2014. május 3. – Az ihatóbb Magyarországért
Legutóbb a 2010-es esztendő végén jártunk bortúrán Spiegelberg Stefan Kézműves Pincészetében. Három és fél év nagy idő egy borászat életében, hát még a borturistákéban! Sok korty lefolyt a torkokon, de Stefán somlói borait nem feledtük. Hazánk egyik legkisebb, de egyben a legkarakteresebb borvidékén mindig jó érzés barangolni. A tanúhegy várja a szomjas borrajongókat; különleges borok, egyedi atmoszféra lengi körül. Ha már a hegy nem megy Mohamedhez — azaz, ha Budapesten mostanság elmaradnak a nagyközönségnek szánt, egyesített somlói kóstolók —, akkor majd Mohamed…
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Általában úgy van, hogy követed a tömegízlést és nyomatod a vörösöket, aztán ráérzel a fehérek ásványaira — szokták mondani egymásnak a fehéreket forgatók, és hozzáteszik: Barátom, nincs itt tannin maszk, minden a maga pőre valóságában mutatkozik. És különben is, Magyarország alapvetően fehérboros vidék. Igen, a ropogós, sós, kovaköves, vulkanikus borok rajongói külön kasztot alkotnak. Ha szívükben honfivér buzog, akkor Somló, Tokaj, Badacsony és Mór a leggyakoribb hívószavak, de higgyétek el, van alföldi ásványos bor is.
Térjünk rá a somlói bortúránkra, melyet nagy várakozás előzött meg. Voltak olyan bortársak, akik tényleg majd’ négy éve várták a visszatérést Spiegelberghez. 2014. március 8. (Nőnap) lett végül kiválasztva, és az idő is kegyes volt hozzánk.
A nagy szélben megálltunk egy-két kupa borra. A Furmint Február tiszteletére egy igazán kedves jó svájádájú furmintot bontottam ki: Kvaszingerék Kanyargós Furmintját. Ám, hogy ne legyünk féloldalasak egy Atom cuveével is, jó paksi vörössel is öblögettünk a Fabro Pincészettől.
Szikrázott a nap, a szél zúgott, picit csökkentve a hőérzetet, miközben Stefánnal megnéztük a dűlőket, a templomot, a forrást. Mielőtt még nekivágtunk volna a hegynek, egy Stefán Somlói Konyakkal indítottuk a sort, vagyis borpárlattal. Tiszta és erős, semmi sárgás színezék, szépen hozza a boros ízjegyeket, nem finomkodik; odavág.
Spiegelberghez érdemes ellátogatni, már csak a vendéglátás okán is: most az étlapon Csókakői Kolbászleves szerepelt. Minerál a minerállal, hiszen Csókakő a móri borvidék része, nem csoda, hogy passzolt a somlói folyékony ásványokhoz.
Az első borunk egy Furmint volt 2012-ből, bevallottan vásárolt alapanyag, nem is olyan „Spigis”. Belövő bor, jóivású, kicsit több savat elviseltünk volna. Körte, citrus, halvány ásvány, könnyed somlói vonal. Kortyolás közben megtudjuk, hogy éppen tíz éve, hogy a pincészet palackozza a hegyen a borait.
Kattints ide a rendezvényen készült többi képért!
Vissza egy évet, és fajtát is váltunk: a folytatásban egy 2011-es Juhfark pörgött a poharunkban. Markánsabb savakkal indít, friss tengerillat mellett némi buja fülledtség, amit néha tapasztalunk animalitással keresztezve. Krémesség is megjelenik a szokásos tejszínnel, ezek mind a nagy fehérek erényei. Érdekes a bor savjátéka: kerekedik a bor, ahogy szellőzik.
Az Olaszrizling (szerintünk) az egyik legjobb dűlőfaggató fajta, nagyon hozza a terroirt, jobban talán, mint a Furmint. Stefánnal bakművelés éri az Olaszrizlinget, ami még inkább kihozza belőle a borvidéki együtthatókat. 2012-es ezúttal a pohárban. Van benne ásvány, riolit, omlós bazalt, tejszínes fanyar, hosszú kesernye. Kerek a bor, megvan az egyensúly. Jobb lenne, ha vállasabb lenne, de Stefán szerint ezzel a könnyedebb stílussal jobban lehet mozogni a piacon, mint a vaskosabb, nehezebb somlóival.
A 2011-es Olaszrizling visszafogottan indít, szerényen pörög a mineralitás, ott vannak a savak vibrálóan, és itt a hordózás jobban megmutatkozik, mint 2012-es társánál. Kirándulunk egyet a pincében, jöjjön egy hordóminta is! Hárslevelűként mutatják be a limonádészerűen opálos bort, csípős, harapós még eléggé mocorog, de érződik, hogy van benne erő, van benne kraft; jó anyag lesz!
Aztán a 2011-es Furmint: 20 hónap finom seprőn, francia stílus, erős még a fa. Vajas, tejszínes és a hordós diós, mogyorós vonalak. Ennek a bornak sem ártana még némi pihenés.
2011-es Nászéjszakák bora. Emlékszem, amikor borászunk kijött ezzel a fantázianévvel, nem is nagyon értettük. Azt hittük, hogy ez a brand már lecsengőben, és már nem akarnak a somlói bor „fickósságával” marketingelni. Stefán mégis elővette ezt a kártyát, és akkor a bor nem is volt igazán egyben. Mára már más a helyzet, szépen összeért! Ásványos, jó savak, somlói stílus, mi kell még? Teljesen egyben, teljesen kisimulva, kerek történet! 2008-as párja még érettebb, telt, hársméz, aszalt gyümölcsök, datolya, mazsola, olajos pörgés…
Szép záró tétel, a 2009-es Olaszrizling, erős bor! Érett nagyon szépen, van benne ánizs és kő, kis gyógyfüvesség. Mandulás, bazaltos… 10g cukor kerekíti, észre sem venni a kövek mellett. Fajsúlyos harmónia ez… Tetszik sokaknak az asztalnál, és bevalljuk, hogy igen, ez a stílus közelebb áll hozzánk…
A Spiegelberg Pincészet bármelyik irányba indul el — legyen az a piacosabb, könnyebben érthető somlói, vagy a fajsúlyosabb, de kisebb rajongótáborral rendelkező tételek —, jó irányba halad. Hisszük, hogy olyan borokat fognak ezután is készíteni, melyek megkerülhetetlenek a terroir értelmezésében. Stefán, jövünk máskor is!
