatt szerettem például Balla Géza bemutatott cabernet sauvignonját is. Komplex bor, szuper zamatokkal, extra áfonyás-ribizlis illattal, pici fűszerrel és leheletnyi hordóval, éppen csak azért, hogy kihozza a sauvignonból igazi önmagát.
A világfajtákban általam keresett rétegességet az illatban és kortyban szépen hozta a Takler Regnum (2007) is. Szilva, erdei és pici aszalt gyümölcs keveredik illatban a nem tolakodó hordóval, integrált alkohol, izgalmas mélységek, és gyümölcsös lecsengés. Ezt kerestem. Nem mellesleg hálásan köszöni meg a szellőztetést, hogy megmutathassa igazi dimenzióit.
A szép és nemzetközi mezőnyben is helytálló tételek és a Bordó Blend szakértők által egyébként díjazott TOP 10 borai ellenére sem volt mindig maradéktalan az öröm. Voltak olyan borok, amik túl fiatalon vagy éppen már idősen és fáradtan érkeztek a kóstolóasztalokra, de a rendezvény vége felé már nem mindenki gondoskodott a borok megfelelő hőmérsékletéről sem. Ennek ellenére élvezhető és sokak által megszeretett eseményen vagyunk túl, noha a prémium helyszín nem mutatkozott túl tágasnak (és levegősnek) a résztvevők nagy száma miatt.
Vitathatatlanul van potenciál nálunk is a bordói fajtákban, a cabernet franc a szakma egyöntetű véleménye alapján például csodásan otthonra talált nálunk. De a hazai termőterületeken kiaknázatlan lehetőségei és felfedezetlen mélységei is bőségesen akadnak még ezeknek a fajtának, s talán erre hívták fel igazán figyelmet azok a borok, amik nem a megfelelő idejükben kerültek az asztalokra vagy szakmailag mutattak hiányosságokat. A kóstolások és az igazán szép borokban megtalált önazonosság élménye azért ennél erősebb nyomokat hagyott, és kétségeket szerencsére nem, hogy a borászaink értő odafigyelése mellett hiteles boraink születhetnek a bordói fajtákból. Mindemellett persze hangsúlyozva azt, hogy ne csak mindennapjainkban őrködjünk saját nemzeti identitásunk felett, hanem a borkészítés és a borkóstolásaink során is.
